[Magveto] 2007. 02. 25.

[Dozsa Istvan]

2007. február 25., vasárnap

“Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6)

A sátán megkísérti az Emberfiát. Érdekes része ez a Szentírásnak. Mai szóval azt mondhatjuk: az Emberfia állta a sarat – nem hagyta magát becsapni, átverni, kihasználni (Lk 4, 1-13). Pedig csodálatos ígéret hangzik el: neked adom az egész világot. Neked adok mindent! Egyet kell csak tegyél: imádj engem, fogadj el uradnak. Az ígéret kecsegtető, az áldozat mégis ellenáll, mert tudja a lényeget: az ígéret hazug, mindaz, amit a sátán mond nem igaz. Egy szó sem igaz belőle. A hazugság, amely mindent megígér és eközben követel, ebben az esetben megbukik.

“Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6)

A Szentírás ebben az esetben sem csak a 2000 évvel ezelőtti történéseket meséli el: az itt leírt igazságok napjainkban új töltetet kapnak és társadalmunkban lépten-nyomon fellelhetők. A hazug ígéretek rendszeresen elözönlik a társadalmat, és hatásukat megpróbálják minél tovább fenntartani. Hatalmat, dicsőséget, felemelkedést és jobb sorsot ígérnek a szerencsétlen tömegeknek, melyeken, ha komolyabban elgondolkodnának a média által feléjük irányított hazugságözönön, csak mosolyogniuk kellene. A hazugság a napi rutin alapelemévé vált. Az átverések tömeges elfogadtatását professzionális kommunikációnak nevezik, az erkölcstelen korrupciót pedig lobbitevékenységnek. A leghihetetlenebb ígéretekkel butított emberek tömegei pedig aktívan asszisztálnak mindehhez, anélkül, hogy a legkisebb szervezett ellenállást tanúsítanák. Hogy a káosz betetéződjön, a hazug ígéreteket rémhírek követik, hogy az átvert tömegek még féljenek is egy láthatatlan, kitalált, de profeszionálisan “kommunikált” 
 ellenségtől. Az ember már várná, hogy végre felébredjen ebből a rémálomból, végre jöjjön valaki, aki azt mondja, hogy mindez, ami körülöttünk zajlik, csak egy rossz tréfa.

“Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6)

A profit maximalizálása társadalmunk legfontosabb alapelve. Az ember és élettere alig érdemel egy kis figyelmet. A cél szemmel láthatólag az, hogy az egyén marginalizálódjon, butuljon, redukálodjon le a fogyasztó “minimál-én” szintjére, mert így könnyen manipulálható, meggyőzhető, kihasználható. A nyugati kultúrát meghatározó üzleti életnek két alaptulajdonsága van: a mohóság és a közömbösség. Ennek függvényében minden eszköz szentesítve van: a gyerekek kegyetlen dolgoztatása, a harmadik világ szegényeinek irgalmatlan kihasználasa, vagy éppenséggel a környezet gátlástalan tönkretétele – újabban a kiskorúakra irányuló pornográfia engedélyzése.
A társadalom alapvető problémája a rendszerváltás körül keresendő. A függés, alávetés, elnyomás, kizsákmányolás konkrét megnyilvánulásait irányító új elit sikeresen elhitette a tömegekkel, hogy a rendszerváltás a felemelkedés, a jólét és a szabadság irányába tett történelmi lépés volt. Ezt nagyon kevesen kérdőjelezik meg. Amíg ezt a ferdítést láthatóvá nem tesszük, addig a hazugságörvény tovább gyűrűzik. A hatalmas blöffök pedig egyre mélyebbre taszítják elfáradt társadalmunkat, és egyre új értékrendszert szül, melynek alapkövei a felelőtlenség, a manipuláció, az önteltség, az önimádat, az empátia hiánya, a felszínesség. A társadalmi összetartás, a humán értékek kiveszőben vannak. A modern emberi kreatúra valójában képtelenné válik arra, hogy önmagán kívül valakiért aggódjék: sokat dolgozik, sokat fogyaszt, majd amikor nem bírja tovább, kidől, és helyére lép a következő.

“Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6)

Az új dikatúra szintén hazudik, prototípusa a bibliai sátán, mely mindent ígér, semmit nem ad, de mindent elvesz. Az erőszak alkalmazását a helyi megalkuvókra bízza, akik professzionálisan kommunikálva véghezviszik a piszkos munkát, és engedelmeskednek uraiknak. A csodálatos kommunikáció maszkja alatt működő gépezet végül is azt eredményezi, amire tervezve volt: az újratermelhető vagyon ellopását, tömegek alulfinanszírozását, emberek kegyetlen kifosztását.
Az idők jelei valósággal ordítanak körülöttünk. A hatalom azt akarja, hogy imádjuk és akkor minden a miénk lesz. A Szentírás viszont másra figyelmeztet. Belátásunkat és értelmünket jobban kellene használnunk, mint bármikor. Marcus Aurelius gondolatát idézzük fel önmagunkban: “mondd vezérlő értelmednek: meghaltál, megromlottál, állattá süllyedtél, pózolsz, nyájszerűen élsz, legelsz”. A nagy császár ismerte a társadalom mozgatórugóit. Vegyük komolyan a körülöttünk zajló folyamatokat, fordítsuk tekintetünket a jelen feladatai felé, és azokra az eszközökre összpontosítsunk, melyekkel cselekedhetünk, aktív és kreatív részévé válva így a társadalomnak.

Szakács Ferenc Sándor