[Magveto] 2007. 11. 25.

[magveto at www.communio.hu]

November 25.

„A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!”” Lk. 23, 35.

Az Emberfia a keresztfán. A nép, a tömeg a lábainál. Felelősségre vonják: miért nem tudja megmenteni magát? Miért nem rendez egy jó showt-t? – mondhatnánk modern nyelvezettel. Mennyire unalmas, hogy csak haldoklik és haldoklik, de semmi érdekes nem történik ezalatt. Provokálják: ha valóban Isten fia vagy, gyere le onnét! A kereszt körüli tömeg azon emberek gyülekezete, akik semmit nem értenek a körülöttük zajló folyamatokból. Még súlyosabb: semmit nem is akarnak megérteni. Ordítoznak, nagyképűen magyaráznak, majd ha jönnek a hatalom birtokosai, a katonaság, avagy a rendőrség vagy eliszkolnak, vagy beállnak besúgónak. Képtelenek szintetizálni, következtetéseket levonni. Csak vannak…

„A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!”” Lk. 23, 35.

A tolakodó tömeg éhezik a vérre. Nem Isten éhezik a vérre, hanem a tömeg: szereti nézni a fájdalmat, az iszonyt, főleg akkor, ha a fájdalom nem az ő fájdalma, az iszony nem az ő iszonya. Ha a tömeget alkotó személyek egyedül lennének, valószínű, hogy teljesen másképp viselkednének, de így megtagadják önmagukat és feloldódnak a felkínálkozó személytelenségben. Könnyebb feloldódni egy emberi masszában, mint önmagukat vállalni. Elvégre az önmaguk vállalása annyira fárasztó, igényes munka. Semmi értelme.
1917 elején Karinthy Frigyes emlékezetes írásban ábrázolta a feltámadás utáni eseményeket. (Címe: Barrabás.) Eszerint a Názáreti feltámad és visszaindul Jeruzsálembe. Meg van győződve arról, hogy az emberek belátták tévedésüket, rájöttek arra, hogy Barrabást, vagyis egy gyilkost bocsátattak szabadon. Útközben számos szerencsétlennel találkozik, akiknek Barrabás földjüket, otthonukat, gyerekeiket, feleségüket vette el, akiket megfosztott szabadságuktól, tönkretett. Mind csatlakoznak a Názáretihez, hogy Pilátus előtt – immár felvilágosultan – Krisztust válasszák és a ne a gyilkost – vagyis házukat, gyerekeiket, feleségüket, a gondolatok és szavak szabadságát, egyszóval: az életüket válasszák. Pilátus előtt a Názáreti előadja kérését: kérdezze meg a néptől, hogy kit akar szabadon látni. Fájdalmas meglepetés következik: a tömeg – habár egyenként a názáretit választják – újra Barrabás szabadon bocsátását követeli, és másodszor is keresztre küldi Azt, akinek az életet köszönhetné. 
 A halál választása könnyebb, és kevesebb fáradsággal jár. 
Karinthy Frigyes kilencven évvel ezelőtt leírta mindazt, amit azóta számtalanszor elismételtek a pszichológusok: a tömeget könnyű manipulálni, megtéveszteni, rászedni. A Názáreti Karinthy által elmesélt története újra és újra megtörténik. A halált választó emberek urna elé járulnak és – érezvén a tömeg személytelen jellegét – hagyják magukat átverni. A megfélemlített és eladósított tömegektől lassan megvonják az utolsó lehetőségeiket, eltörölvén az egészségügyi- és oktatási rendszerüket, megfosztva őket a biztonságos jövő lehetőségétől. Tanulatlan, egészségtelen és öntudatlan emberek tömegeit aztán nyugodtan kivezethetik a pászkák ünnepén, hogy válasszanak élet és halál között. Majdnem biztosan a halált fogják választani. A történelem ismétli önmagát. Az ember(i butaság) örök.
Az ember választása igen lényeges. Feloldódni a tömegben és legyinteni a személyes választás felelősségére nem bölcs dolog. Az egyén előbb-utóbb elhagyja a tömeget, akkor viszont választásának következményei bumerángként térnek vissza, és teljesen lebénítják. Fájdalmat és iszonyt okozni, majd mindezt végignézni komoly következményekkel jár. Feloldódni a butaság által felkínált személytelenségben csak ideig-óráig lehet. Előbb vagy utóbb a következmények az egyént sújtják, de ekkor már nem lesz ott a Barrabást éltető tömeg, és a Názáreti is a kereszten van.
Az Evangélium, de maga Karinthy sem a múlt távoli képeit érzékeltetik, hanem a jelenhez szólnak. Következményeket levonni, tudni és a birtokunkban lévő tudást szintetizálni egyre sürgetőbb feladat. De miközben mi tudni próbálunk, addig társadalmunk urai az elbutításunkon mesterkednek. Ennek ellenére nem az a megoldás, hogy feloldódunk az elbutított tömegben és Barrabást kiáltozunk. A tét nagy, élet és halál függhet választásainkon.

Dr. Szakács Ferenc Sándor