From magveto at www.communio.hu Fri Feb 1 23:45:01 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 1 Feb 2008 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 02. 02. Message-ID: <20080201224501.EEAA949830@communio.hcbc.hu> 2008. február 02. A mai nap elsősorban Urunk bemutatásának, tehát személyesen Jézus Krisztusnak az ünnepe, de ez a bemutatás Édesanyja karján és szíve szerint történik, aki ezért a Gyertyaszentelő Boldogasszony. „Íme eljött szent templomába az uralkodók Ura, jöjjetek, imádjuk!” Már a nap-kezdő zsolozsmás „invitatorium” – imára hívogatás is kifejezi azt a lelkületet, azt a stílust, amiért ez a mai nap mostanában a szerzetesek napja, a szerzetesség ünnepe, a szerzetesi hivatás keresésének, elfogadásának, megköszönésének, újra megerősítésének a napja. Ilyen szempontból is jellemző a gyertyaszentelés, egészen odáig, hogy maga a Szentatya is ünnepélyesen adja át az általa megszenelt gyertyákat a szerzetesek képviselőinek. A szerzetes: barát, ahogy ezt különösen is a ferencesekről mondjuk – de hiszen jól mondjuk ezt, mert a szerzetesben éppen a Krisztus iránti barátságon van a hangsúly. Ha a szerzetes egyben pap is, akkor ilyen Krisztus-barátként munkatársa az Úrnak. Szerzetesnők esetén hasonló ősi, biblikus igével jegyesnek mondhatjuk a nővért, Krisztus jegyesének, akiről a közelmúltban Szent Margittal kapcsolatban olvastuk a Bibliában, hogy féltékeny szeretettel vezeti őt az apostol Kris ztushoz. Ha Várszegi Asztrik püspök főapát „Közösségben” c. apáti tanítások könyvébe belelapozunk, a szerzetesség lelkületébe látunk: „A korábbi szakirodalomban általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a Regula nagyszerű gyakorlati, sőt római jog- és arányérzékkel megalkotott írásmű, amely nem vagy alig tartalmaz teológiai vagy elméleti gondolatokat. Ebben nagyon sok igazság van, de ez mégsem a teljes igazság. Ha figyelmesen olvassuk, akkor egy-egy mondata, túl a szabályozáson, túl a valós ajánlásokon igazi víziót, távlatot nyit a keresztény léleknek, de nemcsak nyit, hanem bátorít is, és föltárja az eszközrendszert, amelynek segítségével a magas célt Isten kegyelmével elérhetjük” (id. mű 29. old), Nagyböjt küszöbén, a Szent Negyven-napra készülve (l. Szent Benedek Regulája 48. fejezete), kérjük az Urat, hogy a szerzetesség irányába egyre ínségesebb korunkban adjon olyan bátor, elszánt fiatalokat, akik a szerzetesség lelkületét, teológiáját akarják megélni. Akik pedig már erre vállalkoztak, hadd éljék meg azt maradéktalanul. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Sat Feb 2 17:55:32 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sat, 02 Feb 2008 17:55:32 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 02. 01. Message-ID: <47A4A084.1070502@communio.hcbc.hu> 2Sám 11,1-17 : Dávid király b?nbeesésének története Bizony elvakul az ember, amikor a b?n útjára lép. Vakítják és egyre mélyebbre sodorják még maradék, töredékes jószándékai is, például a királyé, hogy b?nét elrejtse és b?ntársát a halálbüntetést?l megmentse. Egyik b?n a hátán hozza a másikat, a házasságtörés az emberölést, amit pedig igazán nem kívánt magának. Nem olvastuk ezen a napon Nátán próféta küldetését Dávidhoz, nem olvastunk még a király b?nbánatáról, mert MÁSIK TÖRTÉNET AZ! Mai történetünk azzal végz?dik, hogy megvalósul a második b?n is, Uriás halála. Vakon senyved az ember b?nében, és el nem indulhat a megtérés útjára, amíg külön kegyelemmel az Úr meg nem világosítja, akár prófétai szóval, akár Szentlelkével imánkban vagy álmunkban, vagy akár gúnyolódó ellenségünk csíp?s nyelvével. Adjunk hálát ezért a kegyelemért, ha némelyik b?nünkb?l már sikerült megtérnünk; és könyörögjünk érte naponta, mert nem tudhatjuk, hányszorosan szorulunk rá már ezen a mai napon is! Gábor From magveto at www.communio.hu Sat Feb 2 23:45:01 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sat, 2 Feb 2008 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 02. 03. Message-ID: <20080202224501.9FB60485D8@communio.hcbc.hu> Szof 2,3; 3, 12-13 Zs 145 1Kor 1,26-31 Mt 5,1-12a Egy ember egy nap azt mondta nekem: ’nem leszek keresztény, nem vagyok birka, hogy nyáj legyek. Nem vagyok olyan, mint a többi. Egyedi vagyok.’ A dolgoknak többféle olvasata van. Szofóniás nem akarat nélküli bárgyú birkákról beszél, hanem olyanokról, akik legelnek és lepihennek, és akiket senki sem zavar. Ki ne vágyna erre? Megkapja ő is, a körülötte levők is, amire szüksége van, ételt és pihenést, és a békességet. A világ szemében balgaságnak tűnik a birka-lét; mert azt a világként értelmezi: gondolkodás nélküli tömegek irányításának. A keresztény számára a birka lét mást jelent: a gondviselést. És tudjuk, hogy egyediek vagyunk, mert a jó Pásztor a nyáj minden egyes tagját számon tartja és nevén szólítja. Ennyire egyediek vagyunk. Tudunk-e arról, hogy ennyire egyediek vagyunk és ennyire szeret minket Isten? Bedőlünk-e a világ tetszetős magyarázatainak, vagy megpróbáljuk meglátni a lényeget a dolgok mögött? Azt, hogy boldogok a lelki szegények, boldogok, akik sírnak, boldogok, a szelídek, boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, akiket üldöznek az igazságért? Azt, hogy Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga és gyönge, alacsony és megvetendő? „Keressétek az Urat!” - Marian - From magveto at www.communio.hu Wed Feb 6 20:09:43 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 06 Feb 2008 20:09:43 +0100 Subject: [Magveto] 2008. 02. 05. Message-ID: <47AA05F7.1060408@communio.hcbc.hu> Mk 5,21-43 : Jairus lányának feltámasztása és a vérfolyásos asszony gyógyulása Ezekkel a jelekkel kísérted földi életedet, és azt mondtad, hogy minket még ezeknél is nagyobbak fognak kísérni! Hol vannak ma ezek a jelek? Ismerjük föl magunkat gyümölcseinkr?l, és induljunk a b?nbánat útjára! Ennek van ideje; ennek lenne ideje akkor is, ha nem éppen hamvazószerdára virradnánk. Gábor From magveto at www.communio.hu Sun Feb 17 23:45:02 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sun, 17 Feb 2008 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 02. 18. Message-ID: <20080217224502.766BA53F8@communio.hcbc.hu> Lk 6,36-38 Zs 78 Dán 9,4b-10 Megismertük saját gyöngeségünket, talán jobban megértjük mások tökéletlenségét is. Amilyen mértékkel mérünk, olyannal mérnek nekünk is. Beismertük tökéletlenségünket. Sőt, észrevettük saját bűnös voltunkat is. Megrekedtünk, tehetetlenek vagyunk. Isten segítsége nélkül nem haladunk. Őbelé kapaszkodva viszont kikerülhetünk a gödörből; bűneink és mások bűneinek a csapdájából. Új kezdet lehetőségét rejti magában fölismerésünk és újbóli Istenhez fordulásunk. - Marian - From magveto at www.communio.hu Mon Feb 18 23:45:01 2008 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 18 Feb 2008 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2008. 02. 19. Message-ID: <20080218224501.A65385162@communio.hcbc.hu> Február 19. Mt 23, 1-12 „Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt. 23, 3) Az Emberfia a farizeusokról beszél hallgatóságának. Felhívja követői figyelmét arra, hogy a Mózes székében ülők, vagyis a hatalom csúcsán lévők hazudnak, tetteik nem felelnek meg szavaiknak. A társadalom elöljárói, akik a nép javát kellene szolgálják, megbízhatatlanok és cselekedeteiket csak azért hajtják végre, hogy lássák őket az emberek. Legnagyobb bűnük, ahogy az Evangélium szavaiból kiderül, hogy hatalmas, olykor elviselhetetlen terhet tesznek az emberek vállára, de ők maguk nem segítenek ezek megoldásában. Az Emberfia tisztán látja kora társadalmi romlását, és próbálja a körülötte levőket felvilágosítani mindarról, ami történik – s ami rövidebb vagy hosszabb távon mindannyiuk életét elkerülhetetlenül befolyásolja. A múlt és a jelen között nem nehéz párhuzamot vonni. Korunk vezetői hajszálpontosan úgy viselkednek, mint a kétezer évvel ezelőtti Izrael politikai és vallási elitje. Nincs új a Nap alatt, tartja az ősi mondás. A rendszerváltás utáni húsz esztendő bebizonyította számunkra, hogy társadalmunk urai az egész rendszerváltó-színházat csak azért játszották el, hogy életterünket, anyagi-, erkölcsi javainkat, nemzeti vagyonunkat egy új hatalomnak szolgáltassák ki. Miközben megnyomorítottak minket egy újabb diktatúrával, gúnyosan, kenetteljesen és pökhendien csak ködösítették az igazságot, loptak, csaltak és hazudtak, a nemzetért pedig semmit nem tettek. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar nemzet annyira lesüllyedt, és oly értékvesztetté vált, hogy egy esetleges visszatérésre már alig van lehetősége. Az oktatás, a kultúra és az egészségügy jelenlegi kifosztásával (melyet privatizációnak és reformnak neveznek) nemzetünk megkapja a kegyelemdöfést. Az 1980-as évek végétől beinduló birodalomváltás folyamatába beleszólásunk alig volt. Csak jobb- és baloldalaztunk, egymás torkának estünk és hagytuk, hogy belevigyenek bennünket egy olyan kommunikációs maszlagba, melyben – a médiaricsaj következtében – még a problémákat sem tudtuk megfogalmazni kellőképen, így a megoldásra nem is gondolhattunk. Érzelmileg és értelmileg infantilis tömegek termelődtek ki az elmúlt húsz esztendő alatt, meggyorsítván a nemzet leépülésének folyamatát. Miközben politikai elitünk asszisztálása mellett a nemzet eddig sohasem tapasztalt mélypontra süllyedt, addig az ország kizsákmányolása, életterünk gátlástalan kirablása fokozódott. Az ország eladósodása akkora méreteket öltött, hogy jelenleg az adósságkamat naponta 5 milliárd forinttal növekedik. Nemcsak az ország adósodik és szegényedik el természetesen, hanem polgárainak hatalmas része is. Miközben mindenki veszít, leszámítva a minket kiárusító politikai elitünket, azalatt a magyar társadalom fel e roncstársadalommá válik. A helyzet iróniája abban rejlik, hogy míg adót adóra emelnek, újabb és újabb kizsákmányolási faktorokat bevezetve, addig az emberek többsége csak arra figyel, hogy kevesebbet veszítsen a szomszédnál, hogy többet tudjon ártani másoknak, mint amennyit neki ártanak. Miközben ezek a folyamatok feltartóztathatatlanul lejátszódnak, addig a fejlődés és reform leple alatt sorsunk megpecsételődik. A nemzet képtelen e tényekkel szembenézni, sőt mi több: elárulja néhány riogatástól megijedve a Trianon óta határainkon kívül szorult nemzettest-részeket. 2004. decemberében kimondta önmagára az evangéliumi ítéletet: „amely nemzet önmagával meghasonlik, nem állhat fent”. „Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt. 23, 3) Az Emberfia felhívta a figyelmet arra, hogy kora elitje kiszolgáltatja, és kiárusítja a lokális társadalmat a globális római birodalomnak. Éleslátása zavarta kora szűk látókörű politikai- és vallási vezetőit, ezért halálra ítélték. De az általa bírált pusztító folyamat következményeként Krisztus után 79-ben Titusz hadserege teljesen megsemmisítette a „szent” várost és az egész országot. A rombolás folyamata, ha egyszer beindul, akkor nem áll meg, és következményei beláthatatlanok az amúgy is korlátolt gondolkodású vezetők számára, akik ahelyett, hogy értelemben és erényben elöl járnának, példát mutatván a rájuk bízott nemzetnek, csalásban, lopásban és félrevezetésben remekelnek. A helyzet, annak ellenére, hogy reménytelennek látszik, mégsem az. A tudás, a józan ész, a gondolkodás lehet a megoldás. Ne féljünk használni ezeket! Dr. Szakács Ferenc Sándor