From magveto at www.communio.hu Mon Oct 1 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 1 Oct 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 10. 02. Message-ID: <20071001214501.5C9DE48628@communio.hcbc.hu> 2007. október 2. A Városmisszió sűrű napjaiban mondta valaki, talán egy előkelő vendégünk, talán akkor, amikor a sűrű fekete éjszakában hazaindult, hogy hát elindulok az őrangyalommal. Milyen jó felidézni ma, október 2-án, a Szent Őrangyalok ünnepén hitünk azon tényét, ígéretét, hogy Isten mindnyájunkhoz elküldte angyalát, hogy előttünk menjen, őrizzen minket az úton, és vezessen el arra a helyre, amelyet az Úr szánt nekünk. (v.ö. a mai szentlecke Kiv. 23, 20-23a). Akkor hát illő is, hogy „tiszteld őt és hallgass a szavára, ne ellenkezzél vele…” Igen érdekes, hogy az idézett mondat így folytatódik: azért ne bántsd meg, azért ne vétkezzél, mivel „az én nevem van benne”. Mi azt szoktuk meg a gyermekkori őrangyal képek nyomán, hogy Isten ezen hozzánk rendelt személyes küldöttjének az a dolga, hogy ne pottyanjunk a pallóról a vízbe, hogy kőbe ne üssük lábunkat. Ez is szép oldala hitünknek, mert a bizalom, az Isten ajándékos, gondviselő jósága iránti bizalom számára ad fogódzót az őrangyalok elfogadása. Mégis ennél több, mélyebb, mondhatjuk bátran, hogy misztikusabb az a tény, hogy Isten neve van bennük. Hogy szüntelenül látják Mennyei Atyánk arcát. Jézus ezért mondja a mai Evangéliumban, a gyermeki (nem gyerekes) lelkület ajánlásánál, hogy „vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem a kicsinyek közül. Mondom nektek: angyalai az égben szüntelenül látják Mennyei Atyám arcát”. Így tehát az a nagy lelki szomjúságunk, hogy az Istent mélyebben, jobban lássuk és ismerjük, az őrangyalon át is támaszt kaphat. Lisieux-i Szent Teréz ereklyéjét tisztelve, annak elérhetőségét szolgálva megcsodálhatom tízek, százak, ezrek mély megérintettségét, hódolatát. Az újabb időkben éppen Teréz tanított arra, hogy a Gyermek Jézus lelkületével merjük szemlélni a Szent Arcot, vagyis merjünk szemlélődni, a misztika mélységeire ajtót nyitni. Számunkra ez egyben II. János Pál pápa harmadik évezredre szóló öröksége is, hiszen ő hosszan és több fázisban leírja egy „szemlélni való arckép mélyreható jelentőségét” (Novo Millennio Ineunte, 16-28 pont). Bizonyára az őrangyalom is mellettem áll, amikor ezeket írom, és Mellettetek is, akik jó szívvel olvassátok, hiszen azért kaptuk őket, hogy ezeregy gondunk-bajunk között is legyen valaki, aki minket képviselve szüntelenül látja Mennyei Atyánk arcát. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Sun Oct 14 07:58:46 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sun, 14 Oct 2007 07:58:46 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 10. 13. Message-ID: <4711B016.20201@communio.hcbc.hu> 2007. október 13. - Szombat Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: "Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!" Erre ő így válaszolt: "És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!" Lk 11,27-28 Ha pedig hallgattuk, de meg nem tartottuk, mind mélyebbre süllyedtünk a boldogtalanságban! Gábor From magveto at www.communio.hu Tue Oct 16 23:45:02 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Tue, 16 Oct 2007 23:45:02 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 10. 17. Message-ID: <20071016214502.0818D48AEC@communio.hcbc.hu> Október 17. “De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét...” (Lk 11, 42-43) Az Emberfia a farizeusok ellen gyakran fellépett. Számára ez az embercsoport egyenlő volt a megtestesített képmutatással és a kenetteljes hazugsággal. Terheket halmoznak fel az emberek vállára, de egy ujjukat sem mozdítják azért, hogy ezeken a terheken könnyítsenek. Mindezek ellenére szeretik, ha az emberek (noha teljesen kizsákmányoltak) hangosan köszöntik őket és átengedik a nekik főhelyeket. A názáreti jeltelen síroknak nevezi kora elit osztályát, melyek fölött emberek járnak anélkül, hogy tudnának róluk. A Szentírás, mint ahogy azt állandóan megtapasztaljuk, nem a múltnak íródott, hanem örökérvényű és konkrét üzenete van a mai kor embere számára is. “De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét...” (Lk 11, 42-43) Az Emberfia megtámadja kora elit osztályát. Bűne nagy: feje tetejére állítja a működő társadalmi rendszert (mondhatni úgy is: a működő társadalmi kizsákmányolást). A társadalmat vezető erők elhanyagolják a társadalom vezetéséhez kötődő legfontosabb feladatukat, vagyis az igazság keresését. Az igazság keresése helyett minden más fontosabbá válik, az értékek átértékelődnek. Az emberek terheit növelik, hogy megtörjék a társadalom ellenálló erejét és a tömegeket saját kényüknek-kedvüknek szolgáltassák ki. Törvényeket és politikai rendszereket találnak ki, melyek rátelepszenek az emberi lelkiismeretre és a szabadságra. Mindez ma is igaz. A profit maximalizálása, a természet és az emberek tömeges kizsákmányolása, a társadalom mediatizált butítása olyan irányba fordították az emberiség fejlődését, amelynek végkifejletétől a legoptimistább elemzők is tartanak. A jog védelme alatt gazdasági bűntények tucatjai zajlanak nap nap után (elég, ha a modern fehérgalléros bűnözésre gondolunk: például az Enron, WorldCom, Parmalat esete). A modern farizeusoknak és írástudóknak sikerült olyan igazságtól eltávolodó jogrendszert létrehozniuk, mely a szavak hamis értelmezésével képes ártatlan embereket kegyetlenül megverő rendőröket, csalókat, sikkasztókat, korrupt politikusokat megvédeni és felmenteni. “De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét...” (Lk 11, 42-43) Modern korunk egyetlen törvénye a nyereség állandó növelése. „The business of the business is the business” – állítja Milton. És ez lett a globalizált világrend egyetlen törvénye. Mindegy, hogy mennyit pusztítunk, mindegy, hogy hány mikrokultúrát (beleértve a magyarságot is) és egyént semmisítünk meg, mindegy, hogy mekkora ökológiai katasztrófát okozunk. Lényeg a profit maximalizálása. A törvények eltűntek. Vagyis inkább feloldódtak egy liberális létkorrupcióban, a mohóság csapdájában. Az új, globális elméletek szerint ugyanis a sikeres szervezeti működés kulcsszavai a kreativitás, a vállalkozó szellem, vagyis, hogy hogyan lehet a termelőgéppé alakított, önbecsülésüktől, józan értékrendszerüktől és méltóságuktól megfosztott tömegek erőforrásait egyre hatékonyabban kiaknázni. A szociális, ökológiai és kulturális destruktívizmus nem bírja fenntartani hosszú távon önmagát, mert kikerüli az emberi törvényeket és semmibe veszi az etikai parancsokat. Az egész hasonlít a Grimm testvérek palackba zárt szelleméhez. Az ember kiengedte, de nincs ereje, nincsenek struktúrái, hogy visszarendelhesse a palack lakóját. A jelenlegi gazdasági és politikai konstrukció, a globális hatalmi szerkezet nem tartható fel hosszú távon. Az idézett Milton-gondolat filozófiája igen egyszerű, következménye viszont infernót hoz a földre. Létkáoszt. Az embert sikeresen degradálják a konzum-idióta szintjére, melyben „minimál én”-ként éli a hétköznapjait és örvend, ha mindazt, amit a reklámokban lát, meg tudja vásárolni, függetlenül attól, hogy szüksége van-e rá vagy sem. A társadalom vezetői pedig, akik a becsvágytól, irigységtől vezetett torz uralkodók, képtelenek az igazságot keresni és egyetlen céljuk beteges hatalmi hóbortjuk hosszú távú fenntartása és élvezése. A Szentírást viszont nem a gazdaságkori ember logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre szolgálni. Az evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet. A figyelem központjában Isten képmása áll szakrális életterével. A furfangos pénzgyűjtés, mások gazdasági becsapása, piac és profit, spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium sorai mintha egy másik világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra szólítják fel az olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat, hagyd a gyűjtést, az agresszív hajszát. Nem ez tesz boldoggá. A mammon, a gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő. Nagyfokú tudásra, türelemre és bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy lefékezzük a profithajszolásra és hazugságra épülő, Istent és embert tagadó globalizált politikai és gazdasági folyamatokat. Dr. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Wed Oct 17 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 17 Oct 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 10. 18. Message-ID: <20071017214501.65B0D4886C@communio.hcbc.hu> 2Tim 4,9-17a Zs 144 Lk 10,1-9 Ki az, aki, ha Pál apostol nevét hallja, hétköznapi dolgokra gondol? Inkább látjuk neve hallatán igehirdetésének gyümölcsét, az evangélium hatékony terjedését. Hogyan férhet össze a tépelődés emberi dolgokon, a csipp-csupp ügyek közelsége Isten szeretetének határozottságával? Mégis Pált láthatóan rosszul érinti, hogy többen elmentek mellőle, hogy volt, aki igaztalanul akadályokat gördített munkája elé, és még a troászi Karpusznál hagyott köpenyére is gondja van, pedig hát Isten országához képest az igazán nem nagy dolog. Ne higgyük, hogy Pál apostol hithirdetése csak a régi időkben volt lehetséges, és hogy evangelizálása elérhetetlen „magasságokban” van a mi életünkhöz képest. Ne rázzuk le magunkról a feladatot, hogy erre nem vagyunk képesek: meg kell küzdenünk a hétköznapokat önmagunkkal, közvetlen környezetünkkel, és hirdetnünk kell az evangéliumot ott, ahol vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Nem egyedül megyünk a farkasok közé. Nem, mint bárányt, hanem, mint bárányokat küldenek minket. Merjünk számítani egymásra, és bízzunk Őbenne, aki küld minket. Ha másért nem, azért, mert Ő megbízik bennünk. - Marian - From magveto at www.communio.hu Fri Oct 19 17:42:04 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 19 Oct 2007 17:42:04 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 10. 19. Message-ID: <4718D04C.2050900@communio.hcbc.hu> Október 19. ,,Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.? Lk. 12, 2 Az Emberfia Lukács evangéliuma 12. fejezetében a képmutatásra hívja fel a figyelmet. És ahogy az lenni szokott, ezt is a farizeusok bűnének állítja be. A hatalmon lévők 2000 évvel ezelőtt egy távoli országban képmutatók voltak, vonjuk le következtetésünket. De egyúttal jogosan feltesszük a kérdést: vajon csak 2000 évvel ezelőtt voltak képmutatók, a távoli Izraelben? ,,Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.? Lk. 12, 2 A farizeusok, a hatalom birtokosainak a kovásza a Názáreti szerint a képmutatás. Kemény szavak ezek, ugyan ki értheti? Ezek szerint a vezető értelmiségiek életének a kovásza, az összetartó ereje nem más, mint a képmutatás. Vagyis amit általában tesznek, főleg amit mondanak. teljesen ellentétben áll azzal, amit gondolnak, és amit a háttérben végrehajtanak. Az Emberfia határozottan állítja kora vezető értelmiségéről, hogy képmutatók. Ezért magára vonja az uralkodó elit haragját és halálos ítéletét. Pedig nem lázítja a tömeget, nem szítja az ellentéteket, csak egyszerűen kijelenti észrevételeit, és jelzi, hogy tisztában van a dolgokkal. A végtelenül tiszta ismeret határtalan haragot gerjeszt. A hatalmasok képmutatók? ,,Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.? Lk. 12, 2 Ha jobban megvizsgáljuk saját korunkat, a fent elemzett gondolat hatványozottan fellelhető, tovagyűrűzik téren és időn. Korunk vezető politikusai, gondolkodó értelmiségei szintén képmutatók, és nagyon irritálja őket, ha ezt a dolgot a nevén nevezik. Újságírók, akiket a miniszterelnöki hivatal készít fel (mivel az egyetem erre annak idején nem volt képes), csak úgy ontják magukból a hangzatos és magasztaló írásokat. Az emberekkel el akarják hitetni ? rengeteg pénz segítségével ?, hogy jól élnek, miközben az emberek tudják, hogy napról napra tengődnek csupán. El akarják hitetni az emberekkel, hogy szabadok, miközben az emberek tudják a legjobban, hogy modern rabszolgaként, hatalmas adósság-csapdákban élnek és sorsuk reménytelen. És itt kapcsolódnak be a képmutatás újabb és újabb erői, beleértve televíziót és rádiót, amelyek annyira átmossák végül az emberek agyát, hogy lassan valóban elhiszik azt, hogy a rossz az tulajdonképpen jó, a szegény valójában gazdag, a rabszolgasors pedig szabad emberi lét. Így nemcsak a profithajszoló erők képmutatók, hanem az áldozatok tízezrei is, akik el akarják ? elsősorban önmagukkal ? hitetni, hogy nem az a valós, amit látnak és érzékelnek, hanem amit hallanak és olvasnak. A képmutatás virágkorát éljük. A kereszténység ebben a képmutatás-korban egyre tehetetlenebb. A mammon, vagyis a képmutatás annyira behálózta hétköznapjainkat, hogy alig tűnik fel. A cselekedetek eltávolodtak a szavaktól, a szavak pedig nem fedik a gondolatokat. Ezért eltávolodik a figyelem központjából Isten képmása szakrális életterével, és helyébe kerül a termelő és fogyasztó idióta, aki semmibe veszi környezetét, és egy célja van csupán: hogy minél többet felhalmozzon, és minél többet birtokoljon (közben egyre kevesebbet tud). A közösségi felelősség helyét elfoglalja az öngondoskodás ábrándja. Aki pedig ebben az embertelen létharcban alul marad, az elvész. Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! Hazudj, rabolj, légy képmutató, tipord el a másikat, csapd be a fél világot, rombold le az ember természetes környezetét, semmisítsd meg a hagyományos értékeket. Csak így tudsz fennmaradni, csak így tudsz gyűjteni, csak így tudsz halmozni. Csak így tudsz olyan lénnyé válni, amely eléggé modern és korlátolt ahhoz, hogy vakon és süketen haladjon el az emberiséget egyre jobban veszélyeztető létkérdések mellett. A paradoxon abban áll, hogy mindaz, ami ezt a folyamatot megfordíthatná,avíttnak, korlátoltnak és értelmetlennek van elkönyvelve. Mondhatjuk úgy is: aki nem képmutató, az elvész. A lényeg láthatatlan, ahogy Saint Exupéry is említi A kis hercegben, ebben a képmutató világban hatványozottan láthatatlan... Számos gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus kongatja a vészharangot. Az emberiség válaszút elé érkezett, de akkora a médiaricsaj és a programozott propaganda, hogy kevesen veszik észre a zsákutcát jelző táblát. A nagy hangzavarban egyre fáradtabbak és kiábrándultabbak Isten teremtményei, az emberek. Azok az emberek, akik mindezt megváltoztathatnák. A lopást, butítást, csalást értékként feltüntető társadalomban egyre több a depressziós, életunt, pszichikailag sérült ember. Az aggodalom a holnapért általános társadalmi jelenség. Lukács 12. fejezetének sorai valósággal zavarják a modern embert, mint ahogy annak idején zavarták a farizeusokat. Nem kell ilyesmi. Fölösleges, mert nem hasznos. Fölösleges, mert nem modern. Fölösleges, mert nem áll összefüggésben a bűn struktúráival. Nem az isteni szó kell, hanem Goebbels doktor propagandája. Nem nyugalom kell, hanem globalizált népbutítás és profit, profit, profit. A létrontásba süllyedt emberek tömegei ezért keresik mindazt, ami bebizonyítja számukra, hogy a képmutatás jó: színjátékuk normális magatartás. A valóságshow-k, a hollywoodi termékek, a virtuális navigálások, a ki- és betelefonáló műsorok, a reklámok szünet nélküli áramlása mind-mind megnyugtatják a tömeget napi szerepjátszásában. Ezek ugyanis meghamisítják a történelmet, megfosztják az embereket az aktív gondolkodástól, és romboló mítoszokat ültetnek az agyakba. A képmutatásokon túl viszont az az igazság, hogy még soha az emberiség történelmében nem volt ekkora különbség a szegények és gazdagok között, mint ma. A hatalmas gazdasági különbségek, a szegény országok folyamatos kizsákmányolása (beleértve a kelet-európai országokat is), a táplálék és az ivóvíz gyakori hiánya, az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliség rohamosan növeli a társadalmak perifériájára szorult emberek tömegeit. Isten az ember számára majdnem érthetetlen logikát közöl: az élet csak akkor ér valamit, ha nem megalkuvások sorozatával telítődik; ha nem emberi korlátok diadalmával van teli; ha nem a kapzsiság, hatalomvágy, féltékenység, bosszúvágy ördögi céljai vannak kitűzve az egyén zászlajára. A megváltás az élet és a feltámadás egésze. A megváltott, képmutatásoktól mentes lét már itt a földön kezdetét veszi. Dr. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Thu Oct 25 19:37:53 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Thu, 25 Oct 2007 19:37:53 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 10. 25. Message-ID: <4720D471.5050209@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20071025.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20071025/3ab9a5c4/attachment.txt From magveto at www.communio.hu Wed Oct 31 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 31 Oct 2007 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 11. 01. Message-ID: <20071031224501.DC7C848DBE@communio.hcbc.hu> 2007. november 1. Milyen sokszor hasonlítjuk a keresztény igehirdetést, keresztény életünket magvetéshez. A növekedést Isten adja. Az eredményt majd odaát tapasztalhatjuk meg igazán. Mindenszentek ünnepe bepillantás az eredménybe. Egy kicsi képet kaphatunk arról, hogy a 2000 éve hallható Krisztusi igehirdetés, a világban folyamatosan áradó és munkálkodó kegyelem mennyi gyümölcsöt termett. Az pedig, hogy Mindenszentek ünnepe oly szorosan kapcsolódik halottak napjához a keresztény reményt erősíti meg. Halottainkért végzett ima egyrészt nekik fontos, mert segítheti őket az Isten országában számukra készített hely elnyerésében, másrészt magunknak is fontos, mert erősíti reményünket, erősíti az örök életbe vetett hitünket. A temető meglátogatása valamiképpen zarándoklathoz is hasonlítható. Időt szánunk az Istennel való kapcsolatra, kifejezzük annak fontosságát, hogy elhunytjaink nem a megsemmisülésbe hulltak, hanem Isten országának kapuján léptek be. Fülöp Ákos