From magveto at www.communio.hu Sun Jul 1 23:45:02 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sun, 1 Jul 2007 23:45:02 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 07. 02. Message-ID: <20070701214502.097252C2C3@communio.hcbc.hu> Július 2. Jellemző az egyházi írásokra, a liturgiára a lényeg-látás. Kertelés nélkül, egy pápai enciklika első szavai egyben az írás címét is jelentik. Találó a mai napon, Sarlós Boldogasszony napján, a szentmise kezdőéneke: „Istenfélők, jertek mind, figyeljetek, mert elbeszélem, mi mindent tett velem az Isten.” A 65. zsoltár 16. verse elmélkedésre méltó önmagában is, meg úgy is, mint ennek a nagyon kedves Mária-ünnep liturgiájának a foglalata, a mottója. Akiket megszólít, az Istenre figyelők, az Isten-szeretők köre. Akik részéről remélhető, sőt megtapasztalható a szeretetteljes figyelmesség. Jó esetben nem kiégettek, nem vesznek el az anyagiak, az ösztönök világában, ezért érzékenyek a megszólításra, elsősorban nem az érdek vonalán, hanem az értékek, a személyesség, az Istenig elnyújtózkodó igazságok iránt. „Jertek mind” – tehát nem szűk körű, partikuláris, titokzatoskodó, exkluzív a megszólítás, az istenfélők nyitottak minden olyan megszólalásra, amely gazdagítja kapcsolatukat Istennel és egymással, és a teremtett világgal. A görög liturgiából ismerős a „Figyelmezzetek!” fölkiáltás. Itt is megtalálható annak bibliai gyökere. Ne csak hallgassatok, hanem halljátok meg! Ne csak információkat gyűjtsetek, hanem figyeljetek oda a belső mondanivalóra. Amit a tanúságtevő el akar beszélni, az belső ügye, nem hallgathat róla, de Am 8 és Róm 10-ben látjuk többek között, mennyire nem lehet elhallgatni az Isten üzenetét. Pontosan azt, amit az Isten tett velem, nem csak nekem, hanem mindnyájunk javára is, hiszen mindnyájunkon át is szerethet bennünket az Isten, nekünk szól a másik által.. Milyen érzékenységgel üti meg a szívünket a könyörgésben ez a mondat: „Örök Isten, a Te sugallatodra indult útnak a boldogságos Szűz Mária…” Sion leányának zengenie kell az éneket, dalolni, egész szívéből ujjongani (Olvasmány) . A Szentlecke-béli vendégszeretet, testvéri szeretet, tüzes lelkület, mind alapja annak, hogy Isten dolgait tanúsítsuk és befogadjuk, egészen odáig, hogy még az üldözőinket is áldjuk. Isten magasztalása, a neki zengett dal a válaszos zsoltárban is visszhangzik. Azért allelujázunk, mert Szűz Mária hitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. És valóban, Isten nagy tettétől visszhangzik Szűz Mária lelke: „Maga sztalja lelkem az Urat…” Kérhetjük tehát ezen a napon az Isten dolgairól tanúskodni tudó bátorság kegyelmét, hiszen még az áldozás utáni könyörgés is így szól, most már nagykörű többes-számban: „Magasztaljon Téged az Egyházad Istenünk, mert nagy dolgokat cselekedtél velünk.” Nem csak az igaz, hogy vétkesek közt bűnös, aki néma, de az is, hogy nagy jót tesz az, aki Isten nagy ajándékairól szólni, tanúskodni, missziózni mer. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Tue Jul 3 19:01:40 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Tue, 03 Jul 2007 19:01:40 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 07. 03. Message-ID: <468A80F4.6030201@communio.hcbc.hu> Ef 2,19-22 Zs 116 Jn 20,24-29 Tamásnak nagyon határozott véleménye volt arról, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy ő higgyen. Jézus kész lett volna teljesíteni ezeket a feltételeket, hiszen megjelent neki és fölajánlotta, hogy megérintse a sebhelyeket, ahogy azt Tamás elképzelte. De a hit nem ilyesfajta tapasztalatokon nyugszik: Tamásnak sem lett rá szüksége, hogy megérintse, anélkül is tudta már: ?Én Uram és én Istenem!? Gondolataink, elképzeléseink, Isten felé támasztott elvárásaink, esetleg követeléseink sokszor nem engedik, hogy meglássuk a köztünk élő Urat. Ha nem a magunk elképzeléseit akarnánk belelátni a világba, fölismernénk az Urat, aki közel van. Boldogok lehetnénk. - Marian - From magveto at www.communio.hu Mon Jul 16 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 16 Jul 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 07. 17. Message-ID: <20070716214501.8E0AC477D1@communio.hcbc.hu> Július 17. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna…” (Mt. 11, 20) Az Emberfia nagyon szomorú ebben a szentírási részben. Megdöbbenve látja, hogy a csodák ellenére sincs megtérés. Az emberek teljesen ellentmondanak viselkedésükkel mindannak, amit látnak és megtapasztalnak. Krisztus mintha nem értené ezt a makacsságot. Csodák történnek, emberek gyógyulnak meg, és mégis – mindennek semmi hatása nincs kora társadalmára. Szodoma és Gomora képe elevenedik meg e kis részben. Isten, a világ teremtője kinyilatkoztatta az akaratát, de az emberiség nem törődött vele. Hiába emelkedik egy város az égig és hiába éri el gazdasági fejlődésének eddig sohasem tapasztalt magasságait… Az eredmény borzalmas és szánalomra méltó. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna…” (Mt. 11, 20) A Szentírás, mint ahogy azt állandóan megtapasztaljuk, nem a múltnak íródott, hanem örökérvényű. Manapság nem találkozunk csodák tömegével, ugyanakkor számos baljós jel kíséri mindennapjainkat. Éghajlatunk olyan változáson fog keresztülmenni rövid időn belül, amelynek katasztrofális következményeire nem vagyunk felkészülve. Az emberi közösségek egyre inkább eltávolodnak hagyományos értékeiktől, mindinkább feloldódnak valami globális abszurdumban, amelyben a profit halmozása az egyetlen cél. Az ördögi kör már rég bezárult: az emberiség ebben a Szodoma-szindrómában olyan vég felé közelít, amelynek elhárítására már alig maradt ereje és lehetősége. A társadalom dekadenciájának, a környezet felélésének, az élettér gátlástalan kizsákmányolásának jelei állandóan láthatók – az emberiség mégsem reagál időben. A démoni erők, az új istenek, a butaság tobzódása a manipuláció virágkorában alkalmas talajra találtak, hogy mindazt, amit eddig felépítettünk, gyorsan és precízen elpusztítsuk. Nagy gondolkodók már évtizedekkel ezelőtt jelezték, hogy nem haladunk jó irányba. Mindaz, ami körülöttünk lejátszódik, nem véletlen, hanem az emberi tevékenység logikus következménye. A káoszelmélettel illusztrálva: ha egy rendszerben „örvények” keletkeznek, akkor hihetetlen gyorsasággal romlik minden prognózis – ellenőrizhetetlen folyamatok sokasága indul el. Ezek rég elkezdődtek, hatásaik lassan, de biztosan érződnek. A világot uraló hatalom plagizál. Nevezhetjük Nagy Plagizátornak is. Hazugsággal, reklámokkal, tébolyult kommunikációs fogásokkal elhiteti az egyre szegényebb tömegekkel, hogy így a legjobb, ahogy van. Sőt, ha nem így lenne, akkor sokkal rosszabb lenne. De a Nagy Plagizátort nem érdeklik a következmények. Ugyanis a jelek elemzése veszélybe sodorná a legfontosabb axióma betartását, vagyis a profit lehető legnagyobb maximalizálását. Az emberek, ezt leginkább a nagyvárosokban vesszük észre, lassan elveszítenek minden viszonyítási pontot. Közben természetesen meg betegednek, úgy lelkileg, mint testileg. A profit maximalizálása fordítottan arányos az embertömegek egészségi mutatójával. A kizsigerelt, kizsákmányolt tömegek csak a reklámait láthatják a szép új világnak, megtapasztalni nem tudják azt – azért nem, mert nem létezik. Csak plágium, csak PR. Schopenhauer már hangsúlyozta, hogy „az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi”. A lelki és testi betegségek szétmorzsolják a társadalmat. Felmérések szerint a magyar férfiak 42%-a nem éli meg a 62 éves (jelenlegi) nyugdíjkorhatárt. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna…” (Mt. 11, 20) Egy egészséges társadalomnak három tartóoszlopa van: egészség, népesség, békesség – a magyar társadalom mindhármat nélkülözi jelenleg. Néha úgy tűnik, hogy alig titkolt népirtás folyik a szemünk láttára. A médiaricsaj szerencsésen tompítja az érzékeket, nehogy a tömeg ezt észrevegye. Az emberi életek elvégre semmit sem számítanak, ha a profit maximalizálásáról van szó. Minden feláldozható, minden lerombolható az új világrend céljai érdekében. Kizsákmányolás, tömegbutítás, cinikus hazudozás kéz a kézben halad előre – egyre nagyobb csatákat nyerve meg. A társadalom fásult kábultságában pedig bízik abban, hogy előbb-utóbb mindennek vége lesz, és jóra fordul a sorsa. De ez csak délibáb. A csodákat nem vették komolyan az Emberfia idejében, a dekadencia jeleit úgyszintén nem fontolják meg manapság. Pedig te és én, mi és ti kell tegyünk valamit azért, hogy felébredjünk a bódító és hazug önámításból. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Tue Jul 17 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Tue, 17 Jul 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 07. 18. Message-ID: <20070717214501.B0F424797E@communio.hcbc.hu> Kiv 3,1-6.9-12 Zs 102 Mt 11,25-27 Nem kell sötétségben és remény nélkül élnünk a világban, láthatjuk hova tartunk, Kihez tartozunk. Semmiség az életünk a Világegyetem nagyságához képest, olyan, mint a fűé: „kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik”. Isten mégis mindent odaadott értünk, hogy élhessünk. Ez a mai nap legyen az öröm és a hálaadás napja. - Marian - From magveto at www.communio.hu Wed Jul 18 23:45:02 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 18 Jul 2007 23:45:02 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 07. 19. Message-ID: <20070718214502.7058146F4F@communio.hcbc.hu> Július 19. „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”. (Mt. 11, 28) Az Emberfia ismeri mindazt, ami körülveszi. Tudja jól, hogy a maszkok mögött megtört emberek tömegei vannak. Elfáradt emberek, akik belesüppedtek mindabba, ami elgyötri és kikészíti őket. Emberek, akik elhitték, hogy a mások által kergetett délibábok elérése és megszerzése fontosabb, mint az autentikus lét, a gondolatok, szavak és cselekedetek egységében leélt élet. Az isteni „iga” valójában pozitív értelmet kap. Az önismeret erősítése, a komplexusok feldolgozása, az ön- és a mások szeretetének elmélyítése jelenti az autentikus lét megélését. Előszeretettel hordták és hordják a maszkokat még a magukat kereszténynek nevező emberek is. Könnyebb egy szerepet eljátszani, mint önmagunkat adni. „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”. (Mt. 11, 28) A szerepeket játszó emberek hamar belefáradnak az életnek csúfolt színpadi jelenetekbe. Olyan terhet hordoznak, amely nehezen meghatározható. Az álnokság, bizalmatlanság, kétszínűség, árulás, önzőség abból adódik, hogy az ember a másikat saját szemüvegén keresztül nézi. És mivel ő tudja a legjobban, hogy nem azonos naponta eljátszott szerepével, ezért a másikról is ugyanazt feltételezi. A szerepjátszásban végül is elfelejti saját életének az egyediségét, nagyszerűségét. Egyre több ember mutatványos bódé szintjén éli az életét. De ha lehull az álarc, gyakran nem marad semmi. Mert ami volt, az már rég kiégett és eltűnt. Shakespeare évszázadokkal ezelőtt ráérzett az emberi lét ezen sötét oldalára: maszkot a maszkra – ez nem szül mást, mint hazug és felületes társadalmat. Amilyen az egyén, olyan a társadalom: ha az egyén önmagának sem hisz, akkor nem várható el, hogy a társadalom vezetőinek higgyen, vagy bárminek, ami viszont lényegesen befolyásolja, befolyásolhatja életét, jelen ét és jövőjét. A hazugság társadalmilag elfogadott lett; ha valakit hazugságon érnek (legyen akár miniszterelnök az illető), az semmi következményt nem von maga után. Göbbels doktor axiómája („hazudj, hazudj, hazudj, mert valamit elhisznek belőle”) virágkorát éri. Az autentikus létet (gondolatok, szavak, cselekedetek egysége) lassan a butaság szintjére alacsonyítják le. Aki autentikus, az nem normális. Hiszen mindenki hazudik, és akit hazugságon kapnak, az semmilyen következményre nem kell, hogy számítson. „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”. (Mt. 11, 28) A hazugságot tudatosan emelik társadalmi érték szintjére. A cinikus, gátlástalan politikai elit akkor folytathatja nyugodtan munkáját, ha a hagyományos emberi értékeket sikerül kiirtania, és helyükbe új, érték nélküli értékeket állíthat. Nietzsche az „Umwertung aller Werte” (Minden értékek újraértékelődése) c. művében csodálatosan ráérez az értékek radikális változására. Ha kellőképpen van csomagolva a butaság, embertelenség, gerinctelenség, akkor értékként lehet eladni, és azután már hivatkozni is lehet rá. Magyarország ebben a tekintetben rosszabbul áll, mint a nyugati államok. A nyelv megtartó, és a hagyományos értékek közösségápoló ereje lassan már csak múltba vesző emlék. A nagy ricsajjal, médiatámogatással előadott és eladott „igazságok” azok az értékek, melyekre felfigyel a társadalom. Ebbe a káoszba aztán belefáradnak mindazok, akik sikeresen „kicserélték” régi értékeiket az újakra. Mindezek ellenére az autentikus lét marad továbbra is a lelkileg kiegyensúlyozott embe r egyetlen mentsvára. A gondolatok, szavak és cselekedetek egysége olyan erő forrása, melyet a modern kommunikáció hazugságai sem tudnak legyőzni. És talán ez az egyetlen út afelé, hogy az ember ne veszítse el viszonyítási pontjait, s életét valóban valós értékek szerint irányíthassa. Szakács Ferenc Sándor