[Evangelium] 2010-11-20

[Evangelium minden nap]

   2010. november 20. - Szombat

   Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik
   azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes
   meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga
   után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és
   támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán
   meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd
   sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az
   asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a
   hétnek felesége volt.”
   Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
   pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való
   feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se
   halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai,
   mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a
   csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák
   Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az
   élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester,
   helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
   Lk 20,27-40


   Elmélkedés: 
   A nép odaadó figyelmével ellentétben a szadduceusok csoportjának néhány
   képviselője vitát kezd Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák
   elő egy olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a
   gyakorlatban biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi Törvényt
   fogadták el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem
   hittek abban.
   Jézus válaszából világossá válik számunkra, hogy Isten az aki életet
   ajándékoz, s Ő tartja fenn ezt az életet a sír után is. Ő adja meg minden
   embernek az új életet a feltámadásban. Ez az új élet azonban egészen más
   jellegű, mint a földi. Az örök élet mindenki számára a személyes földi lét
   folytatását jelenti, de nem ugyanazokkal a tevékenységekkel. A válaszból az
   is kiderül, hogy Istenért érdemes élni, és érte érdemes meghalni is, hogy
   örök életünk legyen.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Jézus Szentséges Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned,
   remélek Benned és szeretlek Téged. Bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom
   az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, türelmessé, tisztává és minden
   kívánságodnak megfelelővé. Add, ó jóságos Jézus, hogy én Benned és Te bennem
   élj. Védj meg a veszélyekben. Vigasztalj a viszontagságokban. Őrizd meg
   testem és lelkem egészségét és add áldásodat minden művemre, és a szent
   halál kegyelmét add meg nekem.