[Evangelium] 2010-12-31

[Evangelium minden nap]

   2010. december 31. - Péntek

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
   lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
   egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
   tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
   a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
   Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
   minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
   ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
   azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
   azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
   és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
   lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
   Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
   tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
   megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő
   teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
   kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
   Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
   nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18


   Elmélkedés: 
   Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
   fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
   Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
   és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
   fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
   Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
   az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
   Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
   lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
   Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
   számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
   Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Isten, ki az időnek határát kimérted
   Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
   Elődbe most ez évnek estéjén imádva
   Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
   Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
   Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
   Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
   Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.