[Evangelium] 2010-07-21

[Evangelium minden nap]

   2010. július 21. - Szerda

   Abban az időben:
   Jézus elment hazulról  és leült  a Genezáreti-tó  partján. Hatalmas  tömeg
   gyűlt össze, ezért beült  egy csónakba, a tömeg  pedig ott állt a  parton.
   Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta  őket: "Íme, kiment a  magvető
   vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég  madarai,
   és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt  elég
   termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld. Majd amikor  a
   nap fölkelt  és forrón  tűzött, kiégtek,  mert nem  volt gyökerük.  Voltak
   szemek, amelyek  tövisek közé  estek, és  amikor nőni  kezdtek, a  tövisek
   elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
   egyik százszorosat, a  másik hatvanszorosat,  a harmadik  harmincszorosat.
   Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"
   Mt 13,1-9

   Elmélkedés:

   Isten országának növekedése,  az Egyház fejlődése  jelentősen függ  attól,
   hogy milyen talajra hull  az emberi lelkekben  az igazság tanítása.  Isten
   országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem  állhat
   meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést  se
   önmagunkban, se  másokban,  hiszen  mindennek megvan  a  maga  természetes
   rendje. A kitartó,  hűséges, de esetleg  lassúbb fejlődés sokszor  többnek
   bizonyul a hirtelen  lelkesedésnél, amely hamar  véget érhet. Isten  szava
   nem mindig a legideálisabb körülmények között növekszik, hanem sokszor  ki
   van téve a viszontagságoknak és a  viharoknak. De még a nehéz  körülmények
   között is, a  világi gondok  szabad földjében is  képesek vagyunk  bőséges
   termést hozni.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
   csak mosolyogsz, amikor látod,
   hogyan viaskodunk mi vele.
   Jól tudod, mit csinálsz.
   Nem követsz el hibát,
   akkor sem követtél el,
   amikor kiosztottad az időt az embereknek.
   Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
   mit is akarsz vele.
   Igen, van időm, Uram.
   Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
   életemnek évei,
   éveimnek napjai,
   napjaimnak órái.
   Az én dolgom csupán,
   hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
   hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
   hogy engedelmeskedjem Neked,
   aki a vizet borrá változtathatod,
   mint egykor Kánában tetted...
   Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
   hogy ezt vagy azt tehessem.
   Csak kegyelmet kérek Tőled,
   hogy a nékem adott időben
   azt tegyem, amit Te akarsz.
   Michel Quist