[Evangelium] 2010-11-18

[Evangelium minden nap]

   2010. november 18. - Csütörtök

   Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva
   fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a
   napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt.
   Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és
   mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt
   laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod
   idejét.”
   Lk 19,41-44


   Elmélkedés: 
   Jézus sírni kezd, amikor meglátja Jeruzsálemet. Vajon a kőből épült várost
   siratja? Látszólag talán igen, hiszen megjövendöli a város ostromát és
   pusztulását, ami a zsidó háborúban valóban be is következik. Jézus
   megsiratja Jeruzsálemet, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és
   megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
   De szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Figyelmeztetése nekünk is szól:
   bárcsak mi is felismernénk, ami üdvösségünkre szolgál! Mennyi hiábavaló és
   haszontalan dologgal töltjük időnket! Mennyi fölösleges tevékenységet
   végzünk! Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket! Világosítsa meg a
   Szentlélek értelmünket, hogy felismerjük az üdvösség útját és erősítse meg
   akaratunkat, hogy hűségesen járjunk ezen az úton.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Ó, végtelenül gazdag Isten, aki úgy kifosztottad magad, hogy istállóban
   születtél, Názáretben szegénységben nevelkedtél, s a legtökéletesebb
   elhagyatottságban haltál meg a keresztfán: engedd, hogy a világ mulandó
   javait mi is megvessük és úgy használjuk, mintha nem lennének a mieink. A
   szegényeket bőven részesítsük belőlük, hogy egykor a te örök javaidban
   részesülhessünk, Jézusunk, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és
   uralkodol örökkön örökké! Ámen.
   Páli Szent Vince