[Evangelium] 2010-08-29

[Evangelium minden nap]

   2010. augusztus 29. - Évközi 22. vasárnap

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
   helyeket, egy  példabeszédet  mondott  nekik. "Amikor  lakomára  hívnak  -
   kezdte -, ne  ülj az első  helyre, mert akadhat  a hivatalosak közt  nálad
   előkelőbb  is.  Ha  ez  megérkezik,  odajön,  aki  meghívott  titeket,  és
   felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
   kell elfoglalnod.
   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
   hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
   Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
   magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
   felmagasztalják."
   Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor  ebédet vagy vacsorát adsz, ne  hívd
   meg barátaidat, se testvéreidet,  se rokonaidat, se gazdag  szomszédaidat,
   mert azok is meghívnak és viszonozzák  neked. Ha lakomát adsz, hívd meg  a
   szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
   neked  viszonozni.   Te   azonban  az   igazak   feltámadásakor   megkapod
   jutalmadat."
   Lk 14,1. 7-14

   Elmélkedés:

   Vendéglátás
   A jegyesoktatások alkalmával a  házasságra való lelki felkészülés  mellett
   az egyéb előkészületekről is el szoktam beszélgetni a fiatalokkal.  Szinte
   kivétel nélkül mindig szóba kerül, hogy a legnagyobb gondot a  vendéglista
   összeállítása  jelenti   számukra.   Az  esküvőre   meghívandó   személyek
   névsorának összeírásakor számos szempontot kell figyelembe venni, s bizony
   a  szülők  véleményét  is  érdemes  meghallgatni.  Vigyázni  kell,  nehogy
   kimaradjon valaki, mert abból sértődés és évekig tartó harag lehet. Fontos
   szempont, hogy akik a  rokonság köréből vagy  az ismerősök közül  korábban
   meghívták  a   családot  saját   esküvőjükre,  őket   mindenképpen   illik
   viszonzásként meghívni. A lakodalmas  terem nagysága azonban határt  szab,
   mindenkit mégsem  lehet  meghívni,  s  emiatt akár  szűkíteni  is  kell  a
   névsort. De  ki  maradjon ki,  s  kik jöjjenek  mindenképpen  az  ünnepre?
   Szóval, nem  egyszerű  feladat. Szintén  komoly  gondot jelent  az  esküvő
   napján a lakodalmi vigasságra érkező vendégeknek megmutatni a helyüket.  S
   ha  nincs,  aki   irányítsa  a   dolgot,  akár   kisebb  veszekedések   is
   elfordulhatnak. A közelmúltban voltam egy  lakodalomban, ahol az ifjú  pár
   azzal vette  elejét  az esetleges  tülekedésnek,  hogy a  terítékek  mellé
   mindenkinek kiírták  a  nevét.  Ez  a megoldás  egészen  jónak  tűnt,  bár
   észrevettem, hogy  egyesek cserélgetni  kezdték a  névtáblákat, hogy  jobb
   helyre kerüljenek, mint amit előre  kijelöltek számukra. A megfelelő  hely
   biztosítása és megtalálása természetesen nem csak lakodalmakon, hanem  más
   rendezvényeken is gondot jelenthet.

   A mai evangéliumból arra következtethetünk, hogy a probléma nem új keletű,
   s már Jézus korában is elfordult.  Az evangélium első részében a mi  Urunk
   éppen egy olyan esetet mond el, amikor a vendégek az első helyekre akarnak
   kerülni. A  történet  vége aztán  megszégyenülés  lesz, mert  a  házigazda
   hátrébb ülteti őket. Ezt  követően Jézus rögtön el  is mondja a  követendő
   magatartást: legyünk szerények,  s inkább az  utolsó helyet válasszuk.  Az
   egész történetnek tulajdonképpen semmi köze  sincs a vallási élethez,  egy
   mondat azonban  egyértelműen átemeli  az elbeszélést  a hétköznapi,  civil
   környezetből a vallási  élet világába. A  mondanivalót Jézus így  foglalja
   össze: ?Aki magát felmagasztalja,  megalázzák, aki pedig magát  megalázza,
   azt felmagasztalják? (Lk  14,11). Ez  a szabály  életünk minden  területén
   érvényes.

   Az evangéliumi szakasz második felében egy más jellegű tanácsot ad  Jézus,
   amelynél még egyértelműbben kidomborodik a vallási vonatkozás. A kérdés  a
   következő: Kit hívjunk meg  vendégségbe? Nem csupán lakodalmi  mulatságba,
   hanem bármilyen vendégségbe. Nagyon figyelemre méltó a kijelentés, hogy  a
   meghívások tervezésekor lépjünk túl  a rokoni és baráti  körön, s ne  csak
   olyanokat  hívjunk,  akik  viszonozni  tudják  a  vendéglátást,  hanem   a
   szegényeket és  a rászorulókat  is hívjuk  meg. A  vendéglátás így  igazán
   önzetlen jócselekedetté válik. A napokban olvasni kezdtem egy  újságcikket
   a vendégszeretetről. Az  írás ezzel kezdődött:  ?A vendégszeretet nem  azt
   jelenti, hogy mindenféle jöttmentet a saját otthonunkban lássunk  vendégül
   és ott  biztosítsunk számukra  szállást?. Itt  rögtön abba  is hagytam  az
   olvasást, mert  nem  értettem  egyet  a  kijelentéssel.  Az  evangéliumban
   ugyanis Jézus  éppen  arról  beszél,  hogy  olyanok  felé,  akiket  a  mai
   gondolkodás sajnos szerencsétlen jöttmenteknek  tekint, tehát a sánták,  a
   bénák és  vakok felé  is nyilvánuljon  meg a  szeretetünk. A  kölcsönösség
   jegyében, a viszonzás reményében végzett cselekedetek legfeljebb az üzleti
   életben minősíthetők  hasznosnak, de  vallási értelemben  nem  nevezhetjük
   őket jócselekedeteknek.  Az  igazi jótetteinkért,  amelyekkel  Krisztusnak
   segítünk, s őt  látjuk vendégül, nem  emberektől kapunk elismerést,  hanem
   mennyei jutalmat kapunk.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram,  Jézus,  te  sosem  kerested  az  emberek  tetszését,  hanem  minden
   jócselekedeteddel egyedül a  mennyei Atya  akaratát teljesítetted.  Segíts
   engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s  felfedezzem
   a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés  lehetőségét.
   Taníts meg engem arra,  hogy ne keressem  nagyravágyóan az első  helyeket,
   hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.