[Otthonunk] Ferenc pápa: A szentévben javainkat is meg kell osztanunk!

[Ilona Széplaki]

Ferenc pápa: A szentévben javainkat is meg kell osztanunk!
2016. február 10. szerda 15:01
Február 10-én, hamvazószerdán tartott katekézisében a pápa a jubileumnak,
vagyis az ötvenévente előírt szentévnek az intézményéről és annak időszerű
tanításáról elmélkedett. Igazságos és emberhez méltó társadalmat kell
építenünk, ennek első lépése pedig az, hogy megossszuk javainkat a
rászorulókkal.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67519&img=o_5.jpg>
Kedves testvéreim, jó napot és szép nagyböjti időszakot kívánok!

Milyen szép és sokatmondó, hogy ezt a kihallgatást épp hamvazószerdán
tartjuk! Megkezdjük nagyböjti utunkat, ma pedig a jubileum ősi
intézményével foglalkozunk; ősi dologról van szó, melyről a Szentírás
tanúskodik. Különösképpen a Leviták könyvében olvashatunk róla, amely
Izrael vallási és társadalmi életének csúcspontjaként mutatja be.

Minden ötvenedik évben, „az engesztelés napján” (Lev 25,9), amikor az Úr
irgalmasságát az egész népre lehívták, a kürt hangja nagy felszabadulási
eseményt hirdetett meg. A Leviták könyvében ezt olvassuk: „Legyen ez
jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza
családjához. […] Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát”
(Lev 25,10.13). Ha valaki kénytelen volt eladni földjét vagy házát, e
rendelkezések szerint a jubileumi évben visszakaphatta; ha pedig valaki
kölcsönszerződést kötött, de nem tudta azt törleszteni, akkor kénytelen
volt hitelezőjének szolgálatába állni, a jubileumi esztendőben viszont
szabadon visszatérhetett családjához és visszakapta minden tulajdonát.

Egyfajta „általános adósságelengedés” volt ez, mindenki lehetőséget kapott
arra, hogy visszatérjen az eredeti helyzetébe, a szentév eltörölt minden
tartozást, visszaadta a földet, és lehetővé tette, hogy mindenki ismét
Isten népe tagjainak szabadságát élje meg. „Szent” népről van szó, melyben
a törvényi előírások – mint például a jubileumra vonatkozó – a szegénység
és az egyenlőtlenség megszüntetését szolgálták, méltó életet biztosítottak
mindenkinek, valamint a föld igazságos elosztását, hogy legyen hol lakni és
legyen miből kinek-kinek családját fenntartani. A központi eszme az, hogy a
föld eredendően Istené, ő bízta rá az emberekre (vö. Ter 1,28–29), s ezért
senki sem tarthat kizárólagos igényt rá, hiszen azzal egyenlőtlenséget
teremtene. Erről ma érdemes újra elgondolkodni: szívében mindenki gondolja
végig, nincs-e túl sok tulajdona! Miért nem ad belőle olyanoknak, akiknek
semmijük sincs? A tíz százalékát, az ötven százalékát… Azt mondom: a
Szentlélek adjon indítást valamennyiteknek!

A jubileummal az, aki leszegényedett, ismét hozzájutott a
nélkülözhetetlenhez, az, aki meggazdagodott, visszaadta a szegénynek azt,
amit elvett tőle. A cél az egyenlőségen és a szolidaritáson alapuló
társadalom volt, amelyben a szabadság, a föld és a pénz ismét mindenki
javát szolgálja, és nem csak kevesekét, ahogy ma is történik, ha nem
tévedek… Az emberiség gazdagságának körülbelül nyolcvan százaléka – lehet,
hogy az adatok nem pontosak – a lakosság kevesebb, mint húsz százalékának a
kezében van. A jubileum arra szolgál – és ezt úgy mondom, hogy emlékezzünk
csak az üdvtörténetre –, hogy megtérjünk, hogy szívünk nagyobb, jobb
legyen, hogy jobban Isten gyermekei legyünk, több szeretettel éljünk.
Mondok én nektek valamit: ha ez a vágy, ha a szentév nem éri el a zsebünket
[a pénztárcánkat], nem lesz igazán szent! Értitek? Ez áll a Szentírásban!
Nem a pápa találja ki: a Bibliában olvasható! A cél tehát – amint mondtam –
az egyenlőségen és a szolidaritáson alapuló társadalom volt, amelyben a
szabadság, a föld és a pénz ismét mindenki javát szolgálja, és nem csak
kevesekét. A jubileumi évnek ugyanis az volt a szerepe, hogy segítse a
népet a konkrét testvériségnek, egymás segítésének megélésében.
Kijelenthetjük, hogy a bibliai szentév az „irgalmasság szentéve” volt, mert
az emberek őszintén rászoruló testvéreik javát keresték.

Ugyanebbe a körbe tartoznak más intézmények és törvények is, melyek Isten
népének életét irányították, hogy az Úr irgalmasságát az emberek
irgalmasságán keresztül lehessen megtapasztalni. Azokban a szabályokban ma
is érvényes útmutatásokat találunk, melyek elgondolkodtatnak minket. A
bibliai törvény például előírta a „tized” beszolgáltatását, melyet a
levitáknak, az istentisztelet vezetőinek szántak, akiknek nem volt földjük,
továbbá a szegényeknek, az árváknak és az özvegyeknek (vö. MTörv 14,22–29).
Gondoskodtak tehát arról, hogy a termésnek vagy a más tevékenységből
származó javaknak a tizedét azok kapják meg, akik védelem nélkül és
szükséget szenvedve éltek, és így egy viszonylagos egyenlőséget mozdítottak
elő a népen belül, ahol mindenkinek testvérként kellett élnie.

Létezett az „első termésekre” vonatkozó törvény is. Mi volt ez? A termés
első, legértékesebb részét meg kellett osztani a levitákkal és az
idegenekkel (vö. MTörv 18,4–5; 26,1–11), akiknek nem volt földterülete,
hogy így a föld számukra is a táplálék és az élet forrása legyen. „A föld
az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra” (Lev 25,23).
Valamennyien az Úr vendégei vagyunk, a mennyei hazára várunk (vö. Zsid
11,13–16; 1Pét 2,11), és az a feladatunk, hogy a bennünket befogadó világot
lakhatóvá és humánussá tegyük. És mennyi „első termést” adhatna az, aki
szerencsésebb annak, aki nehéz helyzetben van. Mennyi első termést! Nemcsak
a föld terméseinek első részét, hanem minden munkaterméknek, a
munkabéreknek, a megtakarításoknak, és sok mindennek, amink van, és amit
csak elpazarlunk. Ez [az adományozás] ma is megtörténik! Az Apostoli
Alamizsnahivatalba rengeteg levél érkezik egy kis pénzzel: „Ez a fizetésem
egy része, szeretnék segíteni másokat.” Szép ez, segíteni másokat, a
jótékonysági intézményeket, a kórházakat, az öregotthonokat… adni az
idegeneknek is, azoknak, akik külföldiek és csak átutazóban vannak. Jézus
átutazóban volt Egyiptomban.

A Szentírás épp erre gondolva buzdít nyomatékosan arra, hogy nagylelkűen
válaszoljunk annak, aki kölcsönt kér, ne bonyolódjunk szánalmas
számításokba, és ne kérjünk uzsorakamatot: „Ha veled élő testvéred nyomorba
jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az
idegent és a vendéget, s maradjon veled. Ne vond meg tőle a munkát, ne végy
tőle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen
melletted. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem
pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza” (Lev 25,35–37). Ez a tanítás ma
is időszerű! Hány család került utcára az uzsora áldozataként?! Kérlek
titeket, imádkozzunk, hogy ebben a jubileumi esztendőben törölje ki az Úr
mindnyájunk szívéből ezt a pénzsóvárságot, az uzsorát! Hogy ismét
nagylelkűek és nagyvonalúak legyünk! Milyen sok, uzsora teremtette
helyzetet vagyunk kénytelek látni, mennyit szenvednek és szoronganak a
családok! Sok esetben pedig teljes kétségbeesésükben mennyien választják az
öngyilkosságot, mert nem bírják tovább, nincs reményük, nem találnak
feléjük nyújtott segítő kézre, csak olyan kézre, amely a kamatokat
követeli. Súlyos bűn az uzsora, Istenhez kiáltó bűn! Az Úr viszont áldását
ígérte annak, aki bőkezűen adakozik (vö. MTörv 15,10). Ő a kétszeresét adja
vissza neked, lehet, hogy nem pénzben, hanem másban, de az Úr mindig a
kétszeresét adja neked!

Kedves testvéreim! A Szentírás üzenete nagyon világos: meg kell nyílni
bátran az osztozásra, ez az irgalmasság! Ha irgalmasságot akarunk Istentől,
akkor kezdjük el gyakorolni mi magunk! Ez azt jelenti, hogy kezdjük el
gyakorolni egymás között: az embertársak között, a családok között, a népek
között, a földrészek között. Ha hozzá akarunk járulni egy szegények nélküli
világ létrejöttéhez, akkor olyan társadalmat kell építenünk, amelyben nincs
hátrányos megkülönböztetés, amely a szolidaritáson alapul, vagyis
megosztjuk egymással javainkat és újraosztjuk az erőforrásokat a
testvériség és az igazságosság nevében. Köszönöm!

Az általános kihallgatáson a pápa arra kérte a híveket, hogy kísérjék
imáikkal Kirill moszkvai pátriárkával való február 12-i havannai
találkozóját és azt követő mexikói apostoli útját.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20160211/9f469059/attachment.html>