[Evangelium] 2010-12-01

[Evangelium minden nap]

   2010. december 1. - Szerda

   Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és
   leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat,
   némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket
   meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák
   meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta
   Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
   „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit
   enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A
   tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi
   kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány
   kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a
   népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a
   halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok
   pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár
   kenyérmaradékot szedtek össze.
   Mt 15,29-37


   Elmélkedés: 
   A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg
   kenyeret, hanem a tanítványoknál lévő hetet használja fel, pedig majd nem
   közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a
   tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Mindebből két lelki
   gondolat következik. Egyrészt az Úr felhasználja mindazt, amink van, s amit
   átadunk neki, másrészt a segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítői,
   szeretetének továbbadói legyünk. Csodáihoz nem nélkülözhetetlen szereplői
   vagyunk, mégis kéri közreműködésünket kegyelmeinek közvetítéséhez.
   Adventben és karácsonykor Jézus önmagát adja nekünk. Őt szeretnénk tovább
   adni az embereknek, hogy találkozzanak vele és átéljék az Isten-látás
   örömét.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
   tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban
   fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget
   tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem,
   adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod
   birtoklására!
   Szent Ágoston