[Evangelium] 2010-11-21

[Evangelium minden nap]

   2010. november 21. - Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
   főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most
   szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
   Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy
   a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje
   fölött: Ez a zsidók királya.
   Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás?
   Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az
   Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
   méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult:
   „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
   Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
   paradicsomban.”
   Lk 23,35-43


   Elmélkedés: 
   Halhatatlan király
   Néhány évvel ezelőtt a fiatalok hívták fel figyelmemet a Mennyei királyság
   című amerikai mozifilmre. A nagyszabású hollywoodi alkotás a keresztes
   háborúk korát és világát tárja a nézők elé látványos jelenetekkel, de
   tulajdonképpen nagyon kevés mondanivalóval. A közhelyek és közmondások
   között egyetlen, vallási tartalmát tekintve említésre méltó kijelentést
   tudtam megjegyezni: „Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját.
   De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te
   felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél,
   és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra”.
   Krisztus király mai ünnepe kapcsán ez a jelenet jutott eszembe. Nem csak
   evilági királyok és elöljárók hatalma alatt állunk, hanem Jézust is
   királyunknak, életünk urának tekinthetjük. Az ő szavára is mozdulnunk kell,
   s érdemes engedelmeskednünk parancsának. A földi királyok a történelem
   folyamán sokszor vitték háborúba alattvalóikat, Krisztus azonban ilyet nem
   kér tőlünk. Emberi erőinket, fizikai és szellemei képességeinket nem
   hadviselésre veszi igénybe, hanem azt kéri tőlünk, hogy az ő Országa, Isten
   Országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk.
   Egyrészt amiatt nevezhetjük Krisztust királynak, mert méltóságában fölé
   emelkedik a teremtett világnak és benne minden teremtménynek, így az
   embernek is, másrészt pedig azért, mert ő minden emberi szív királya, aki a
   szívünket megnyerő szelídségével és jóságával tanít bennünket Isten
   akaratának megismerésére és teljesítésére. Mindannyiunknak személyes
   felelőssége, hogy keressük-e és megtesszük-e mindazt, amit Isten kér tőlünk,
   s azt az utat járjuk-e, azt az élethivatást választjuk-e, amit számunkra
   kijelöl.
   Krisztus királyi méltóságának mai ünnepével lezárul az egyházi év, s egy hét
   múlva, adventben elkezdjük megváltói méltóságát szemlélni. A mai ünnep
   evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk keresztre feszítéséről szól. A
   katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi
   palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a kereszt alatt is gúnyból
   nevezik ők királynak. A Pilátus által készíttetett tábla „a zsidók
   királya” felirattal nem Krisztus igazi királyságára utal. De milyen
   uralkodó, milyen király ő valójában? Jézus egyértelműen kinyilvánítja
   Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Országa tehát
   nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmű. Országába
   „állampolgárságot” a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet
   szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként
   mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A
   kereszten azt mondta a vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy
   vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak,
   akik bűnbánattal közelednek hozzá. Krisztus, aki a kereszten mutatta meg,
   hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri
   mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk
   keresztjét hordozva kövessük őt királyi útján a menny felé.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem
   harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon
   előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és
   könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos
   erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki
   megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan
   király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.