[Evangelium] 2010-10-31

[Evangelium minden nap]

   2010. október 31. – Évközi 31. vasárnap

   Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
   gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
   Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
   előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
   elhaladnia.
   Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan,
   mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel
   fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél
   száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram,
   vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam,
   négyannyit adok helyette.”
   Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is
   Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
   elveszett.”
   Lk 19,1-10


   Elmélkedés: 
   Semmi sem lehet akadály
   Zakeus története az egyik legszebb példa az evangéliumban a megváltó Isten
   és a bűnös ember találkozására. Az egyik oldalon találjuk az embereket
   üdvözíteni akaró isteni szándékot, a másikon pedig a megváltásra váró
   embert. Az üdvösség pillanata akar köszönt be, amikor e két szándék
   találkozik. Az isteni irgalom rátalál az irgalomra vágyó emberre. Amikor
   újra és újra elolvassuk ezt a megkapó történetet, észrevesszük, hogy milyen
   csodálatos dolog történt Zakeussal és együtt örülünk vele. De bármennyire is
   szépnek találjuk, hogy a bűnös ember számára egy új élet kezdődik, még ennél
   is csodálatosabb, amikor mindez nem mással, hanem velünk történik. Az
   irgalmas Isten ugyanis engem is és mindent embert keres.
   Zakeusnak, a jerikói vámosnak a történetét, talán könnyebben megértjük, ha
   összehasonlítjuk a jerikói vaknak az esetével, amely elbeszélés közvetlenül
   előtte található Szent Lukács evangéliumában. A jerikói vak hangos
   kiáltással kérte Jézus segítségét, hogy lásson, s kifejezte hitét, hogy hisz
   Jézusban és abban, hogy ő képes isteni erejével csodát tenni. A vak koldus
   és a vámos egyaránt rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt
   tudta, addig Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi,
   aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki
   bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást
   fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. A vak hisz Jézusban, s
   bízik abban, hogy életét gyökeresen megváltoztatja, ha Jézus megáll, és
   találkozik vele. Az evangélium nem számol be Zakeus hitéről, s nem szól
   arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné
   Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy Zakeus azzal a szándékkal
   keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit
   mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak
   rá, ő csak ül csendben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra
   érkező Jézus keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az
   eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg, gyógyítja meg.
   Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett
   bárányt, akit meg kell mentenie. Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni a
   magunk számára?
   Elsőként is azt, hogy velünk is előfordulhat, hogy nem érezzük azt, hogy
   rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle, vagy
   nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy
   Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy
   megváltoztassa életünket! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy
   lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünk!
   A második tanulság az lehet számunkra, hogy ismerjük fel, aztán pedig
   hárítsuk el azokat az akadályokat, amelyek miatt meghiúsulhat a Jézussal
   való találkozás. A koldust vak szeme akadályozta, azért a hangját használta.
   Addig kiáltozott, amíg fel nem figyelt rá Jézus. Zakeust alacsony termete
   akadályozta, valamint a nála magasabbak. Ahogyan a jerikói vak nem engedte,
   hogy Jézus egyszerűen csak továbbmenjen mellette anélkül, hogy csodát tenne,
   ugyanúgy Zakeus sem szeretné elszalasztani a lehetőséget, és nem nyugszik
   bele hátrányos helyzetébe. Gyorsan feltalálja magát és felmászik egy fára.
   Nem az a célja, hogy magára vonja Jézus figyelmét, mint ahogyan a vak tette,
   hanem csak látni akarja Jézust, aki viszont éppen őt veszi észre a tömegben.
   Jézus betér Zakeus házába, s így találkozásuk üdvösséget eredményez. Nekünk
   is van gyengeségünk, hibánk, „vak szemünk” vagy „alacsony termetünk”, ami
   megakadályozhat minket abban, hogy lássuk Jézust. Találjuk fel magunkat,
   hogy az Úr észrevegyen minket! Talán hangosan kellene kérnünk a segítségét,
   vagy talán csak el kellene csendesednünk, hogy meghalljuk szavát. Lehet,
   hogy magasabb helyet kellene keresnünk, ahonnan jobban láthatunk, de lehet,
   hogy csak le kellene térdelnünk. Ha feltaláljuk magunkat, amikor Jézus
   közeledik felénk, üdvösség köszönthet ránk.
   A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Jézustól nagy ajándékot kapunk. Zakeus
   is és a jerikói vak is megkapta a hit látásmódját Jézustól. Többet kaptak,
   mint amit vártak, hiszen Jézus megnyitotta lelki szemüket. Mi szintén
   megkapjuk a hit ajándékát.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és
   nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem.
   Szükségem vak arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy
   lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy
   minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Térj be az én
   életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!