1Sám 9.1-4, 17-19; 10.1a
Mk 2.13-17

"Kövess engem!"
Az evangéliumi rész szervesen összekötődik az őt megelőző olvasmánnyal. Párhuzam születik a Sámueltől felkent Saul és az Emberfia között. Az előbbi feladata az, hogy szabadítsa ki a választott népet a környező ellenség kezéből (1Sám 10, 1a), míg az utóbbinak az, hogy - átlépvén kora elavult társadalmi struktúráin - figyeljen a vámosokra és a bűnösökre, és mindenkit hívjon meg az örök életre.
"Kövess engem!"
Isten népe veszélyben van. Istennek szüksége van egy olyan emberre, aki képes a kaotikus társadalmi- és politikai állapotok között tisztán látni; aki nemcsak mondja, de cselekszi is az igazságot; aki nemcsak beszél, de látja és megoldja a nép problémáit. Istennek szüksége van Saulra. Aztán Isten népe újra veszélybe kerül. Az Emberfia inkarnálódik és belép az emberiség történelmébe. Isten nem hagyja magára az embert. Nem hagyja magára azt az embert, aki vakon javakat javakra halmoz miközben emberek tömegeit zsákmányolja ki.
"Kövess engem!"
Az emberi történelembe belépő Isten egészségesek helyett betegeket, igazak helyett bűnösöket, gazdagok helyett szegényeket keres. Jól tudja, hogy az embert harcban a kard, békében pedig a fényűzés sebzi meg. Társakat hív maga köré, mert a megváltásban az egyén is szerepet kell vállaljon. Az egyénnek feladata van. Feladata, hogy tisztán lásson, használja a fülét és a szemét, fogja fel kora társadalmi, erkölcsi és politikai problémáit. Ne legyen vak és süket; ne legyen érzéketlen és értelmetlen; ne legyen pénzéhes és ne ittasodjon meg illanó hatalma mámorában.
"Kövess engem!"
A társadalmi helyzet ma sem jobb, mint Jézus korában. A hatalom mámorában megittasodott politikai vezetőknek ugyanaz az üzenet: ne add el az embert a pénzért és a hatalomért. Feladatod és kötelességed van. Láss tisztán, használd a szemed és a füled, fogd fel korod társadalmi, erkölcsi és politikai problémáit. Ne légy vak és süket, ne légy érzéketlen és értelmetlen, ne légy pénzéhes és ne ittasodj meg illanó hatalmad mámorában.
"Kövess engem!"
Ez a felhívás túlszárnyal téren és időn. Vedd komolyan társadalmi, erkölcsi és politikai feladatodat és egy olyan társadalom felépítésén munkálkodj, ahol az ember visszanyeri méltóságát, a szó a szentségét, az ígéret a komolyságát; ahol az egyén - társadalmi, erkölcsi és politikai hívatásának a tudatában - nem dől be minden kommunikációs blöffnek és komolyan veszi saját- és embertársai méltóságát.

Szakács Ferenc Sándor