From magveto at www.communio.hu Tue Jan 1 23:45:01 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Tue, 1 Jan 2008 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 01. 02. Message-ID: <20080101224501.C6C4A2B5BF@communio.hcbc.hu> 2008. január 2. „Maradjatok tehát Őbenne… maradjatok meg most Őbenne” A mai szentlecke ismételten mondja tehát a Krisztusba gyökerezést, és többes számban mondja. Nagy Szent Vazult és Nazianzi Szent Gergelyt együtt ünnepeljük, méltányos, hogy erre a bibliai többes számra odafigyeljünk. Annál is inkább, mert amint az Adoremus füzet idézi Nazianzi Szent Gergelyt, tudhatjuk kettőjükről, – ill. még Nizzai Szent Gergelyt is hozzá értve hármukról –, a krisztusi barátságban „már mindene lettünk egymásnak, lakótársak, elválaszthatatlan barátok voltunk, egyetér-tettünk, egyformán gondolkodtunk… egyforma tudásunk vezetett bennünket és – noha ez a féltékenység egyik legerősebb indítéka – mégis távol állt tőlünk az irigység, bár a vetélkedést nagyra tartottuk. Ez a kettőnk közötti versengés egyikünket sem emelte a másikunk fölé, mert mindegyikünk a másiknak engedte át az elsőséget, hiszen mindegyikünk sajátjának tartotta a másik dicsőségét.” A fenti sorokon igazán elmélkedhetünk, és kegyelemnek tarthatjuk, ha bennünk is kialakul valami hasonló szemlélet és érzés. Nem csak azért, mert az Istenben elmélyült barátság akkor is nagy ajándék, ha ma a kiscsoportok, kisközösségek világát éljük. Nyilvánvaló, a jó barátság sokat gyógyíthat olyan sérüléseken, amelyeket a család szétesése, társadalmi meg nem értés, érvényesülési hajsza miatt szenvedünk, és nagy ellenmérge annak az individualizmusnak, önzésnek, amely nagyban és kicsiben szétbomlasztja a társadalmat. A jó barátság ugródeszka, dobbantó a közösségek és Isten egész népe elfogadása felé, és megteremtheti azt a biztonságot, amely a krisztusi hívők missziós küldetéséhez annyira szükséges. Áldjon meg az Isten minden olyanfajta kapcsolatunkért, amelyről Szentmártoni Mihály azt mondja, Jézus Krisztusnak is volt három-négy barátja: a bethániai Mária, Márta és Lázár, valamint a szeretett tanítvány, János. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Fri Jan 4 20:24:15 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 04 Jan 2008 20:24:15 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 01. 03. Message-ID: <477E87DF.7080208@communio.hcbc.hu> 1Jn 2,29 - 3,6 Zs 97 Jn 1,29-34 János apostol tekintetünket Istenre irányítja, és szinte bemutatja Őt nekünk, hogy ismerjük meg, milyen Ő: ?Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk!? Keresztelő János is így kiált Jézusra mutatva: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.? Meg kell tanulnunk úgy látni Istent, ahogy ők látják, úgy tekinteni Rá, ahogy ők tekintettek? olyanokká kell válnunk, hogy a szeretetre és igazságra éhes emberek meg is lássák Istent, amikor életünkkel, szavainkkal Őrá mutatva így szólunk: ?Nézzétek!? - Marian - From magveto at www.communio.hu Sat Jan 19 08:18:36 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sat, 19 Jan 2008 08:18:36 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 01. 18. Message-ID: <4791A44C.8050701@communio.hcbc.hu> 2Kor 10,17 - 11,2 Zs 44 Mt 25,1-13 Az Istennel való találkozás várakozás és készülődés. Figyelmesség és önmagam odaszánása. Nem csak úgy odapottyanok a menyegzőre; hanem tudom, hova megyek. Végiggondolom, és tudom, hogy mit kell vinnem. A fényt nem az olaj adja, mégis: az olajra is szükség van hozzá. Ugyanígy nem magunktól válunk Isten országának jeleivé és várományosaivá: de mi magunk is kellünk hozzá. Jelen kell lennünk Isten számára. Ha nem készülünk a találkozásra, ha olaj után kell futkosnunk, akkor nem vagyunk ?ott?, nem vagyunk jelen az Istennel való találkozáshoz. - Marian - From magveto at www.communio.hu Sat Jan 19 08:26:19 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sat, 19 Jan 2008 08:26:19 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 01. 17. Message-ID: <4791A61B.1080503@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20080117.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20080119/687d7563/attachment.txt From magveto at www.communio.hu Sat Jan 19 08:26:42 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sat, 19 Jan 2008 08:26:42 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 01. 19. Message-ID: <4791A632.1010601@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20080119.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20080119/206c797d/attachment.txt From magveto at www.communio.hu Mon Jan 21 16:30:34 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 21 Jan 2008 16:30:34 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 01. 25. Message-ID: <4794BA9A.7040504@communio.hcbc.hu> ApCsel 22,3-16 Pál fordulása, avagy Urunk megjelenése kérlelhetetlen, véres kez? ellenségünk el?tt. Úgy jelenik meg neki, ahogy azóta talán senki másnak, nem azért, hogy elítélje és pokolra vesse, hanem hogy a jobb és igaz útra vezesse, minket pedig megszabadítson t?le. Azért jelenik meg neki, hogy ajándékozzon, hogy megajándékozza Sault az ? ismeretével és mindnyájunkat Pál apostol szolgálatával. Azért jelenik meg neki, hogy jutalmazzon: Sault az ? addigi igaz lelkéért és h?séges munkálkodásáért, minket pedig az üldöztetés napjaiban tanúsított h?ségünkért. Ki ez az ellenség, akinek Jézus megjelenik? Semmiképpen sem a Sátán: az ismeri ?t, és meg is találja maga, hogy megkísértse. Nem is a kisebb gonoszlelkek közül való: azok fölismerik és félelmükben kiáltoznak, amikor meglátják. Ember ez az ellenség, mégpedig a legjavából: vallásának, hitének és lelkiismeretének ?szinte, elszánt, kiválóan képzett és állhatatos követ?je. Amikor az els? vértanút kivégzik, a tarzusi Saul is szembeszáll a római törvénnyel, amikor a levetett ruhákat ?rzi, miközben ?egyetért azzal, hogy megöljék Istvánt? (ApCsel 8,1a). El?kel? ember, aki apjától római polgárjogot örökölt (ApCsel 22,28b), Jeruzsálemben pedig a nagytekintély? farizeus, Gamáliel tanítványa (ApCsel 22,3) és a hatalom részese, aki ?sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s ?rizetbe vetette ?ket? (ApCsel 8,3b). Befolyásos és elkötelezett ember, aki maga megy el a f?paphoz (teheti!), aki maga kér magának fölhatalmazást, hogy Damaszkuszban is irányítsa a zsinagógák megtisztítását, a Jézus-hív?k üldözését (ApCsel 9,1-2). Kiválóan végzi munkáját, olyan eredménnyel, hogy ?az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában? (ApCsel 8,1c.) Olyan eredményesen, hogy a Gondvisel? hamarosan meg is szabadítja t?le az Egyházat. Megszabadítja, valóban, de hogyan? Nem nyílik meg alatta a föld, hogy elevenen szálljon alá a pokolba, nem, egyátalán nem! Éppen ellenkez?leg: Jézus maga jelenik meg neki Damaszkusz kapuja el?tt, olyan kitüntet? módon, hogy nem is találunk ahhoz fogható másik példát az azóta eltelt közel kétezer év történetében. Bizony, mintha nem is büntetéssel sújtaná, hanem egészen egyedülálló kitüntetésben részesítené ?t a mi Urunk! Mintha elismerné, hogy h?séggel és lelkiismeretének igazsága szerint szolgált már addig is! Vallásának kérlelhetetlen ?re és hitének rendíthetetlen harcosa volt a tarzusi Saul, aki tévedésben élt, az Igazat üldözte és ellenségünk volt egészen a damaszkuszi jelenés napjáig. Urunk megjelent neki, és nem azért, hogy elítélje, hanem hogy az igazságra elvezesse. Az ? sorsa érje utol kés?bbi, mai és mindenkori ellenségeinket! Amen From magveto at www.communio.hu Thu Jan 24 23:45:01 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Thu, 24 Jan 2008 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 01. 25. Message-ID: <20080124224501.874F045B1B@communio.hcbc.hu> Január 25. „Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek...” Az ember akarata ellenére születik bele egy történelmi korba. Élete folyamán felfedezi, ha nyitott szemmel jár, hogy társadalma problémái nem újak – és nagy részükre létezik megoldás az emberiség történelmének nagy tárházában. Semmi sem új a nap alatt – tanuljuk meg már gyerekkorunkban. Mégis nagyon nehezen sikerül megértenünk, hogy a történelem ismétli önmagát. A különböző korok szűk látókörű vezetői hajlamosak elhinni és propagandagépezetek segítségével elhitetni azt a nemzetekkel, hogy társadalmuk minden világok legjobbika, hogy az emberiségnek ez a legtermészetesebb, legértelmesebb és legmegfelelőbb állapota, amit lehetőleg az egész Földnek minél hamarabb – a saját érdekében – követnie kell. (Elég, ha Göbbels doktor modern propaganda-mesterművére gondolunk, amelyet azóta számos nyugati társadalom elitje vett át, és fejlesztett tovább.) Ahhoz, hogy ez a felismerés futótűzként terjedjen és minél több követőre tegyen szert, a különböző korok vezetői mindenek előtt megpróbál ják törölni az emberek memóriájából a múlt értékeit. Átprogramozó mesterfogásokkal igyekeznek megváltoztatni a hatalmuk alatt álló társadalmat, nem törődve azzal, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha véletlenül még sincs igazuk. Tulajdonképpen semmi mást nem tesznek csak pusztítanak, hatalmas káoszt generálnak és nagyon távol állnak a világok legjobbikától. „Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek...” Az említett folyamatokra jellemző, hogy ha egyszer beindultak, nehezen kontrollálhatók, fékezhetők vagy állíthatók meg. Ahhoz, hogy destruktív működésük legalább felismerhető legyen, elsősorban szellemi erőfeszítésre van szükség, hiszen a mocsárban vergődő ember saját erejéből képtelen megmenekülni. Ha nem sikerül egy társadalomnak idejében észrevennie a zsákutcát, melybe felelőtlen vezetői miatt került, akkor olyan reprodukciós katasztrófa következhet be, mely teljesen meggátolja a további fejlődést, hatalmas egzisztenciális katasztrófát és létroncsolást eredményezve. A fő támpont, amihez viszonyítva észrevehetők és feltárhatók a problémák gyökerei, nem más, mint a múlt – az a múlt, mely értékeivel és „avítt” szabályaival az emberi életet, a nemzeti stratégiát, a népjólétet és a hagyományos értékeket többre tartotta a profitnál és ennek minden áron történő maximalizálásánál. A deszakralizáció folyamatát (a hagyományos értékek megértésének és gyakorlatának a megszüntetését) r eszakralizációs folyamat kell, hogy felváltsa (a hagyományos értékek megértésének és gyakorlatának az újrafelfedezése). Ez nagyon nehéz feladat, főleg egy olyan társadalomban, ahol a profit oltárán még a Földet, az emberiség egyetlen életterét is képesek feláldozni. Az önpusztítás planetáris dimenziót öltött napjainkban, miközben az ezt elleplezni hivatott propagandagépezetek kajánul és hatalmas profizmussal megfosztják az embereket attól, hogy a körülöttük lezajló folyamatokat legalább részben megérthessék. Míg a szűk látókörű politikai elitek, a deszakralizációs folyamatok generátoraiként, figyelmen kívül hagyják az emberi életet és lelket, addig a profittermelő gépezetek az emberi létet átértelmezik, és konzum-idióta szintre degradálják. A Szentírást, mint Európa egyetlen szent könyvét, nagyobb figyelemmel kellene olvasni, mint valaha. Az Evangélium, mely az emberi élet védelmét, a gátlástalan hazugságok leleplezését, a negatív propaganda felismerését és megszüntetését sü rgeti, fontosabb üzenetet hordoz az emberiség számára, mint a kereskedelmi televíziók és a bulvársajtók értéktelen blöffjei, gátlástalan kiavatási technikái. „Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek...” Ha ebben a pillanatban hangzana el a fenti idézet, akkor is nagyon időszerű lenne. Olyan diktatúrában élünk, melynek elkerülhetetlen velejárója az irigység, a ravaszság, a színlelés, a szeretetlenség, a színpadias mellébeszélés, az emberek egymástól való elidegenedése, a bizalmatlanság állandó érzése. Így az evangélium, az igazság hirdetése, az értelem ápolása és fejlesztése, a hazugságok leleplezése és a valós társadalmi folyamatok értelmezése talán fontosabb, mint bármikor… Dr. Szakács Ferenc Sándor