[Evangelium] 2010-07-18

[Evangelium minden nap]

   2010. július 18. - Évközi 16. vasárnap

   Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy  Márta
   nevű asszony  befogadta  őt  házába.  Ennek nővére,  Mária  odaült  az  Úr
   lábához, és hallgatta szavait.
   Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
   -  méltatlankodott  -,  nem  törődöl  vele,  hogy  nővérem  egyedül   hagy
   szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
   Az Úr azonban így válaszolt: "Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
   téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges. Mária a  jobbik
   részt választotta. Nem is veszíti el soha."
   Lk 10,38-42

   Elmélkedés:

   Az egy szükséges
   Nyaranta mindig szívesen megyek a hittanosokkal táborozni, és persze ők is
   örömmel várják ezeket az alkalmakat. Az egyik esztendőben a táborozás első
   napjának reggelén a  csoportok vezetőivel beosztottuk,  hogy aznap  melyik
   csoport milyen munkában segít: kik mennek majd bevásárolni, melyik  csapat
   végzi a takarítást, kik segítenek a  konyhában, kik készülnek fel az  esti
   tábortűz vidám  műsorára  és  kik  végzik  a  miseszolgálatot,  amelybe  a
   ministrálás mellett az is beletartozott,  hogy az evangélium történetét  a
   gyerekek eljátszották  a  többieknek. Elsőként  a  miseszolgáló  csoportot
   szerettem volna kiválasztani, de önként jelentkező híján jobbnak láttam  a
   végére hagyni. Másodikként azt  kérdeztem, hogy kinek  a csoportja akar  a
   konyhában  segíteni  a  terítésnél  és  a  mosogatásnál?  Pár  másodpercre
   elgondolkoztak, aztán hirtelen három kéz  is a magasba lendült. Még  magam
   is meglepődtem,  hogy ennyire  népszerű volna  a konyhai  munka? De  hamar
   kiderült tévedésem, mert azonnal mondták, hogy ők inkább az előzőre,  azaz
   a miseszolgálatra jelentkeznek, mert mégiscsak könnyebb. Így történt, hogy
   a tábor további napjain mindig a misével kapcsolatos feladatokra  sikerült
   elsőként megtalálni a felelős csoportot.

   Az imént  hallott  evangéliumban  választásról, Márta  és  Mária  önkéntes
   választásáról  volt   szó.  Miközben   Márta   a  házukba   betérő   Jézus
   megvendégeléséről, ellátásáról  gondoskodik minden  erejével, a  testvére,
   Mária a  tanító Jézust  hallgatja.  Kettejük különböző  viselkedése  hamar
   kisebb  vita  forrásává  válik.   Márta  szóvá  teszi  Jézusnak   testvére
   tétlenségét, s azt várja,  azt kéri, hogy  Jézus figyelmeztesse Máriát.  Ő
   azonban nem  ad igazat  Mártának, hanem  inkább a  szavaira, a  tanítására
   figyelő Máriát  dicséri meg.  A  szöveg értelmezésénél  érdemes  óvatosnak
   lennünk, nehogy félreértsük annak  mondanivalóját! Ilyen téves  értelmezés
   volna, ha kijelentenénk: Jézus  elutasítja, kevésbé értékeli a  felebaráti
   szeretetből fakadó cselekedeteket, s azokat teljesen feleslegesnek tartja.
   De az is Jézus szavainak  helytelen értelmezése volna, ha azt  gondolnánk,
   hogy arra  bátorít minket,  hogy  ne tegyünk  semmit, csak  hallgassuk  őt
   állandóan.

   Lényeges,  hogy  a  jelen  történet  az  irgalmas  szamaritánusról   szóló
   példabeszédet  követi  Szent  Lukács  evangéliumában,  amelyet  az  elmúlt
   vasárnap hallottunk.  A példabeszédben  a mi  Urunk azt  tanítja, hogy  az
   üdvösséghez szükséges  a felebaráti  szeretet gyakorlása.  Márta és  Mária
   elbeszélése éppen  ezt  egészíti  ki  azzal,  hogy  az  aktivitás  mellett
   mennyire fontos,  hogy  a tanítvány  időnként  odaüljön Jézus  lábához  és
   hallgassa  őt.  Sőt,  Jézus  közvetlen  jelenlétében  előbbre  való  az  ő
   hallgatása, mintsem a lázas munkavégzés és tevékenykedés.

   Márta a becsületesen, lelkiismeretesen dolgozók számára lehet példa, Mária
   pedig az Istenre figyelők, a lelki életet előnyben részesítők példája,  de
   mégse mondjuk  azt, hogy  nekünk egyiket  vagy a  másikat kell  követnünk.
   Sokkal inkább  arról  lehet  szó, hogy  mindkét  jellemvonás  megtalálható
   mindannyiunkban, és életünkben meg kell találnunk a kétféle viselkedésnek,
   azaz a munkának  és a lelki  életnek az  egyensúlyát. Úgy van  ez, mint  a
   nyári hittanos táborokban nálunk: nem ugyanazok mosogatnak egész héten  és
   nem ugyanaz  a  csoport szolgálhat  a  szentmisén, hanem  a  hét  folyamán
   mindenkinek kijut mindkettőből és a többi feladatból is.

   Mai   elmélkedésünk   befejezéséül   néhány   tanulságot   szeretnék   még
   megfogalmazni:
   Ne méltatlankodjunk mindennapi teendőink  végzése közben! Ne  kelletlenül,
   hanem szívesen dolgozzunk, s tekintsük munkánkat szolgálatnak!
   Jusson időnk Istenre és a lelki életre!
   Hiába  fáradozunk  azon,  hogy  minden  jót  megadjunk  Jézusnak   például
   embertársaink szolgálatával,  ha közben  nem fogadjuk  el azt,  amit ő  ad
   nekünk: az örök élet tanítását!
   Az egyetlen  szükséges  számunkra  az  üdvösség,  az  örök  élet!  Ha  ezt
   elveszítjük,  akkor   mindent   elveszítünk,   bármiért   is   fáradoztunk
   életünkben!
   Ahogyan egykor Márta és  Mária házába, úgy  a mi házunkba  is betér, a  mi
   életünkbe is belép Jézus. Fogadjuk, hallgassuk őt szívesen!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus, miként egykor beléptél Márta  és Mária házába, térj be az  én
   házamba is, ahol megosztom veled életemet. Tudom, hogy úgy nyerhetem el az
   üdvösséget,  ha  életemet  embertársaim  szolgálatába  állítom  és  közben
   szüntelenül rád  figyelek.  Segíts engem,  hogy  mindig tudjam,  mit  kell
   tennem,  mikor  kell  dolgoznom  fáradhatatlanul  és  mikor  elcsendesedve
   imádkoznom.  Márta  dolgos  kezeivel  szeretnék  tevékenykedni  és   Mária
   szívével szeretnélek  téged  hallgatni, hogy  megtaláljam  és soha  el  ne
   veszítsem az egy szükségeset.