[Magveto] 2008. 03. 02.

[magveto at www.communio.hu]

Március 2.

A csend 40 napja kellős közepén ez a vasárnap különösen hangsúlyos. 
Tudjuk, hogy az A év-béli nagyböjti vasárnapok bibliai megfogalmazása 
olyan jellegzetes, hogy akár a Márk, akár a Lukács évben is ezeket lehet 
előnyben részesíteni Nagyböjt 3, 4, 5. vasárnapján. A Krisztusi életbe 
való beavatásnak, ill. az abban való felfrissülésnek csodálatos három 
fogható jelképével találkozunk Jézus figyelemfelhívó utalásain át. A 
víz, a fény, az élet három olyan tényező, amelyek egyrészt létfeltételt 
jelentenek számunkra, másrészt mélyebben értve Istenhez való 
kapcsolatunk legbensőbb valóságára és erejére utalnak. A szamariai 
asszonynak kínált víz élő víz, a vakon születettnek nyújtott gyógyulás a 
hitre is megnyitja annak szemét. A Lázárnak visszaadott élet az Istenben 
való élet lehetőségét mélyíti el.

Napjainkban különösen lényeges a gyökereinkből való megújulás kihívása. 
Walter Kasper bíboros mondotta az elmúlt ősszel Nagyszebenben a harmadik 
Európai Ökumenikus Nagygyűlésen: Tisztelnünk kell más vallások 
különbözőségét, de legyen bátorságunk a mi különbözőségünk hordozására 
is. Legyen bátorságunk kiállni mint keresztényeknek a mi „másságunkért”, 
Jézus Krisztus világosságáért, ami mindannyiunk arcán ragyog és tárjuk 
ezt a világ elé, mint annak legsürgősebb szükségét. Mert ki adhat nekünk 
jobbat? Hol máshol találjuk meg az élet igéit? (Jn 6, 68)”

Ahogy az elmúlt napokban Szent Theophilus antiochiai püspök mondta 
nekünk az Egyház első idejéből: Ha valaki azt mondja, mutasd meg nekem a 
te Istenedet, én azt válaszolom neki, mutasd meg előbb nekem a te 
emberségedet, és én azután megmutatom Neked az én Istenemet. Így lesz 
aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e és szíved füle hall-e” 
Világos, hogy az emberi hitbeli identitásunk, önazonosságunk 
nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Urunk húsvéti misztériumát üdvösen és sokak 
felé tanusítva megéljük.

Brückner Ákos Előd O.Cist.