From magveto at www.communio.hu Fri Nov 2 07:33:41 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 02 Nov 2007 07:33:41 +0100 Subject: [Magveto] 2007. 11. 02. Message-ID: <472AC4C5.5030502@communio.hcbc.hu> November 2. ?Szent és üdvös dolog ? imádkozni a halottakért, hogy föloldozást nyerjenek bűneikért.? Ideérlelődött az Ószövetség, már az Újszövetség küszöbén, az örök élet témájában. A 2. Makkabeus könyv 12. fejezete dicséri Makkabeus Júdást: ?Jól és hívően gondolkodott a feltámadásról. Ha ugyanis nem hitte volna, hogy azok, akik elestek a harcban, egykor föltámadnak, akkor fölöslegesnek és hiábavalónak tartotta volna, hogy a halottakért imádkozzék. Ő azonban fontolóra vette, milyen nagy jutalom vár azokra, akik vallásos lelkülettel pihentek el a halálban.? Elgondolkodtató ez a szemlélet. Mintha előre vetülne az Ószövetség végnapjaira Jézus Krisztus föltámadásának reménye és ténye, mintha már isteni bizonysága lenne ekkoriban a választott népnek arra, hogy Isten irgalma erősebb, mint a bűn és a halál hatalma. Az a meglepő az idézett olvasmányban, hogy ezt a reményteljes látásmódot azokkal kapcsolatosan fogalmazza meg a Biblia, akik miatt engesztelő áldozatot kellett bemutatni, akik lelke üdvéért 12.000 ezüst drachmát gyűjtöttek össze, mert bizony ezek az elesett harcosok amellett, hogy a választott népért vívott szabadságharcban adták életüket, ruháik alatt rejtegetett bálvány szobraikkal éppen nem az egyedül szent Istenbe vetett hitet tükrözték. Milyen nagy az Isten irgalma, ha már az Újszövetség hajnali derengésében is remélni lehet a megtévedt emberek üdvösségében, mennyei jutalmában, mert lehet engesztelni bűneiket, hogy hősiességük, nagylelkűségük, amellyel életüket adták felebarátaikért, valóban felhőtlenül kedves lehessen Isten előtt. Ne feledjük el, az egyre gyérebben betáblázott szentmiséink, az esti Úrangyala utáni Miatyánk, Üdvözlégy, Adj Uram örök nyugodalmat nekik, könyörgések még nagyobb lehetőséget adnak az előrementek üdvössége szolgálatában. Ebben a rövid elmélkedésben már nem is mennénk tovább, mert nem lehet eléggé magunkban és egymásban elmélyíteni az isteni irgalmasságba vetett hitünket, annak minden profetikus előjelzését, hogy reményt és jövőt kérhessünk magunk és elesett világunk számára. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Fri Nov 2 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 2 Nov 2007 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 11. 03. Message-ID: <20071102224501.95FAD48D06@communio.hcbc.hu> Róm 11,1-2a.11-12.25-29 Zs 93 Lk 14,1.7-11 Mondtál-e már a másikról elmarasztalót? Nem magad mögé helyezted-e gondolatban? Nem furakodtál-e ezzel előbbre a sorban? A szeretet természetesen nem minden rossznak az elhallgatása, nem álérzelmek sokasága: hanem elsősorban igazság. Az igazsághoz hozzátartozik: észreveszem a rosszat és nem tagadom le; de a jót is észreveszem, és azt sem tagadom le. Meglátom mindennek azt a helyét, amelyet Isten jelöl ki számára. Milyen kényes témát érintett Pál apostol, és a téma mind a mai napig kedélyeket kavar föl! Pedig milyen egyszerű: ne a saját bölcsességünkre hagyatkozzunk. Vegyük észre, hogy Isten nem bánja meg adományait és hívását; ő akkor is hű, ha mi hűtlenekké válunk. Mi lehetne személy szerint is a reményünk, ha nem ez: Isten szeretete? - Marian - From magveto at www.communio.hu Thu Nov 15 18:25:24 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Thu, 15 Nov 2007 18:25:24 +0100 Subject: [Magveto] 2007. 10. 15. Message-ID: <473C8104.3020102@communio.hcbc.hu> Az egyik leprás, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. Jézus megkérdezte: "Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Lk 17,15-16a.17 Ismerjük, olvashatjuk és hallgathatjuk Szent Erzsébetünk életét: hogyan törte meg a fejedelmi udvar gazdálkodási rendjét az éhező nincstelenek megmentéséért, a magtárak megnyitásával. És a többi kilenc, sőt tizenkilenc fejedelmi udvar mit cselekedett? Pedig azok is megkapták a szent keresztséget bűneik bocsánatára! Gábor From magveto at www.communio.hu Fri Nov 16 23:45:02 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 16 Nov 2007 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 11. 17. Message-ID: <20071116224502.456F44866B@communio.hcbc.hu> November 17. Lk. 18, 8 „Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön? – olvassuk a Szentírásban. A XXI. század elején kissé át kellene írnunk ezt a kérdést: de amikor eljön az Emberfia, talál-e még embert a földön? Jelenlegi adatok, komoly előrejelzések szerint vajmi keveset, és azokat is nagy nyomorban. Amikor régebb emberektől hallottam: nagy bajban vagyunk, azzal hessegettem el negatív gondolataimat, hogy biztosan csak túloznak. Most már tudom, hogy nem tették. Az egész valóság, amely körülvesz minket, olyan, mint egy rémálom. Mikor ébredünk fel mindebből? Nem, most nem a magyar (határon inneni és túli) valóságra értem mindezt, hanem életterünkre, a Földre. Mindarra, ami megengedi az emberiségnek, hogy létezzen. Lk. 18, 8 „Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Jelenlegi helyzetünket úgy kell elképzelnünk, mint egy mérleget, melynek egyik serpenyőjében aranyrudak vannak, vagyis mindaz, amivel a kapitalizmus kecsegtet: a profit; míg a másik serpenyőben ott van a földgolyó, vagyis egész életterünk. A választásra, mondhatni, már időnk sem maradt. Míg megvásárolt szakemberek arról próbálják magukból kikelve meggyőzni a közvéleményt, hogy minden rendben van a földünkkel, aggodalomra semmi okunk, addig komoly tudósok elemzéseikben lassan belefáradnak a vészharang kongatásába. Az emberiség, belesüppedve a hazugság, a gátlástalan profithajszolás és a nagyképűség mocsarába, fékvesztetten rohan egy szakadék felé. Minden jel arra mutat, hogy az emberiség vezetőinek elment a józan esze. A mérleg arannyal és profittal megtelt serpenyője sokkal fontosabbá vált, mint a másik serpenyő, mely magát a földgolyót, vagyis egyetlen életterünket tartalmazza. Jelen írás terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a tények pontos részletezését, viszont egy dolg ot mindenképp meg kell említenünk: miközben az emberek tömegei teljesen elszegényednek, miközben vezetőik tudatosan demoralizálják és megfélemlítik őket, azalatt egy globális természeti katasztrófa egyre világosabb előjeleit szemlélhetjük. Földünk természeti egyensúlya az emberiség gátlástalan profithajszolásában teljesen felborult, a jégsapkák megállíthatatlanul olvadnak, a hurrikánok feltartóztathatatlanul tombolnak, egyfelől a szárazság, másfelől az árvizek a föld minden egyes szögleltét veszélyeztetik. A tét hatalmas: amit Shakespeare évszázadokkal ezelőtt fogalmazott meg, az hihetetlenül közel került hozzánk: lenni vagy nem lenni? Profitot hajszolni, vagy megvédeni életterünket? Eltaposni, kizsákmányolni – úgymond globalizálni – a különböző kultúrákat, vagy figyelmesen orvosolni az előidézett problémákat? Ha egy béka hirtelen beleugrik egy forrásban levő vízbe, sürgősen megpróbál kiugrani belőle. De ha ugyanez a béka normális, számára kellemes hőfokú vízben tartózkodik, amely lassan, de biztosan egyre melegebb és melegebb lesz, mígnem teljesen felforrósodik, nem fogja érzékelni a veszélyt és addig nem hagyja el a vizet, amíg valaki ki nem menti – vagy bele nem hal. Lassan az emberiség nagy része is a fenti békához hasonló álláspontra helyezkedik, és nem akarja, vagy nem tudja észrevenni azokat a jelenségeket és a jelenségek közötti összefüggéseket, melyek létében veszélyeztetik. Kitelefonál meg betelefonál, bámulja a valóságshow-kat naponta több órán keresztül, drukkol kedvenc sportcsapatának, vagy épp az utolsó dél-amerikai sorozat megható szerelmi jelenetén érzékenyül el, de nem látja a lényeget, vagyis azt, hogy vagy bekapcsolódik aktívan nemzete és társadalma felébresztésébe és élettere megmentésébe, vagy annyi esélye lesz a túlélésre, mint békánknak a felforrósodott vízbe n… Mai világunkban láthatólag több pénzt csoportosítanak az emberek meggyilkolására, mint az emberek megsegítésére. Miközben korunk egyik legnagyobb katonai hatalma tetszés szerint támad meg független országokat és erőlteti rá akaratát egyre több kultúrára, addig ugyanennek a nemzetnek polgárai, ha nem tudják önmagukat kellőképpen bebiztosítani, a kórházakból az utcára kerülnek, nincs joguk orvosi ellátásra, ebből kifolyólag nincs joguk a további élethez sem. Ne feledjük, hogy nemzetünk „felvilágosult” vezető politikusai ugyanezt a modellt akarják ráerőltetni „reform” néven saját nemzetükre is. Földünk jelenlegi sorsa egyre inkább hasonlít a bábeli zűrzavarhoz, ahol a zűrzavart éppen azért hozzák létre és tartják fent mindenre elszánt erők, hogy egyre könnyebben és egyre gátlástalanabbul jussanak hozzá a mérleg egyik serpenyőjében található aranyhoz és profithoz. Erich Fromm azt tanácsolja, hogy a mohósághoz és illúziókhoz láncolt értelemmel való megelégedés helyett (amely kohol t szükségleteink kielégítését szolgálja) próbáljuk értelmünket fejleszteni, és a körülöttünk zajló folyamatokat megérteni. Most már csak az a kérdés, hogy amikor eljön az Emberfia, talál-e még embert a földön? Mert profitot találni fog biztosan… Dr. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Mon Nov 19 20:15:38 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 19 Nov 2007 20:15:38 +0100 Subject: [Magveto] 2007. 11. 18. Message-ID: <4741E0DA.1030205@communio.hcbc.hu> Ez a világ nem a békességre van berendezkedve. Láthatjuk ugyan a béke és nyugalom nyomát a természetben, de ott is örök harc folyik, akár az emberek között. Noha a békét vágyjuk, mégis szinte mindig harcban állunk: a körülményeinkkel, másokkal, önmagunkkal. A kifejezés, hogy "a béke harcosa" tökéletesen megjeleníti ezt a kettősséget: örök küzdelem és béke utáni vágy. Miben bízhatunk egy ilyen világban? Miben bízhatunk, ha körülményeink, mások vagy önmagunk ellehetetlenítjük önmagunkat, ha a pusztulás felé haladunk a kivirágzó élet ellenében? Volt már valaki, aki ezt végigélte: Urunk Jézus Krisztus. Látunk rettenetes dolgokat, megélünk szörnyűségeket - kicsiben vagy nagyban - de ne annak higyjünk, amit a világ akar elhitetni velünk. Értsük jól a jeleket, lássuk meg a napot a vonuló felhők felett. Tartsunk ki a bizalomban Isten felé, akit úgy ismertünk meg, hogy nem más csak Szeretet. Elhisszük-e Neki, vagy a világ után megyünk? - Marian - From magveto at www.communio.hu Sat Nov 24 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sat, 24 Nov 2007 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 11. 25. Message-ID: <20071124224501.9BBC149208@communio.hcbc.hu> November 25. „A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!”” Lk. 23, 35. Az Emberfia a keresztfán. A nép, a tömeg a lábainál. Felelősségre vonják: miért nem tudja megmenteni magát? Miért nem rendez egy jó showt-t? – mondhatnánk modern nyelvezettel. Mennyire unalmas, hogy csak haldoklik és haldoklik, de semmi érdekes nem történik ezalatt. Provokálják: ha valóban Isten fia vagy, gyere le onnét! A kereszt körüli tömeg azon emberek gyülekezete, akik semmit nem értenek a körülöttük zajló folyamatokból. Még súlyosabb: semmit nem is akarnak megérteni. Ordítoznak, nagyképűen magyaráznak, majd ha jönnek a hatalom birtokosai, a katonaság, avagy a rendőrség vagy eliszkolnak, vagy beállnak besúgónak. Képtelenek szintetizálni, következtetéseket levonni. Csak vannak… „A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!”” Lk. 23, 35. A tolakodó tömeg éhezik a vérre. Nem Isten éhezik a vérre, hanem a tömeg: szereti nézni a fájdalmat, az iszonyt, főleg akkor, ha a fájdalom nem az ő fájdalma, az iszony nem az ő iszonya. Ha a tömeget alkotó személyek egyedül lennének, valószínű, hogy teljesen másképp viselkednének, de így megtagadják önmagukat és feloldódnak a felkínálkozó személytelenségben. Könnyebb feloldódni egy emberi masszában, mint önmagukat vállalni. Elvégre az önmaguk vállalása annyira fárasztó, igényes munka. Semmi értelme. 1917 elején Karinthy Frigyes emlékezetes írásban ábrázolta a feltámadás utáni eseményeket. (Címe: Barrabás.) Eszerint a Názáreti feltámad és visszaindul Jeruzsálembe. Meg van győződve arról, hogy az emberek belátták tévedésüket, rájöttek arra, hogy Barrabást, vagyis egy gyilkost bocsátattak szabadon. Útközben számos szerencsétlennel találkozik, akiknek Barrabás földjüket, otthonukat, gyerekeiket, feleségüket vette el, akiket megfosztott szabadságuktól, tönkretett. Mind csatlakoznak a Názáretihez, hogy Pilátus előtt – immár felvilágosultan – Krisztust válasszák és a ne a gyilkost – vagyis házukat, gyerekeiket, feleségüket, a gondolatok és szavak szabadságát, egyszóval: az életüket válasszák. Pilátus előtt a Názáreti előadja kérését: kérdezze meg a néptől, hogy kit akar szabadon látni. Fájdalmas meglepetés következik: a tömeg – habár egyenként a názáretit választják – újra Barrabás szabadon bocsátását követeli, és másodszor is keresztre küldi Azt, akinek az életet köszönhetné. A halál választása könnyebb, és kevesebb fáradsággal jár. Karinthy Frigyes kilencven évvel ezelőtt leírta mindazt, amit azóta számtalanszor elismételtek a pszichológusok: a tömeget könnyű manipulálni, megtéveszteni, rászedni. A Názáreti Karinthy által elmesélt története újra és újra megtörténik. A halált választó emberek urna elé járulnak és – érezvén a tömeg személytelen jellegét – hagyják magukat átverni. A megfélemlített és eladósított tömegektől lassan megvonják az utolsó lehetőségeiket, eltörölvén az egészségügyi- és oktatási rendszerüket, megfosztva őket a biztonságos jövő lehetőségétől. Tanulatlan, egészségtelen és öntudatlan emberek tömegeit aztán nyugodtan kivezethetik a pászkák ünnepén, hogy válasszanak élet és halál között. Majdnem biztosan a halált fogják választani. A történelem ismétli önmagát. Az ember(i butaság) örök. Az ember választása igen lényeges. Feloldódni a tömegben és legyinteni a személyes választás felelősségére nem bölcs dolog. Az egyén előbb-utóbb elhagyja a tömeget, akkor viszont választásának következményei bumerángként térnek vissza, és teljesen lebénítják. Fájdalmat és iszonyt okozni, majd mindezt végignézni komoly következményekkel jár. Feloldódni a butaság által felkínált személytelenségben csak ideig-óráig lehet. Előbb vagy utóbb a következmények az egyént sújtják, de ekkor már nem lesz ott a Barrabást éltető tömeg, és a Názáreti is a kereszten van. Az Evangélium, de maga Karinthy sem a múlt távoli képeit érzékeltetik, hanem a jelenhez szólnak. Következményeket levonni, tudni és a birtokunkban lévő tudást szintetizálni egyre sürgetőbb feladat. De miközben mi tudni próbálunk, addig társadalmunk urai az elbutításunkon mesterkednek. Ennek ellenére nem az a megoldás, hogy feloldódunk az elbutított tömegben és Barrabást kiáltozunk. A tét nagy, élet és halál függhet választásainkon. Dr. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Tue Nov 27 21:07:03 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Tue, 27 Nov 2007 21:07:03 +0100 Subject: [Magveto] 2007. 11. 25. Message-ID: <474C78E7.5030106@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20071126.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20071127/f31b3b22/attachment.txt