From magveto at www.communio.hu Sun Mar 2 08:16:26 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sun, 02 Mar 2008 08:16:26 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 03. 02. Message-ID: <47CA544A.8010602@communio.hcbc.hu> Március 2. A csend 40 napja kellős közepén ez a vasárnap különösen hangsúlyos. Tudjuk, hogy az A év-béli nagyböjti vasárnapok bibliai megfogalmazása olyan jellegzetes, hogy akár a Márk, akár a Lukács évben is ezeket lehet előnyben részesíteni Nagyböjt 3, 4, 5. vasárnapján. A Krisztusi életbe való beavatásnak, ill. az abban való felfrissülésnek csodálatos három fogható jelképével találkozunk Jézus figyelemfelhívó utalásain át. A víz, a fény, az élet három olyan tényező, amelyek egyrészt létfeltételt jelentenek számunkra, másrészt mélyebben értve Istenhez való kapcsolatunk legbensőbb valóságára és erejére utalnak. A szamariai asszonynak kínált víz élő víz, a vakon születettnek nyújtott gyógyulás a hitre is megnyitja annak szemét. A Lázárnak visszaadott élet az Istenben való élet lehetőségét mélyíti el. Napjainkban különösen lényeges a gyökereinkből való megújulás kihívása. Walter Kasper bíboros mondotta az elmúlt ősszel Nagyszebenben a harmadik Európai Ökumenikus Nagygyűlésen: Tisztelnünk kell más vallások különbözőségét, de legyen bátorságunk a mi különbözőségünk hordozására is. Legyen bátorságunk kiállni mint keresztényeknek a mi ?másságunkért?, Jézus Krisztus világosságáért, ami mindannyiunk arcán ragyog és tárjuk ezt a világ elé, mint annak legsürgősebb szükségét. Mert ki adhat nekünk jobbat? Hol máshol találjuk meg az élet igéit? (Jn 6, 68)? Ahogy az elmúlt napokban Szent Theophilus antiochiai püspök mondta nekünk az Egyház első idejéből: Ha valaki azt mondja, mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki, mutasd meg előbb nekem a te emberségedet, és én azután megmutatom Neked az én Istenemet. Így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e és szíved füle hall-e? Világos, hogy az emberi hitbeli identitásunk, önazonosságunk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Urunk húsvéti misztériumát üdvösen és sokak felé tanusítva megéljük. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Mon Mar 3 20:13:11 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 03 Mar 2008 20:13:11 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 03. 03. Message-ID: <47CC4DC7.9080009@communio.hcbc.hu> Iz 65,17-21 Zs 29 Jn 4,43-54 Jézusban sokan a csodatevőt keresték, ?mutass nekünk ilyen-olyan jelet?. Amikor a királyi tisztviselő gyógyítani hívta haldokló fiához, Jézus nem megy egyből. Ő nem azért jött, hogy csodajeleket műveljen; hanem ennél sokkal többért. A tisztviselő azonban látszólag nem törődik a csodatétellel, őt nem ez érdekli; sokkal inkább az, hogy fiát visszakapja. Eljött Jézushoz, hogy az majd elmegy vele, mond valamit, vagy tesz valamit és fiát elhagyja a betegség. Ez az ember a boldogságot várta tőle, az újbóli örömöt, a biztonságot, hogy újra szerethet és újra szerethetik. ?Menj, a fiad él!? ? hangzott Jézus válasza. És az ember hitt, Jézus szavára elindult. Ne elégedjünk meg a csodákkal, akarjuk azt, amit Isten akar nekünk: az Ő szerető közelségét, a boldogság teljességét, a fényt az életünkbe. - Marian - From magveto at www.communio.hu Mon Mar 17 23:45:02 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 17 Mar 2008 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 03. 18. Message-ID: <20080317224502.738484526A@communio.hcbc.hu> Iz 49,1-6 Zs 70 Jn 13,21-33.36-38 Az öröm, a szabadulás vacsorája, az ünneplés estéje az, amikor Jézus megszólal: „Egy közületek elárul engem”. Péter ereiben megfagy a vér, ha nem is közvetlenül, de mégis Jézushoz fordul: tudni akarja, hogy ki az. A kíváncsiság vezeti? Nem valószínű, hiszen, mikor kiderül, hogy ki az, nem tesz semmit. Akkor vajon miért szeretné tudni? Talán, mert aggódik, hogy hátha ő maga lesz az áruló? És igen, megkönnyebbül, mikor kiderül, hogy neki semmi köze az áruláshoz. Talán van remény. Talán kitart Jézus mellett, akit az Úrnak ismert meg. Igen, én Péter erős leszek, már nem Jézusra, hanem magamra tekintek, a magam erejére, amikor így szólok: „Az életemet is odaadnám érted!” És Péter ekkor tudja meg, hogy bizony, ő is áruló lesz. Mert az Úr nélkül mégsem erős, az Úr nélkül ő is tehetetlenül sodródik az események árjával. Tekints az Úrra, Péter, kapaszkodj meg Benne, és ellen tudsz állni a sodrásnak! Az Úrra tekints, ragadd meg a karját, engedd, hogy megragadjon Ő is téged, és megmenek ülsz! - Marian - From magveto at www.communio.hu Thu Mar 27 19:04:33 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Thu, 27 Mar 2008 19:04:33 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 03. 26. Message-ID: <47EBE1B1.4000205@communio.hcbc.hu> Lk 24,13-35 : az emmauszi tanítványok története Az el?készület a Szenvedés napjára és a Feltámadás ünnepére negyven napig tartott, húsvét ünnepi id?szaka azonban ötven napig, pünkösdig tart. Jó szokásunk ?húsvéti örömr?l? beszélni ebben az id?ben, és olvasunk is napról napra a Feltámadottal találkozó tanítványok örömér?l. De hát tudunk-e, lehet-e ötven napon át mindegyre csak ?örvendezni?? Mi az a folyamat, mi az a tevékenység, amely ezt az id?szakot betölti? Ha valaki megkérdezi, én azt mondanám, hogy a hitre vezetés id?szakát éljük húsvéttól pünkösdig! Igen; azokat a tanítványokat, akik már harmadik éve hallgatják az Urat, akik Vele járják az országot és Vele ülik meg az ünnepeket, fáradságos aprómunkával kell most elvezetni a hitre, a Feltámadás hitére. Figyeljünk csak a sírhoz érkez? asszonyokra, az odafutó két tanítványra, az Emmausz felé igyekv? másik kett?re, a magába roskadt többségre vagy a másutt id?z? Tamásra: nincs köztük egyetlen egy sem, aki természetes könnyedséggel tudná a Jó Hírt fogadni, elfogadni és továbbadni! Értsük meg az ? példájukból, hogy a hitetlenség az ember természetes állapota, a hit pedig Urunk személyes ajándéka, mindenkinek külön-külön. A Feltámadott vezetgeti be ?ket a hitbe, ? ülteti, neveli és érleli bennük a hit csodáját, amely pünkösd napján majd kirobban a nép és az összesereglett zarándokok elé. Ennek a vezetgetésnek legrészletesebben bemutatott példája az emmauszi tanítványok története, amit ma olvastunk. Pasztorációs tankönyvek mell?zhetetlen tanpéldájaként kellene ismernünk és értenünk azt a módszerességet, ahogyan a Feltámadott a két tanítványt megközelíti, ahogy kérdéseivel elnyeri a bizalmukat, ahogy meghallgatja panaszukat, ahogyan mindezzel a tanítói pozícióját fölépíti. Bizony, a tanítás csak egy jól megérlelt emberi kapcsolat körén belül lehet eredményes, és ezért csakis ott szólal meg! A felismeréshez, a hitre-jutáshoz pedig még a tanítás és megértés sem elég: az csak az asztal egzisztenciális, elemi erej?, de már átlényegített közösségében történik meg. Úgy történjék velünk is! Amen. - Gábor -