[Evangelium] 2010-08-22

[Evangelium minden nap]

   2010. augusztus 22. - Évközi 21. vasárnap

   Abban az  időben Jézus  tanított mindazokban  a városokban  és  falvakban,
   amelyeken áthaladt. Így  tette meg  az utat  egészen Jeruzsálemig.  Valaki
   megkérdezte tőle: "Uram,  ugye kevesen üdvözülnek?"  Ezt válaszolta  neki:
   Törekedjetek bemenni a  szűk kapun,  mert mondom  nektek, sokan  próbálnak
   majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti  meg
   kint maradtok és zörgetni kezdtek az  ajtón: Uram, nyisd ki nekünk!  Akkor
   azt  fogja  nektek   mondani:  Nem   tudom,  honnan   valók  vagytok.   Ti
   bizonygatjátok:  A  szemed  láttára  ettünk  és  ittunk,  a  mi   utcánkon
   tanítottál. De ő megismétli: Nem  tudom, honnan valók vagytok.  Távozzatok
   egy  szálig,  ti  gonosztevők!   Lesz  sírás  és  fogcsikorgatás,   amikor
   Ábrahámot, Izsákot,  Jákobot  és a  prófétákat  mind az  Isten  országában
   látjátok, magatokat meg  kirekesztve. Jönnek majd  keletről és  nyugatról,
   északról és délről, és helyet  foglalnak az Isten országában. Így  lesznek
   az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
   Lk 13,22-30

   Elmélkedés:

   Szűk kapu
   A nagyvárosok  nagy eseménye,  amikor új  nagyáruház nyitja  meg kapuit  a
   vásárlók előtt.  Az első  napra meghirdetett  rendkívül nagy  kedvezmények
   nagy tömegben csábítják a kisembereket, akik nagy üzletet látnak abban, ha
   kis pénzért megvásárolhatnak például egy nagy televíziót. Sokan nem bízzák
   a véletlenre a dolgot, ezért az egész éjszakát a bolt előtt töltik, hogy a
   reggeli  nyitáskor  biztosan   bejussanak.  A   híradásokban  is   szokott
   szerepelni, hogy több ezer ember tolong az új áruház előtt a  kapunyitásra
   várva. Ahogy növekszik a tömeg és közeledik a nyitás perce, úgy  növekszik
   a feszültség is a várakozókban. Aztán  végre kinyílik az áruház ajtaja,  s
   hirtelen  elszabadulnak  az  indulatok.  Az  óriási  tolongásban   sokszor
   megsérülnek az  emberek,  s  biztonsági  őrök  alig  bírják  megfékezni  a
   tömeget. A  kialakult káosznak  tulajdonképpen egyetlen  oka van:  szűk  a
   kapu. S  ezen a  szűk kapun  sokan  próbálnak bejutni,  de nem  tudnak.  A
   keskenynek bizonyuló bejáraton  nem tudnak bemenni  az emberek, mert  mind
   egyszerre akarnak. A  sok ezer  négyzetméteres áruházban  persze akár  sok
   ezer ember is elfér kényelmesen, csak azon a szűk kapun nehéz átjutni.

   A mai vasárnap  evangéliumában is  szűk kapuról  és a  szűk kapun  bejutni
   akaró emberekről hallottunk.  De mindjárt az  elején jegyezzük meg:  Jézus
   nem az  áruházak  bejáratáról  beszél, amikor  ezt  mondja:  "Törekedjetek
   bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
   nem tudnak" (Lk 13,24). A szemléletes áruházi esetet inkább ellenpéldaként
   említettem, mert jobb, ha kimaradunk az ilyen tülekedésekből.

   Hát akkor milyen kapura gondol Jézus?  A kérdésre maga az evangélium  adja
   meg a választ. A Jézus által említett kapun keresztül az Isten  Országába,
   a  mennyországba,  az  üdvösségre  juthat  az  ember.  A  mi  Urunk  ezzel
   kapcsolatban azt mondja, hogy  törekedjünk bemenni ezen  a kapun, tehát  a
   részünkről valamiféle küzdelem, igyekezet, törekvés szükséges ahhoz,  hogy
   eljussunk  az  üdvösségre,  ez  azonban  nem  azt  jelenti,  hogy  másokat
   félrelökve kell  tülekednünk. Az  üdvösségre nem  széles, hanem  csak  egy
   ?szűk kapu? vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a
   szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget.

   Talán már hallottunk róla, hogy Rómában a szentévek alkalmával  megnyitják
   a  zarándokok   számára  a   szent  kapukat   a  város   négy   legnagyobb
   bazilikájában. A  vatikáni  Szent  Péter-bazilikában  a  pápa  személyesen
   vezeti a szent kapu megnyitásának  ünnepélyes szertartását, a másik  három
   helyen, tehát a  Falakon kívüli  Szent Pál-bazilikában,  a lateráni  Szent
   János-főszékesegyházban és  a  Santa Maria  Maggiore-bazilikában  pedig  a
   szentatya megbízásából egy-egy bíboros nyitja meg a kapukat. A szent kapuk
   az egész jubileumi évben nyitva  állnak, s éjjel-nappal őrzik őket.  Azért
   említem most a szent  kapuk példáját, mert nagyon  érdekes, hogy ezeken  a
   kapukon át csak belépni szabad  az említett templomokba. A zarándokok  egy
   másik ajtón keresztül hagyhatják el a templomot, a szent kapun nem  szabad
   kijönniük, itt csak belépni szabad.

   Mindig  megcsodálom  a   román-kori  vagy  a   gótikus  templomok   díszes
   kapuzatának csodálatos kőfaragásait. S  legyen díszesebb vagy  egyszerűbb,
   tulajdonképpen minden  templomkapu a  mennyország kapuját  jelképezi.  Aki
   ezen keresztül  belép,  Istennel találkozhat.  Vasárnaponként  persze  más
   kapuk is nyitva vannak,  s belépésre csábítják  az embereket. Az  áruházak
   bejáratára  gondolok.  De  azokon  hiába  lépünk  be,  ott  vasárnaponként
   biztosan nem találkozhatunk Istennel.

   Befejezésül pedig adok  egy jótanácsot. Talán  mosolygunk rajt, de  lehet,
   hogy igaz  lesz. Amikor  majd meghalunk  és feltámadunk,  akkor egy  olyan
   helyen találjuk  magunkat,  ahol  legalább  két  kapu  lesz.  Az  egyik  a
   mennyországba visz, a  másik a pokolba.  Felirat valószínűleg egyiken  sem
   lesz. De melyiken érdemes belépni? Melyik vezet a mennyországba, s  melyik
   a kárhozatra?  Az  egyiken  nem  lesz kilincs,  nem  is  kell  rá,  hiszen
   közeledvén felé  automatikusan kinyílik  előttünk, úgy,  mint az  áruházak
   bejárata. Hát ezen a kapun ne lépjünk be semmiképpen, főként akkor ne,  ha
   éppen vasárnap van, mert ez visz biztosan a kárhozatra. Lesz majd ott  egy
   szűkebb kapu, hasonló a hagyományos templomkapukhoz nagy kilinccsel.  Azon
   lesz érdemes belépnünk. Keressük és találjuk is meg a mennyország kapuját,
   amely az örök életre vezet!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus,  segíts,  hogy  szüntelenül a  menny  felé  törekedjek,  ahol
   megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai:
   a szeretet  titka, az  irgalom titka,  a jóság  titka, az  élet titka.  Te
   hívsz, te vársz engem  a mennybe, ahol örökre  eltölt az isteni  szeretet.
   Segíts nekem,  hogy egész  életemben keressem  azt a  szűk ösvényt,  amely
   menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!