[Magveto] 2007. 05. 18.

[magveto at www.communio.hu]

ApCsel 18,9-18
Zs 46
Jn 16,20-23a

Csak akkor hiszünk-e, amikor már örömre fordult a szomorúságunk? Vagy hiszünk akkor is, amikor még a szomorkodás ideje van? Azt gondoljuk, hogy a növénynek nemcsak a napfényre van szüksége, hanem a kellő esőre is. Azt gondoljuk, hogy a tél után természetesen érkezik a tavasz, és minden újjáéled. Azt gondoljuk, hogy az életmentő műtét fájdalmas, de bőségesen megéri, mert az ember utána visszakapja az életét. Tudjuk, hogy az éjszaka sötétsége után következik a nappal világossága, és ez nem keserít el minket, hiszen ez az élet természetes rendje. Talán megértjük, hogy szomorkodásunk ideje csak kellő eső, csak tavaszt előkészítő dermedt tél, csak fájdalmas gyógyulás, hogy az éjszaka után örömmel ébredhessünk a nappalra...

- Marian -