From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Feb 1 23:45:01 2007 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 1 Feb 2007 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 02. 02. Message-ID: <20070201224501.B45D74548A@communio.hcbc.hu> Február 2. Urunk bemutatásának, népiesen Gyertyaszentelő Boldogasszonynak ünnepe van ma. A gyertyaszentelő imában azt mondja az Egyház „Alázatosan kérünk, áldd meg és szenteld meg ezeket a gyertyákat, fogadd kegyesen hívő népedet…, hogy égő gyertyával járuljon színed elé. Add meg, hogy méltó legyen eljutni az erények útján az örök világosságra.” A kép-nyelv, a szimbólumok nyelve, igen beszédes, lényegre tör és bennünket mélyen érint, ha keresztül vágjuk magunkat a piktogramok, információk, műanyag fröccsentések embert kiüresítő világán. Romano Guardini, aki mélyen értette a jelképek nyelvét, csodaszép kis könyvében, az „Örökmécs”-ben így ír a gyertyáról: „Nem érzed-e, mikor előtte állsz, hogy valami egészen nemes érzés támad benned. Hiszen nézd csak, hogyan áll a maga helyén, szilárdan a magasba törve, tisztán, előkelően. Érezd meg, hogy minden azt mondja benne: ,Készen állok!’ Semmi sem fut el belőle, semmi sem bújuk ki, minden tiszta készenlét. És feltartóztathatatlanul felemészti magát hivatása teljesítésében, miközben fénnyé és hővé alakul… Tedd meg saját lelked kifejezőjének! Amikor a gyertyára nézel, kelts fel magadban minden nemes tettre készséget és mondd, ’Itt vagyok Uram!’ Akkor majd úgy érzed, hogy a karcsú, tiszta gyertya a te lelki világodat fejezi ki. S légy rajta, hogy minden tettrekészséged igazi hűséggé erősödjön. Akkor majd megérzed: Uram, a gyertya szimbólumában én állok előtted!” (38-39.o.) Bizonyára nem kell magyarázni, miért könyörgő nap a mai a szerzetesi hivatásokért. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Feb 2 23:45:01 2007 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 2 Feb 2007 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 02. 03. Message-ID: <20070202224501.93E8E4569B@communio.hcbc.hu> Zsid 13,15-17.20-21 Zs 22 Mk 6,30-34 A szeretet vonzó. Jézus köré összegyűltek az apostolok. Az apostolokat sietve követték az emberek, megelőzték őket, akkora volt bennük a vágy és az elszántság. A hatalmas tömeg önmagában olyan, mint a pásztor nélküli juhok. Kell, hogy útmutatást kapjanak a keresők. Kell, hogy szeretetünk vonzza őket, kell, hogy engedjük Istennek, hogy az Ő szeretete vonzza őket rajtunk keresztül is. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem…” - Marian - From babos at communio.hcbc.hu Sun Feb 18 08:49:53 2007 From: babos at communio.hcbc.hu (=?UTF-8?B?QmFib3MgVGFtw6Fz?=) Date: Sun, 18 Feb 2007 08:49:53 +0100 Subject: [Magveto] 2007. 02. 18. Message-ID: <45D80521.5020203@communio.hcbc.hu> 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23 Zs 102 1Kor 15,45-49 Lk 6,27-38 Mekkora bizalom élhetett Dávidban Isten felé! Saul a halálát akarta, üldözte és nem riadt vissza az erőszaktól, csakhogy Dávid ne éljen. Amikor Dávid megszabadulhatott volna Saultól, akkor Abisáj így szól: ?,Kezedbe adta ma Isten ellenségedet? ? Dávid mégsem bántja őt. Tiszteli benne azt, akit Isten kiválasztott, tiszteli benne azt, akit Isten meglátott benne ? még ha ő most ezt nem is látja. Mekkora bátorság és bizalom kellett ahhoz, hogy ne bántsa! Mennyivel egyszerűbb lett volna megtenni, amit Abisáj javasolt, a földre szegezni a dárdával, egyértelműen legyőzni őt, igazságot szolgáltatni magának és letudni a gondot egy kellemetlen emberről. De Dávid tekintete mélyebbre látott ? bár meglátnánk a hétköznapjaink során embertársainkban azt, akit Dávid meglátott Saulban, bár töredékében tudnánk bízni annyira Istenben, mint Dávid bízott! - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Feb 24 23:45:01 2007 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 24 Feb 2007 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2007. 02. 25. Message-ID: <20070224224501.EB86646212@communio.hcbc.hu> 2007. február 25., vasárnap “Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6) A sátán megkísérti az Emberfiát. Érdekes része ez a Szentírásnak. Mai szóval azt mondhatjuk: az Emberfia állta a sarat – nem hagyta magát becsapni, átverni, kihasználni (Lk 4, 1-13). Pedig csodálatos ígéret hangzik el: neked adom az egész világot. Neked adok mindent! Egyet kell csak tegyél: imádj engem, fogadj el uradnak. Az ígéret kecsegtető, az áldozat mégis ellenáll, mert tudja a lényeget: az ígéret hazug, mindaz, amit a sátán mond nem igaz. Egy szó sem igaz belőle. A hazugság, amely mindent megígér és eközben követel, ebben az esetben megbukik. “Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6) A Szentírás ebben az esetben sem csak a 2000 évvel ezelőtti történéseket meséli el: az itt leírt igazságok napjainkban új töltetet kapnak és társadalmunkban lépten-nyomon fellelhetők. A hazug ígéretek rendszeresen elözönlik a társadalmat, és hatásukat megpróbálják minél tovább fenntartani. Hatalmat, dicsőséget, felemelkedést és jobb sorsot ígérnek a szerencsétlen tömegeknek, melyeken, ha komolyabban elgondolkodnának a média által feléjük irányított hazugságözönön, csak mosolyogniuk kellene. A hazugság a napi rutin alapelemévé vált. Az átverések tömeges elfogadtatását professzionális kommunikációnak nevezik, az erkölcstelen korrupciót pedig lobbitevékenységnek. A leghihetetlenebb ígéretekkel butított emberek tömegei pedig aktívan asszisztálnak mindehhez, anélkül, hogy a legkisebb szervezett ellenállást tanúsítanák. Hogy a káosz betetéződjön, a hazug ígéreteket rémhírek követik, hogy az átvert tömegek még féljenek is egy láthatatlan, kitalált, de profeszionálisan “kommunikált” ellenségtől. Az ember már várná, hogy végre felébredjen ebből a rémálomból, végre jöjjön valaki, aki azt mondja, hogy mindez, ami körülöttünk zajlik, csak egy rossz tréfa. “Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6) A profit maximalizálása társadalmunk legfontosabb alapelve. Az ember és élettere alig érdemel egy kis figyelmet. A cél szemmel láthatólag az, hogy az egyén marginalizálódjon, butuljon, redukálodjon le a fogyasztó “minimál-én” szintjére, mert így könnyen manipulálható, meggyőzhető, kihasználható. A nyugati kultúrát meghatározó üzleti életnek két alaptulajdonsága van: a mohóság és a közömbösség. Ennek függvényében minden eszköz szentesítve van: a gyerekek kegyetlen dolgoztatása, a harmadik világ szegényeinek irgalmatlan kihasználasa, vagy éppenséggel a környezet gátlástalan tönkretétele – újabban a kiskorúakra irányuló pornográfia engedélyzése. A társadalom alapvető problémája a rendszerváltás körül keresendő. A függés, alávetés, elnyomás, kizsákmányolás konkrét megnyilvánulásait irányító új elit sikeresen elhitette a tömegekkel, hogy a rendszerváltás a felemelkedés, a jólét és a szabadság irányába tett történelmi lépés volt. Ezt nagyon kevesen kérdőjelezik meg. Amíg ezt a ferdítést láthatóvá nem tesszük, addig a hazugságörvény tovább gyűrűzik. A hatalmas blöffök pedig egyre mélyebbre taszítják elfáradt társadalmunkat, és egyre új értékrendszert szül, melynek alapkövei a felelőtlenség, a manipuláció, az önteltség, az önimádat, az empátia hiánya, a felszínesség. A társadalmi összetartás, a humán értékek kiveszőben vannak. A modern emberi kreatúra valójában képtelenné válik arra, hogy önmagán kívül valakiért aggódjék: sokat dolgozik, sokat fogyaszt, majd amikor nem bírja tovább, kidől, és helyére lép a következő. “Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” (Lk 4, 6) Az új dikatúra szintén hazudik, prototípusa a bibliai sátán, mely mindent ígér, semmit nem ad, de mindent elvesz. Az erőszak alkalmazását a helyi megalkuvókra bízza, akik professzionálisan kommunikálva véghezviszik a piszkos munkát, és engedelmeskednek uraiknak. A csodálatos kommunikáció maszkja alatt működő gépezet végül is azt eredményezi, amire tervezve volt: az újratermelhető vagyon ellopását, tömegek alulfinanszírozását, emberek kegyetlen kifosztását. Az idők jelei valósággal ordítanak körülöttünk. A hatalom azt akarja, hogy imádjuk és akkor minden a miénk lesz. A Szentírás viszont másra figyelmeztet. Belátásunkat és értelmünket jobban kellene használnunk, mint bármikor. Marcus Aurelius gondolatát idézzük fel önmagunkban: “mondd vezérlő értelmednek: meghaltál, megromlottál, állattá süllyedtél, pózolsz, nyájszerűen élsz, legelsz”. A nagy császár ismerte a társadalom mozgatórugóit. Vegyük komolyan a körülöttünk zajló folyamatokat, fordítsuk tekintetünket a jelen feladatai felé, és azokra az eszközökre összpontosítsunk, melyekkel cselekedhetünk, aktív és kreatív részévé válva így a társadalomnak. Szakács Ferenc Sándor