2007. március 2.

„Amint igaz, hogy élek, mondja az Úr: nem akarom az istentelen halálát,  hanem hogy letérjen útjáról, és éljen” (Ez 33, 15)
A mai áldozási ének a Krisztussal való eucharisztikus találkozásunk élményének örömében fejezi ki az Úr üzeneteként, hogy Ő mennyire pártolja az életünket. Ő, aki az élet Ura, aki Fiában is azt nyilatkoztatta ki, hogy „én vagyok az út, az igazság, az élet”, szereti az életünket, és a Jó Pásztor szívével azt kívánja, hogy életünk legyen, bőségben legyen.  Mindezt egészen odáig, hogy még az istentelen halálát sem akarja, hanem hogy letérjen rossz útjáról, hogy egyházi szakkifejezéssel megtérjen, és éljen. Ne éppen csak életben maradjon, hanem minőségileg, erkölcsileg, kegyelmileg véve nemesebb életet éljen.

Mennyire jó ezen elmélkednünk, és Isten életpártolását megszívlelnünk akkor, amikor Európa-szerte, de Hazánkban különösen is élesen az élet ellen fordul a pillanatnyi „világ”: a fennálló adminisztrációs rendszer, az egészségügy „átszervezése”, az ifjúság durva megkísértése, stb.

El kell gondolkodnunk azon, sőt talán könyörögnünk is és kapcsolatépítésünk erejében tenni is azért, hogy kesergésünk, elharapott átkaink helyett azon fáradozzunk, hogy az élet ellenségei letérjenek útjukról és éljenek, másképp éljenek és gondolkodjanak, kezdjék az életet szolgálni. Ha Istennek ilyen jobbra fordító szándékai vannak azért, mert szerinte az ember nem csak jó, hanem egyedül ő nagyon jó, legalább is tervében, elindulásában, lehetőségében, akkor bárcsak mi is a Tőle kapott optimizmus, élni akarás erejében hatékonyan tudnánk küzdeni azért, hogy hazánkban az élet Isten akarta, Isten áldotta, Istennek tetsző élet legyen.

Brückner Ákos Előd O.Cist.