[Magveto] 2007. 11. 17.

[magveto at www.communio.hu]

November 17.

Lk. 18, 8 „Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön? – olvassuk a Szentírásban. A XXI. század elején kissé át kellene írnunk ezt a kérdést: de amikor eljön az Emberfia, talál-e még embert a földön? Jelenlegi adatok, komoly előrejelzések szerint vajmi keveset, és azokat is nagy nyomorban. Amikor régebb emberektől hallottam: nagy bajban vagyunk, azzal hessegettem el negatív gondolataimat, hogy biztosan csak túloznak. Most már tudom, hogy nem tették. Az egész valóság, amely körülvesz minket, olyan, mint egy rémálom. Mikor ébredünk fel mindebből? Nem, most nem a magyar (határon inneni és túli) valóságra értem mindezt, hanem életterünkre, a Földre. Mindarra, ami megengedi az emberiségnek, hogy létezzen.

Lk. 18, 8 „Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Jelenlegi helyzetünket úgy kell elképzelnünk, mint egy mérleget, melynek egyik serpenyőjében aranyrudak vannak, vagyis mindaz, amivel a kapitalizmus kecsegtet: a profit; míg a másik serpenyőben ott van a földgolyó, vagyis egész életterünk. A választásra, mondhatni, már időnk sem maradt. Míg megvásárolt szakemberek arról próbálják magukból kikelve meggyőzni a közvéleményt, hogy minden rendben van a földünkkel, aggodalomra semmi okunk, addig komoly tudósok elemzéseikben lassan belefáradnak a vészharang kongatásába. Az emberiség, belesüppedve a hazugság, a gátlástalan profithajszolás és a nagyképűség mocsarába, fékvesztetten rohan egy szakadék felé. Minden jel arra mutat, hogy az emberiség vezetőinek elment a józan esze. A mérleg arannyal és profittal megtelt serpenyője sokkal fontosabbá vált, mint a másik serpenyő, mely magát a földgolyót, vagyis egyetlen életterünket tartalmazza. Jelen írás terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a tények pontos részletezését, viszont egy dolg
 ot mindenképp meg kell említenünk: miközben az emberek tömegei teljesen elszegényednek, miközben vezetőik tudatosan demoralizálják és megfélemlítik őket, azalatt egy globális természeti katasztrófa egyre világosabb előjeleit szemlélhetjük. Földünk természeti egyensúlya az emberiség gátlástalan profithajszolásában teljesen felborult, a jégsapkák megállíthatatlanul olvadnak, a hurrikánok feltartóztathatatlanul tombolnak, egyfelől a szárazság, másfelől az árvizek a föld minden egyes szögleltét veszélyeztetik. A tét hatalmas: amit Shakespeare évszázadokkal ezelőtt fogalmazott meg, az hihetetlenül közel került hozzánk: lenni vagy nem lenni? Profitot hajszolni, vagy megvédeni életterünket? Eltaposni, kizsákmányolni – úgymond globalizálni – a különböző kultúrákat, vagy figyelmesen orvosolni az előidézett problémákat?
Ha egy béka hirtelen beleugrik egy forrásban levő vízbe, sürgősen megpróbál kiugrani belőle. De ha ugyanez a béka normális, számára kellemes hőfokú vízben tartózkodik, amely lassan, de biztosan egyre melegebb és melegebb lesz, mígnem teljesen felforrósodik, nem fogja érzékelni a veszélyt és addig nem hagyja el a vizet, amíg valaki ki nem menti – vagy bele nem hal. Lassan az emberiség nagy része is a fenti békához hasonló álláspontra helyezkedik, és nem akarja, vagy nem tudja észrevenni azokat a jelenségeket és a jelenségek közötti összefüggéseket, melyek létében veszélyeztetik. Kitelefonál meg betelefonál, bámulja a valóságshow-kat naponta több órán keresztül, drukkol kedvenc sportcsapatának, vagy épp az utolsó dél-amerikai sorozat megható szerelmi jelenetén érzékenyül el, de nem látja a lényeget, vagyis azt, hogy vagy bekapcsolódik aktívan nemzete és társadalma felébresztésébe és élettere megmentésébe, vagy annyi esélye lesz a túlélésre, mint békánknak a felforrósodott vízbe
 n…
Mai világunkban láthatólag több pénzt csoportosítanak az emberek meggyilkolására, mint az emberek megsegítésére. Miközben korunk egyik legnagyobb katonai hatalma tetszés szerint támad meg független országokat és erőlteti rá akaratát egyre több kultúrára, addig ugyanennek a nemzetnek polgárai, ha nem tudják önmagukat kellőképpen bebiztosítani, a kórházakból az utcára kerülnek, nincs joguk orvosi ellátásra, ebből kifolyólag nincs joguk a további élethez sem. Ne feledjük, hogy nemzetünk „felvilágosult” vezető politikusai ugyanezt a modellt akarják ráerőltetni „reform” néven saját nemzetükre is. Földünk jelenlegi sorsa egyre inkább hasonlít a bábeli zűrzavarhoz, ahol a zűrzavart éppen azért hozzák létre és tartják fent mindenre elszánt erők, hogy egyre könnyebben és egyre gátlástalanabbul jussanak hozzá a mérleg egyik serpenyőjében található aranyhoz és profithoz. Erich Fromm azt tanácsolja, hogy a mohósághoz és illúziókhoz láncolt értelemmel való megelégedés helyett (amely kohol
 t szükségleteink kielégítését szolgálja) próbáljuk értelmünket fejleszteni, és a körülöttünk zajló folyamatokat megérteni.
Most már csak az a kérdés, hogy amikor eljön az Emberfia, talál-e még embert a földön? Mert profitot találni fog biztosan…

Dr. Szakács Ferenc Sándor