<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div class="gmail_default" style="font-family:verdana,sans-serif;color:rgb(61,133,198)">
<p>Dicsőség és hála Istennek,  dicsőítésért és a Szentségimádásért a Bánában! <br> Látjátok a képen az angyalt?</p><p>Készülünk a 72 órás dicsőítésre (2019.06.13-16),<a href="http://www.nekikk.hu/wp/72-oras-dicsoites-budapesten/">http://www.nekikk.hu/wp/72-oras-dicsoites-budapesten/</a></p><p>hogy megtörténhessen az, ami Ninivében: <br></p><p>Jónás  72 órát töltött a hal gyomrában,megbánta, hogy ellenszegült. Elindult Ninivébe, hírdette, Isten Igéjét</p><p><u><i><b>és egy egész város megtért és bűnbánatot tartott</b></i></u>! <br></p><p><br></p><p>
<span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹</span>Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amáti fiához, mondván:<br>
                                                </p><h3>
        <small>Jónás menekülése: 1,3-16</small>
        </h3>
                                <span class="gmail-text-muted gmail-numv">²</span>»Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém.«<br>
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">³</span>Felkelt
 erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és 
lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló hajót, megfizette az 
útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen velük az Úr színe elől.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁴</span>De
 az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a 
tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁵</span>Megrémültek
 erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe 
vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt 
Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁶</span>A
 hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta neki: »Miért alszol 
olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet! Hátha gondol ránk az 
az Isten, és nem veszünk el!«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁷</span>Majd
 így szóltak egymáshoz: »Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki 
miatt ért minket ez a veszedelem!« Sorsot vetettek tehát, és a sors 
Jónásra esett.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁸</span>Erre
 azt mondták neki: »Mondd el nekünk, miért jött ránk ez a veszedelem? Mi
 a foglalkozásod, melyik a hazád, hová mégy, és milyen nemzetből való 
vagy?«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁹</span>Ő azt felelte nekik: »Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹⁰</span>Igen
 megrémültek erre azok az emberek, és azt mondták neki: »Miért 
cselekedted ezt?« Megtudták ugyanis a férfiak, hogy az Úr színe elől 
menekült, mivel elmondta nekik.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹¹</span>Majd
 azt mondták neki: »Mit csináljunk veled, hogy megszűnjék a tenger 
háborgása ellenünk?« A tenger ugyanis egyre jobban háborgott.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹²</span>Erre
 ő azt mondta nekik: »Fogjatok meg engem és dobjatok a tengerbe, és 
megszűnik a tenger háborgása ellenetek, mert tudom, hogy miattam jött 
rátok ez a nagy vihar.«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹³</span>Erre a férfiak eveztek, hogy a szárazra visszajussanak, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban háborgott ellenük.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹⁴</span>Erre
 az Úrhoz kiáltottak és mondták: »Kérünk, Urunk, ne vesszünk el ez ember
 élete miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért, mert te, Urunk, úgy 
cselekedtél, amint akartad!«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹⁵</span>Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a tenger háborgása. <br></div><div class="gmail_default" style="font-family:verdana,sans-serif;color:rgb(61,133,198)">
<p>
                                                                     <span class="gmail-text-muted gmail-numchapter">2</span>
        <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹</span>Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">²</span>Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából,
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">³</span>s így szólt:<br>»Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam,<br>és ő meghallgatott engem;<br>az alvilág gyomrából kiáltottam,<br>és Te meghallgattad szavamat.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁴</span>Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe,<br>és az ár körülvett engem.<br>Valamennyi örvényed és hullámod<br>összecsapott felettem.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁵</span>Azt mondtam: ‘Elvetettél szemed elől!<br>Bárcsak látnám ismét szent templomodat!’
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁶</span>Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig,<br>bekerített engem a mélység.<br>Fejemet elborította a hínár,
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁷</span>lesüllyedtem a hegyek alapjáig.<br>Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai,<br>de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁸</span>Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam,<br>és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁹</span>Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak,<br>elveszítik boldogságukat.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹⁰</span>Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked,<br>és megadom, amit fogadtam;<br>az Úrtól jön a szabadulás.«<br>
                                                </p><h3>
        <small>Jónás Ninivében: 3,1-10</small>
        </h3>
                                <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹¹</span>Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra. <br></div><div class="gmail_default" style="font-family:verdana,sans-serif;color:rgb(61,133,198)">
<p>
                                                                     <span class="gmail-text-muted gmail-numchapter">3</span>
        <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹</span>Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta:
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">²</span>»Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">³</span>Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint.<br>Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁴</span>Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁵</span>Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁶</span>És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁷</span>És
 közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: »A királynak és 
főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék 
és ne legeljen, és vizet se igyék!
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁸</span>Öltsön
 szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen 
meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁹</span>Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?«<br>
                                                </p><h3>
        <small>Isten irgalmassága: 4,1-11</small>
        </h3>
                                <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹⁰</span>Mikor
 látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, 
megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem 
hozta rájuk. <br></div><div class="gmail_default" style="font-family:verdana,sans-serif;color:rgb(61,133,198)">
<span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹</span>Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt,
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">²</span>és
 könyörgött az Úrhoz és mondta: »Kérlek, Uram, vajon nem erre 
gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam? Ezért menekültem sietve 
Tarzisba, mert tudtam, hogy kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és 
nagyirgalmú, aki megbánod a rosszat.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">³</span>Így hát, Uram, kérlek, vedd el az életemet tőlem, mert jobb nekem a halál, mint az élet.«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁴</span>Mondta erre az Úr: »Azt hiszed-e, hogy jogos a te haragod?«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁵</span>Jónás
 aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott 
hajlékot készített magának, és leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi
 történik a várossal.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁶</span>Erre
 az Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy 
beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon 
megörvendett a repkénynek.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁷</span>Másnap hajnalhasadtával az Úr egy férget rendelt oda, és az megszúrta a repkényt, úgyhogy az elszáradt.
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁸</span>Mikor
 aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig
 rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta 
magának, mondván: »Jobb nekem meghalnom, mint élnem!«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">⁹</span>Mondta ekkor az Úr Jónásnak: »Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?« Mondta: »Jogos a haragom mindhalálig!«
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹⁰</span>Mondta
 ekkor az Úr: »Te bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, 
nem nevelted; egy éjszaka támadt s egy éjszaka elpusztult;
                                                            <span class="gmail-text-muted gmail-numv">¹¹</span>és
 én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint 
százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze 
között, és számos állat?« <br></div><div class="gmail_default" style="font-family:verdana,sans-serif;color:rgb(61,133,198)">-<br></div><div dir="ltr" class="gmail_signature"><div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><div dir="ltr">Aranyosmaróthy Katalin<br>Tel:06 70 4150505 <br><span><font color="#888888"><a href="https://www.facebook.com/P%C3%A9celi-Im%C3%A1ds%C3%A1g-H%C3%A1za-szolg%C3%A1l%C3%B3-imak%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g-1880220712220212/?jazoest=265100119537184115847045119801211111215011348908375121120844977981141141165288666911610877115684810770807712110358651001229788114110541191181221221037612199711227398901178412010810368715745498011782786611090102836710278685381" target="_blank">Imádság Háza Szolgáló Imaközösség</a></font></span><br><a href="mailto:aranyosmarothy@gmail.com" target="_blank">aranyosmarothy@gmail.com</a><br></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div>