2 Kor 10,17 - 11,2
Zs 44
Mt 25,1-13

Az okos szüzek gondoltak a jelen pillanaton túlra is; a nappali világosságnál is gondoltak arra, hogy mi lesz, ha eljön a sötétség. Milyen nehéz is a várakozás! Mennyiszer érezzük úgy mindennapjaink során, hogy Isten késlekedik… A tíz szűz sem tudott várni; az éjszaka sötétjében – okosak és ostobák – egyaránt elaludtak. Amikor aztán fölkeltek, akinek volt olaja, tudta kísérni a vőlegényt; akinek nem volt, az megpróbált szerezni a máséból – először okos társaiktól, utána az árusoktól, de mire beszerezték, késő lett: ki lettek zárva. Egy prédikációban hallottam, hogy az olaj a szeretetet szimbolizálja. Nem szerethetünk mások helyett és más sem szerethet helyettünk; a szeretetet nem lehet a máséból beszerezni – a magunkéból kell adni. 

Amikor megtudtuk, hogy jön a Vőlegény, örömmel indultunk, mint a szüzek… az élet mindennapjai során hányszor és hányszor aludtunk el mi is… vajon mi van a lámpásunkban?

- Marian -