[Evangelium] 2010-07-24

[Evangelium minden nap]

   2010. július 24. - Szombat

   Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
   országa hasonlít ahhoz  az emberhez,  aki jó magot  vetett földjébe.  Amíg
   azonban az  emberek aludtak,  eljött ellensége,  konkolyt hintett  a  búza
   közé, aztán elment.
   Amikor felnövekedett a vetés,  és már kalászba  szökkent, akkor előtűnt  a
   konkoly is.  Erre elmentek  a szolgák  a gazdához,  és megkérdezték  tőle:
   "Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?" Mire
   a gazda így felelt: "Ellenséges ember cselekedte ezt."
   A  szolgák  tovább  kérdezték:  "Akarod-e,  hogy  elmenjünk  és  kiszedjük
   belőle?"  Azt  válaszolta  nekik:   "Nem!  Nehogy  a  konkolyt   gyomlálva
   kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő  az
   aratásig!  Aratáskor  majd  megmondom  az  aratóknak:  Előbb  a   konkolyt
   szedjétek össze, és kössétek  kévébe, hogy tűzre  kerüljön. A búzát  pedig
   gyűjtsétek csűrömbe!"
   Mt 13,24-30

   Elmélkedés:

   Jézus egy újabb hasonlatot mond, amely szerint az isteni tanítás jó  magja
   mellett a  rossz  tanítás  konkolya  is  beférkőzik  az  emberek  szívébe.
   Figyeljünk meg a szolgák és a gazda bölcsességét! A szolgák okossága abban
   mutatkozik, meg, hogy meg tudják különböztetni a búzát és a konkolyt.  Nem
   keverik össze a kettőt. Mivel azonban azonnal nekilátnának a gyomlálásnak,
   szükség van a gazda okosságára is, aki ezt a feladatot későbbre hagyja. Az
   úr ugyanakkor azt is  tudja, hogy kitől származik  a rossz mag. Isten  jól
   tudja, hogy  a  tévedések konkolya  bennünket  is megkísért.  Tudja,  hogy
   üdvözítő szándéka nem az egyetlen erő,  amely az emberi lelkekért küzd.  A
   jó és a rossz szétválasztása mindig az aratás urának a feladata.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram Jézus,  tedd kezed  a szememre,  hogy elkezdjem  tisztán látni  ne  a
   látható, hanem  a láthatatlan  dolgokat.  Nyisd meg  szememet, hogy  ne  a
   jelenbe, hanem a jövőbe tekintsek.
   Tedd  szívem  tekintetét   átlátszóan  tisztává,   hogy  lélekben   Istent
   szemléljem.