2006. január 17.
1 Sám 16,1-13
Mk 2,23-28

„A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért” (Mk 2,28).
A Márk evangélium második fejezetének vége a képmutatást leplezi le. Mivel szombati nap van, a zsidók nem ehetnek búzát, nem dolgozhatnak, ezért bűnnek számít az, ha tépdesik a kalászokat, vagy épp gyógyítanak. A törvény betűi kerültek előtérbe: a leírt szabályok fontosabbakká váltak, mint az emberek. Az ember van a szabályokért és nem a szabályok az emberért. A betűk kicsinyes értelmezése viszont egy korrupcióval, álszentséggel, embertelenséggel teli társadalmat takar. A nép széleskörű kizsákmányolása, tudatos butítása papok és politikusok feladata volt. És ennek a feladatnak igyekeztek megfelelni.

„A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért” (Mk 2,28).
Az Emberfia bűne nagy: feje tetejére állítja a működő társadalmi rendszert (mondhatni úgy is: a működő társadalmi kizsákmányolást). Nem a szombat lett az emberért, hanem az ember a szombatért, vagyis nem az ember van a szabályokért, hanem a szabályok az emberért. Mindaz, aki az ellenkezőjét állítja, semmit sem ért a kereszténységből. Az Emberfia tanítása középpontjába az ember került. Érte történik minden. A szabályok addig fontosak, amíg segítik és nem hátráltatják az embert.
Egészen más történik viszont a valóságban: az értékek szerepét a jog vette át. Nem az igazság a jog alapja, hanem a jog vált az igazság legfontosabb tartópillérévé. A paragrafusokra épülő bírói döntések gyakran vitatott ítéletekhez vezetnek. A törvény és a politika rátelepszik a lelkiismeretre és a szabadságra. Ciceró már több mint 2000 évvel ezelőtt elemzi ezt az ellentmondást és kijelenti: a jog hivatása, hogy alávesse magát annak az igaz, racionális, az emberi nemre érvényes, megváltoztathatatlan és örök törvénynek, amely megjelöli a jót, megtiltja a rosszat és előírja a kötelességet. A kötelesség és a felelősségtudat hiánya nélkül nem lehet emberhez méltón élni. Globalizált világunk a legjobb példa arra, hogy mennyire eltávolodhatunk mindattól, ami biztonságot jelenthetne az ember számára. A profit maximalizálása, a természet és az emberek tömeges kizsákmányolása, a társadalom médiatizált butítása olyan irányba fordították az emberiség fejlődését, amelyet a legoptimistább elemzők is borúsan látnak. A jog védelme alatt gazdasági bűntények tucatjai zajlanak nap nap után (elég, ha a modern fehérgalléros bűnözésre gondolunk: például az Enron, WorldCom, Parmalat esete). Az igazságtól eltávolodó jogrendszer a betűk kicsinyes értelmezésében képes sorozatgyilkosokat, csalókat, sikkasztókat, korrupt politikusokat megvédeni.

„A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért” (Mk 2,28).
Azért, hogy mindebből az emberek tömegei minél kevesebbet tudjanak meg, bekapcsolódik a média: tömegek butulnak el a modern média hatása alatt. A politikai és gazdasági csalások egyre könnyebben játszódnak le a tehetetlen tömegek szeme előtt (elég, ha mindmáig eltussolt csalásokra gondolunk, melyben politikusok és banki szakemberek karöltve vettek részt).
Hogy a butítás teljes legyen, modern választási kampányok a legelemibb érzelmeket bombázzák a Szentírás idézésétől sem riadva vissza. Bizonyára sokunknak feltűnt, hogy Magyarország szerte megjelent egy választási plakát, mely a Miatyánk szövegét idézi -kifigurázva…Modern társadalmunkban a tömegek tudatos és iparszerű manipulációja mindennapos valósággá vált.

„A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért” (Mk 2,28).
Az Emberfia 2000 évvel ezelőtt más szabályrendszert ajánlott az embereknek. A következménye az lett, hogy megölték. Pedig az együttműködés feltételeinek az alapjait fektette le, melynek szegletköve a bizalom, s mely nélkül nincs jövője az emberiségnek.

Szakács Ferenc Sándor