[Magveto] 2008. 06. 03.

[magveto at www.communio.hu]

2Pét 3,12-15a.17-18
Zs 89
Mk 12,13-17

Istenre vágyunk. Felé tartunk. Kérjük, hogy jöjjön el, ne késlekedjen, 
hozza el igazságosságát és szeretetét. Várjuk, hogy végre rend legyen a 
világban, az életben, körülöttünk; hogy többé ne az erőszak és hazugság 
győzzön, hanem a szelídség és az adakozó szeretet. Új eget, és új földet 
várunk: az igazságosság idejét. Azt az időt, amikor végre teremtés 
szerinti helyükre kerülnek a dolgok.

De vajon mi a helyünkön vagyunk-e? Mit élünk mások elé? A magunk 
igazságát vagy Istenét? Életünk vajon ennek az új égnek és új földnek 
már most része-e vagy, vagy még a régiben gyökerezik? Péter korábban 
írja, hogy egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy 
nap. Az új ég és új föld nem késlekedés, hanem kegyelmi idő, Urunk 
hosszútűrése mindannyiunk üdvössége javára. Ha ezt megértjük, már nem 
úgy gondolkodunk, mint eddig és már nem kell méricskélnünk az idő 
hosszát, mert megértjük, hogy az új ég és új föld köztünk is épül. Már most.

– Marian –