[Otthonunk] Csaba testvér (Imádkozzunk érte!)

Ilona Széplaki szeplaki.ili at gmail.com
2020. Nov. 23., H, 12:20:03 UTC


> Él az Isten!
>
>
>
> 1981-ben voltam utoljára kórházban sárgasággal, a csíksomlyói fertőzőn!
> Előtte a bukaresti katonai kórházban kezeltek közel két hétig! Letelt a 18
> hónap, véget ért a bakaság, leszereltem, szédelegve hazautaztam
> Csíkszeredába, ahol nemsokára újból besárgultam! Befektettek egy nagy
> kórterembe, hol mindenki nagyon beteg volt! Ott, a kiszolgáltatottság
> földjén tanultam meg tisztelni az orvosokat, bízni bennük és az általuk
> gyógyító Teremtőben!
>
> A bizonytalanság, a holnap beláthatóságának a hiánya az embert nyitottá
> teszi. A kórházban egy hónap után, hiába tervezel, mert nem vagy ura a
> saját életednek! Egyszerűen minden ajtó bezárul, és olyan ajtók kezdenek
> nyikorogva kinyílni előtted, melyekről nem tudod, hogy hová is vezetnek!
> Ilyenkor kétségbe is eshetsz, de én úgy éltem meg azt az állapotot, hogy
> nem vagyok Egyedül. Megértettem, hogy az élet az nem egy magánelőadás
> melyet úgy és akkor adsz elő mikor jónak látod, hanem egy gyönyörű páros
> tánc, melyben maga az Úr fogja a derekunkat és vezet! Döbbenetes volt
> érezni, hogy Isten nem távolról akar gyönyörködni bennünk, mint a fazekas a
> maga alkotásában, hanem társunk, partnerünk szeretne lenni! Ő erős kézzel,
> nyújtott karral fogja a kezünket és biztos lépésekkel vezet, forgat a maga
> koreográfiája szerint, ha kilépünk az önző, individuális magányunkból!
>
> Az évek telnek, a kishitűség vagy a kíváncsiság, a lélek daca közben
> eltántoríthat a partnered mellől, de hamar megtapasztalod, hogy a
> forgatókönyv nélkül saját életed torzójává válsz! Kudarcaid közepette, ha
> van eszed, kinyújtod bocsánatkérően reszkető kezed Istened felé! A Végtelen
> a porszemre nem haragszik, Ő ott folytatja jósággal az együttmunkálkodást,
> ahol abbahagytátok! Míg vele járod életed táncát, gyönyörű lesz minden
> mozdulatod, sok tapsot kapsz mert mindenki csak téged lát, de te tudod,
> hogy ha nem vezetne a mennyei partnered, csak csúfos bukdácsolás lenne
> hebehurgya próbálkozásod!
>
> Természetesen azt is látod, hogy Mestered mekkora szeretettel próbálja
> megfogni nem csak a körülötted állók derekát, hogy vezesse őket, hanem
> szeretné átölelni az egész emberiséget, mert ő tudja, hogy mit akar, ismeri
> azt az utat, mely a gyümölcsöző boldog életre vezet bennünket. Látod az
> emberekben a toporgást, s mégsem aggódsz, mert megtapasztaltad Mestered
> végtelen türelmes kitartását! Ő nem hátrál meg, a jómunkát mit a teremtés
> hajnalán elkezdett, jóvégre viszi! Nincs veszve semmi, évmilliárdok
> munkáját nem hagyja veszni az Isten!
>
> Most újból itt vagyok a kórházban, a bizonytalanság földjén, imádságos
> szeretettel kapaszkodom Mesterem kezébe. Nem tudom, hogy mit hoz a holnap,
> de bizalommal nézek a jövőbe, nyitott vagyok, hisz tudom, hogy minden
> pillanat mit Mesteremmel tölthetek ajándék, áldás, élet nekem és
> környezetemnek! Örömmel, fénnyel tölt el ez a nyitottság, jó érezni, élni a
> bizonytalanságon túli egyetlen bizonyosságot, az, hogy a világot tovább
> teremtő nagy Isten gyermekei vagyunk!
>
> Térdreborulva kórházi ágyam mellett, Csaba t.
>
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20201123/5f85b9d4/attachment.htm>


További információk a(z) Otthonunk levelezőlistáról