[Otthonunk] A Lélek gyümölcsei

[Ilona Széplaki]

A Lélek gyümölcsei
Dióssy Iván <https://www.facebook.com/diossy.ivan>·2016. május 15.
<https://www.facebook.com/notes/di%C3%B3ssy-iv%C3%A1n/a-l%C3%A9lek-gy%C3%BCm%C3%B6lcsei/1010009672422062>
Van Jézusnak egy egyedülálló gondolata, amely eredetileg így hangzik: „Így
minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem
hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és
tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát
gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Mt 7, 17-19) Közmondássá alakult az
idők folyamán, melyet így szoktunk idézni: Gyümölcseiről ismerni meg a fát.
Sokan vannak, akik nem szeretik ezt a gondolatot. Olyanok, akik nagy
dumások, nagy ideológusok, elméleti szakemberek. Olyan szépen meg lehet
mindent magyarázni, igaz? Mindenről be lehet bizonyítani, hogy helyes, de
még annak az ellenkezőjét is. Mi pedig sokszor belesétálunk az ilyen
csapdákba. Pedig nagyon egyszerű Jézus ajánlása. Mintha azt mondaná:
„Hallgassátok meg figyelmesen, vizsgáljátok meg, tegyétek mérlegre, végül
pedig térjetek e lényegre: milyen gyümölcsei vannak az illetőnek?” A tények
önmagukért beszélnek. A Szentlélek eljövetelének ünnepén sok mindenről
szoktunk beszélni. Szentháromságról, az Egyház születésnapjáról,
lángnyelvekről, zúgásról, galambról, apostoli imaközösségről, és még
sorolhatnánk. Ma ezen szeretnék változtatni. Vizsgáljuk meg röviden a
Szentlélek gyümölcseit! A tényeket. A Katolikus Egyház hagyománya szerint
a Szentlélek gyümölcsei: „szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés,
jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás,
tisztaság” 12 van belőlük, és mindegyiket a Szentlélek formálja, alakítja
ki bennünk. Amikor felteszünk mondjuk egy ilyen kérdést: Ki az igazi
keresztény, akkor nem szükséges feltétlenül hosszú elméleti okoskodásba
kezdeni. Magamba tekintek – nem a másikat vizsgálom! –, és végigmegyek a
leltáron. Van-e bennem öröm? Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy sugárzom
a hitet, a reményt és a szeretetet. Aki rám néz és látja az örömöt rajtam,
kedvet kap úgy élni, ahogy mi keresztények élünk. Lehetnek rossz napjaim,
érhet fájdalom, gyász, de az alapállapotom mindig az öröm. „Hogy örömötök
teljes legyen” (Jn 16,24) Jézus azért jött a világra, hogy megmentse a
lelkünket, hogy megszabadítson minket, teljesen helyénvaló tehát, hogy
örüljünk. Látszik rajtam ez az öröm? Vagy ha rám néz egy fiatal, az élettől
is elmegy a kedve nem, hogy templomba jöjjön. Van-e bennem békesség? Vagy
én is felveszem a szekularizált, Istentől megfosztott világ pesszimizmusát,
cinikusságát, az abból fakadó kivetítéseket? Az önmagával békétlen ember
mindig másokkal van elfoglalva, másokat piszkál, kritizál, nevel, irányít.
Nehéz ilyen beteg emberrel élni, ha pedig ilyen képviseli a
kereszténységet, hát, mit is mondjak? Nekem – már amennyiben Jézus követője
vagyok –, békében kell élnem önmagammal, az emberekkel, és Istennel. Nem
vehetek részt intrikákban, pletykálkodásban. Ezt meg kell hagynom a világ
fiainak. Van-e bennem türelem? Eredetileg a felsorolás végén kellene
megemlítenem, de a téma fontosságára való tekintettel most teszem: a
Szentlélek gyümölcsit élő ember a saját erejéből nem szerezheti meg.
Izomból nem lehet kereszténynek lenni. Minden kegyelem. A gyümölcsöket
alázatosan kérnem kell és akkor mindet megkapom. A hangsúly az alázaton
van. Nem lehetek türelmes a magam erejéből. Lehetetlen. Kérem Istent,
lehessek folyó mellé ültetett fa, amely egy napon majd meghozza gyümölcsét.
Van-e bennem béketűrés? Vagy én is replikázom, amikor vitába kerülök? Mi
sem könnyebb, mint megbántani a másikat a nyelvemmel? Mi lehet az oka
annak, hogy sokan belebetegszenek ha nem nekik van igazuk? Válasz: az
alázat hiánya. Nekem kell, hogy igazam legyen, hiszen én vagyok az isten. A
kisisten, családomban, munkahelyemen, emberi kapcsolataimban, ha még maradt
olyan. Van-e bennem jóság, szelídség, kedvesség? Ezek a gyümölcsök valahogy
feltételezik, támogatják egymást. Nem könnyű. Bizony sokszor elbukom magam
is ezen a területen, mert féltem a kis magánszférámat, ahol viszonylag
biztonságban érezhetem magam. Pedig kedvesnek, előzékenynek, szelídnek
lenni nem kerül semmibe. Ahogy a mosoly sem. Azzal az erővel, amivel
mogorva képet vágok, nyugodtan rá is mosolyoghatok az emberekre. No igen!
Ismét az alázat. Mert itt is ennek hiányáról van szó. Nekem jólesik, ha
kedvesen bánnak velem, én ellenben nem szívesen adom meg azt másnak. Jöjj
Szentlékek Úristen! Segíts rajtunk! Hűséges és szerény vagyok-e? Elsősorban
Istenhez természetesen, de istenkapcsolatom egyszerűen elválaszthatatlan az
emberekkel való kapcsolatomtól. A házastársi hűség lehetetlen feladat
annak, aki nem hajlandó azt kérni Istentől. A Szentlélek az, aki biztosítja
a házastársak hűségét, nem a polgári jog, nem ideológiák, nem az ösztönök,
a hormonok. A hűség kegyelem, nem érdem. Ajándékba kapom, ha kérem. Erről
tudnának mesélni azok a testvéreink, akik boldog hűségben élik - élték le
életüket. Hűség az Egyházhoz. Amikor nem megyek szentmisére, mert nem
fogadom el a testvéreket, a papságot. Nem élek a szentségekkel, mert otthon
is lehet imádkozni, hinni a magam módján. Amikor nem Jézus tanítása szerint
élek, hanem a napi politikai, gazdasági érdekeim mentén, minden esetben
hűtlen vagyok. A hűség velejárója a szerénység, mondhatni abban gyökerezik.
A szerény ember alaptermészetéhez tartozik a hűség. Végül az
önmegtartóztatás és a tisztaság. Kényes téma – mondhatná valaki. Egyáltalán
nem az. Komoly, értelmes keresztények mindig is tudtak erről őszintén
beszélni. A képmutatók soha. Az önmegtartóztatás és a tisztaság nem
tévesztendő össze a szüzességgel. Házasságban is lehet valaki tiszta és
önmegtartóztató. Sőt! Ott lehet igazán. Ez nem csak a papok privilégiuma.
Mint ahogy a morális tanítás sarkalatos pontja a mértékletesség, ez
vonatkozik a felsorolt gyümölcsökre is. Könnyebb egyáltalán nem csinálni
valamit, mint gyakorolni a mértékletességet. Az már egy másik kérdés, hogy
ezt csak és kizárólag a Szentlélek gyümölcseként élhetem meg. Önerőből,
saját akaratomra támaszkodva soha. Ilyen nem volt és nem is lesz. Amikor a
tisztaságot saját erőmre támaszkodva akarom elérni, neurotikus, idegbeteg,
elviselhetetlen ember lesz belőlem, aki még az Istent is kárhoztatja
mindenért. Sajnos láthatunk ilyen példákat. A Szentlélek gyümölcsei öröm,
békesség, szeretet. Szeretet. Ezzel kezdődik a felsorolás, de a végére
hagytam, mert minden ezen áll vagy bukik. Ha szeretet nincs bennem, semmi
vagyok – mondja Szent Pál. Tehát elsősorban a szeretet Lelkét kell kérnem,
hogy meghozhassa Isten életemben a többi gyümölcsöt is. Amikor a Szeretet
veszi át életünkben az irányítást, megváltozik körülöttünk minden. Keresni
kezdik társaságunkat az emberek, tanácsokat kérnek tőlünk, megbíznak
bennünk. Legjobban a gyerekek érzik ezt meg. Ők odaszaladnak a jó
emberekhez, keresik a biztonságot és biztosak lehetnek abban, hogy a
Szentlelkes felnőtt nem fogja bántani őket. Pünkösd van. A Szentlélek
szeretne belépni életünkbe. Engedjük ezt meg Neki és bízzuk rá magunkat
bátran. Megéri!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20160516/bc1712eb/attachment.html>