[Magveto] 2008. 02. 02.

[magveto at www.communio.hu]

2008. február 02.

A mai nap elsősorban Urunk bemutatásának, tehát személyesen Jézus Krisztusnak az ünnepe, de ez a bemutatás Édesanyja karján és szíve szerint történik, aki ezért a Gyertyaszentelő Boldogasszony.

„Íme eljött szent templomába az uralkodók Ura, jöjjetek, imádjuk!” Már a nap-kezdő zsolozsmás „invitatorium” – imára hívogatás is kifejezi azt a lelkületet, azt a stílust, amiért ez a mai nap mostanában a szerzetesek napja, a szerzetesség ünnepe, a szerzetesi hivatás keresésének, elfogadásának, megköszönésének, újra megerősítésének a napja. Ilyen szempontból is jellemző a gyertyaszentelés, egészen odáig, hogy maga a Szentatya is ünnepélyesen adja át az általa megszenelt gyertyákat a szerzetesek képviselőinek. A szerzetes: barát, ahogy ezt különösen is a ferencesekről mondjuk – de hiszen jól mondjuk ezt, mert a szerzetesben éppen a Krisztus iránti barátságon van a hangsúly. Ha a szerzetes egyben pap is, akkor ilyen Krisztus-barátként munkatársa az Úrnak. Szerzetesnők esetén hasonló ősi, biblikus igével jegyesnek mondhatjuk a nővért, Krisztus jegyesének, akiről a közelmúltban Szent Margittal kapcsolatban olvastuk a Bibliában, hogy féltékeny szeretettel vezeti őt az apostol Kris
 ztushoz.

Ha Várszegi Asztrik püspök főapát „Közösségben” c. apáti tanítások könyvébe belelapozunk, a szerzetesség lelkületébe látunk: „A korábbi szakirodalomban általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a Regula nagyszerű gyakorlati, sőt római jog- és arányérzékkel megalkotott írásmű, amely nem vagy alig tartalmaz teológiai vagy elméleti gondolatokat.  Ebben nagyon sok igazság van, de ez mégsem a teljes igazság. Ha figyelmesen olvassuk, akkor egy-egy mondata, túl a szabályozáson, túl a valós ajánlásokon igazi víziót, távlatot nyit a keresztény léleknek, de nemcsak nyit, hanem bátorít is, és föltárja az eszközrendszert, amelynek segítségével a magas célt Isten kegyelmével elérhetjük” (id. mű 29. old),

Nagyböjt küszöbén, a Szent Negyven-napra készülve (l. Szent Benedek Regulája 48. fejezete), kérjük az Urat, hogy a szerzetesség irányába egyre ínségesebb korunkban adjon olyan bátor, elszánt fiatalokat, akik a szerzetesség lelkületét, teológiáját akarják megélni. Akik pedig már erre vállalkoztak, hadd éljék meg azt maradéktalanul.

Brückner Ákos Előd O.Cist.