<div dir="ltr"><div><br> Halottak napja alkalmából Jan Twardowski versét ajánlom figyelmetekbe.<br><br></div>Varga Ili<br><div><br>Jan Twardowski: Siessünk<br><br><br>Siessük szeretni az embereket<br><br>olyan gyorsan mennek el<br>
<br>cipő marad utánuk meg süket telefon<br><br>csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén<br><br>ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik,<br><br>utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,<br><br>mint a tisztaság, amely legegyszerűbben<br>
<br>a kétségbeeséstől születik<br><br>amikor valakire gondolunk nélküle maradván<br><br><br>Ne légy nyugodt, hogy van időd<br><br>mert a bizonyosság bizonytalan,<br><br>elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse<br><br>
úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor<br><br>mint két szenvedély,<br><br>mely egynél mindig gyengébb,<br><br>oly hamar mennek el,<br><br>mint júliusban elhallgató sárgarigó<br><br>mint egy esetlen hang<br><br>
vagy egy ügyetlen meghajlás<br><br>becsukják szemüket, hogy lássanak igazán<br><br>nagyobb kockázat egyébként megszületni,<br><br>mint meghalni<br><br>mindig túl keveset és túl későn szeretünk<br><br><br>Ne írj róla túl gyakran,<br>
<br>de írj egyszer s mindenkorra,<br><br>és olyan leszel, mint a delfin szelíd erős<br><br><br>Siessünk szeretni az embereket,<br><br>oly gyorsan mennek el,<br><br>és azok meg, akik nem mennek el,<br><br>nem mindig térnek vissza<br>
<br>hisz soha nem tudni a szerelemről,<br><br>hogy az első az utolsó,<br><br>vagy hogy az utolsó - első<br><br>(Sajgó Szabolcs SJ fordítása)<br></div></div>