[Evangelium] 2010-12-28

[Evangelium minden nap]

   2010. december 28. – Kedd, Aprószentek

   Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
   és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
   Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
   megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
   anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
   hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
   az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy
   haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden
   fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
   Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik
   Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar
   vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
   Mt 2,13-18


   Elmélkedés: 
   Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat szenvedett
   Egyiptomban, a szolgaság földjén, ahol 400 éven keresztül rabszolgamunkára
   kényszerítették. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb
   megszabadító tettének tekintették, amelyre évszázadokon keresztül
   emlékeztek.
   Az újszövetségi idők hajnalán mégis ez a föld nyújt menedéket a szent
   családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor örömmel
   távozott a nép, oda menekül Jézus és családja, mert saját hazájában
   veszélyben forog az élete. Innen térnek majd vissza Heródes halála után.
   Eközben a király szívében elhatalmasodik a gyűlölet, az irigység, a harag és
   a félelem, amely ártatlan gyermekek halálát okozza. De az isteni üdvözítő
   tervet az emberi rosszakarat nem tudja megakadályozni. Jézus eljön, hogy az
   Egyiptomból való szabadulásnál is nagyobb szabadítást hajtson végre.
   Szenvedésével és halálával a bűn szolgaságától és a haláltól szabadított meg
   minket. Általa és őbenne van örök életünk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Istenem, ahová tettél, ott szolgállak.
   Ahol megsejtelek, megcsodállak!
   Amim van, azért magasztallak,
   Amim nincs, azért nem zaklatlak.
   Ami a munkám, azt csinálom!
   A jó szót érte sose várom.
   Ha nem sikerül, nem kesergek,
   Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek.
   Csak egyet kérek tőled mindenáron:
   Jöjj el értem, ha jön halálom,
   Atyám, Megváltóm, Királyom!