Január 17.
Mk 1, 40-45

„-Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem. (…) -Akarom, tisztulj meg!“

Az Evangéliumban gyakran közelednek leprások az Emberfiához, hogy meggyógyítsa őket. Beteg, elfáradt és megfáradt emberek keresnek megoldást megoldhatatlan(nak hitt) élet-problémáikra. „Tisztíts meg engem!”, kérik a megtestesült Istent. „Tisztíts meg engem sebeimtől, adj megoldást a problémáimra, könnyíts a rám nehezedő egzisztenciális nyomáson!” Az Emberfia gondolkodás nélkül gyógyít, de egyúttal azt is hozzáfűzi, hogy a hit gyógyítja meg az elesetteket. Nincs olyan mélysége az emberi létnek, ahonnan ne lehetne visszatérni. Az Emberfiával találkozó leprásoknak szerencséjük van: visszatérhetnek az életbe.
Modern korunk és az evangéliumi idők között igen erős párhuzam húzódik: a leprások mindkét társadalmat elözönlik. A modern leprások elfáradt és megfáradt emberek tömegeiként léteznek a társadalomban. Teljesen kizsákmányolva, elbutítva tengetik életüket, és várják egyre elviselhetetlenebb lét-problémáikra az egyre csak késlekedő megoldást.

„-Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem. (…) -Akarom, tisztulj meg!“

A modern leprások egy globalizációnak nevezett korban élnek, amelynek lételeme a gátlástalan hazudozás, torzítás, mellébeszélés és ezzel egyidőben az egyre nagyobb méreteket öltő deszakralizáció. A modern leprások léte a pénz diktatúrájában manifesztálódik, miközben abban a csalfa tudatban tengetik életüket, hogy szabadok és kultúrájuk az emberiség fejlődésének csúcsa. Mesterséges létmódjukban képtelenek megérteni a körülöttük lezajló társadalmi folyamatok természetét. Munkaerejük olcsósága és fogyasztóerejük határtalansága határozza meg értéküket. Annál értékesebbek, minél olcsóbban és minél többet dolgoznak, majd minél többet és minél gyakrabban fogyasztanak.
A modern leprások élete egy 1989-ben az IMF (a Nemzetközi Valutaalap) székházában elhangzott, három abszurditáson alapuló léthazuságba van beágyazva. A liberalizálás, deregulálás és privatizálás modern krédója szervesen összekapcsolódik immár sorsukkal. Ebben a létben nem az emberről van szó, hanem a profitról és mindarról, ami ezt a profitot maximalizálhatja. Hogy a modern leprások ezt nehogy észrevegyék, tervszerűen és tudatosan butítják őket: primitív reality show-k, semmiről nem szóló és tömény butaságot terjesztő talk show-k, színes képekkel és butaságokkal teli bulvár termékek egyaránt sikeresen hozzájárulnak ahhoz, hogy fogyasztó-dolgozó gépezetté degradálják az embereket, és identitásuktól meg társadalmi kapcsolataiktól teljesen megfosszák őket. A tematizációs hatalom, mely beszivárog és elfoglalja az egyének életterét, eldönti azt, hogy a napi történésekből mi válik hírré, továbbá mi válik nagyon fontos és kevésbé fontos hírré. Hogy a valós folyamatok megértése még távolabb kerüljön a modern leprások tömegeitől, thriller-horror-pornó filmözönnel folytatódik a kiavatás ördögi mesterműve. A liberalizálás, deregulálás, privatizálás összefonódik a napi hazuság-rutinnal.

„-Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem. (…) -Akarom, tisztulj meg!“

Az Evangélium nemcsak párhuzamot rejt a jelenlegi társadalom folyamatai és a 2000 évvel ezelőtti történések között, hanem megoldást is kínál. „Akarom, tisztulj meg!” – mondja az Emberfia. Akarom, hogy megismerd, és komolyan vedd a körülötted lejátszódó folyamatokat, amelyekben fogyasztva – korlátlan hitelfelvétellel – eladósodsz, nem fogyasztva pedig frusztrálódsz, mert nem birtokolhatod azokat az értelmetlen fogyasztási-cikk tömegeket, melyekre semmi szükséged nincs. Akarom, hogy megismerd a körülötted rejlő csapdák természetét, melyekkel kizsákmányolnak, elbutítanak és eltávolítanak az emberi értékektől. „Akarom, tisztulj meg!” A történelem ismétli önmagát.

Szakács Ferenc Sándor