[Evangelium] 2010-08-27

[Evangelium minden nap]

   2010. augusztus 27. - Péntek

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: ?Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!?  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek, és  felszították lámpásaikat.  A balgák  kérték az  okosakat:
   ?Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!? Az okosak  ezt
   válaszolták: ?Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!? Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  ?Uram,  uram!  Nyiss  ajtót nekünk!?  De  ő  így  válaszolt:
   ?Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!?  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   A mai példabeszéd a később érkező vőlegényt várók magatartásáról szól.  Ez
   a tegnapinak  a női  változata.  Kevésbé az  éberség áll  a  középpontban,
   hiszen mind a tízen elalszanak,  hanem inkább az állandó készenlét.  Talán
   arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég
   tehát  megvallanunk,  hogy  Krisztus   ?újra  eljön  dicsőségben?,   hanem
   állandóan készen kell állnunk a  vele való találkozásra. Ezt a  gyakorlati
   várást mutatja az  olaj, azaz  a jócselekedetek, amelyeket  a bölcsek  nem
   képesek átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség  várása
   és elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem  Isten
   nem kényszerít bennünket. A mi  törekvésünkön és jótetteinket múlik,  hogy
   elnyerjük-e Istennek  ezt  a  végtelen  értékű,  é  mindenkinek  felkínált
   ajándékát.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, Krisztus,  Jó Pásztor,  aki  életedet adtad  a nyájért,  te  keresésére
   indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
   megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát  viselik,
   és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
   Arra volt szükségünk,  hogy Te,  az Isten, felvedd  testünket és  meghalj,
   hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
   együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!