[Magveto] Karácsonyra

[magveto at www.communio.hu]

AZ ÉJSZAKA SÖTÉTJÉBEN
				
ADVENT akkor van, ha kibírom saját sötétségemet és a világot beborító sötétet, ha nem menekülök bele sietve a sokszínnyomatú prospektusok tarka világába, ha nem gyújtok elsietetten fényeket, és teszek úgy, mintha; ha nem vigasztalódom a békéről, örömről, szeretetről csevegő műanyag világ olcsó vigaszával.
	ADVENT -- az a sötétség, amelyre szükségem van, hogy egyáltalán megláthassam a csillagokat, hogy fölfedezhessem a Csillagot. Advent a megtörtség azon állapota, amelyben fölcsillanhat az egész-ség reménye, advent az az összetörtség, amelyet átélve remény ébred bennünk a kiteljesedett, a megszentelt létezésre, az üdvösségre. Adventben arra várunk, hogy történjék valami. Advent -- vágyakozásunk az egészen Más után, epekedés a Másik után.
	ADVENT egyáltalában nem arról szól, hogy minden csupa ragyogás, világosság és szépség. Advent sötétség, hallgatás, éjszaka, amelyben életünk végső kérdéseivel kell szembenéznünk. Advent ugyanakkor a fölkelő csillag is, a hallgatást megtörő Szó, az élet felé nyújtózó szenvedélyes vágy...
	ADVENT ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy a sötétségben, a hallgatásban, a magányban megérinthessen minket az egészen Más, esélyt kínál arra, hogy a Másik érintését érzékeljük. Az advent az éjszaka sötétje, de ez az éjjeli sötétség az új nap kezdetét rejti ölén, amelyik új napon már semmi sem lesz ugyanaz, mint ami egyszer 
volt.							ANDREA SCHWARZ
							
(ford.: E. Kriszta 2007 adventjén)