[Magveto] 2007. 12. 02.

[magveto at www.communio.hu]

2007. december 2.

„Isten Házába indulunk, örömtől dobban a szívünk” Ez a refrénnek használt zsoltár-vers ma, Advent első vasárnapján sajátos funkciót tölt be, mert mint a válaszos zsoltár mottója, visszhang- szerűen énekli meg az első olvasmány ránk gyakorolt jelentését. Mivel ismételten mondjuk, vagy inkább énekeljük, azért erősen kifejezhet minket, ritmust, oldást visz az igeliturgiába, és megszólaltatja az Ószövetség imádságos anyagát. A helye a 122. (121.) zsoltárba való, mint ahogy a válaszos zsoltár versszakonként idézett anyag is ugyanonnan. Hagyományosan a 121. zsoltárnak számoljuk azt a költeményt, amelyiknek a tudományos besorolása a 122. számozást kapta. Az u.n. zarándok zsoltárok vagy lépcsős zsoltárok egyike ez, mert ami a jelentése, az a használatának a története is. Jeruzsálembe zarándokló, a grádicsokon lépő, lépcsőfokokon felfelé haladó nép imádságos éneke ez. 

Amire válaszol, az Izajás 2. fejezete 1-5-ből való olvasmány. Víziószerű kép az Ószövetség legelegánsabban író nagy prófétájának lelkéből. A végső idők látomása, hogyan özönlenek, már teljesen kibékülten, a nemzetek Isten Házába. Amikor a lehetőség szerinti felhasználásban öt versszakra tagoltan végigmondjuk ill. énekeljük a zsoltárt az idézett  refrénnel megválaszolva minden egyes versszakot, akkor lélekben magunk is útnak indulunk Advent hármas titka felé: az Úr Háza volt a maga pillanatában a betlehemi barlang, az Úr Háza, ahová az idei adventi roráték és Jézus születésnapjának az ünneplése összegyűjt minket, és az Úr háza, mindörökre szóló Háza, a történelmi Adventek örök  végpontja a bennünket megvalósító, bennünket hívogató örök Karácsony, az Emmanuel valósága, hogy íme velünk az Isten, ill. hogy mindörökre elértük az Isten színe-látását.

Az öt „versszak” közül az első a készülődés örömét énekli meg, a második az előbb idézett hármas értelemben vett Jeruzsálem szépségét fejezi ki, mint a törzsek zarándoklásának célpontját,  a harmadik az Isten dicsőítésének, neve áldásának, törvénybe, parancsolatba adott, az ember szívébe oltott kötelességét fejezi ki, a negyedik az egyedül Istentől megkapható boldogság, biztonság és béke ígérete, végül az ötödik testvéreink, barátaink javára szóló, közbenjáró ima, hogy Isten békéjében áldás legyen mindnyájunk osztályrésze.

Ma, amikor annyira szeretünk játszani, mesélni, gitár kísérettel énekelni, harsogni, mozogni, táncolni (a napokban ezt tanúsították a szalagavató ünnepek és bálok) jó felfigyelni, liturgiánk lírai, lelkünkből visszhangzó művészetére. Ez a nyugati, sokszor túlságosan intellektuális kultúránknak egészséges lélegzetvétele, kitágulása, érzelmi visszhangja is. Ezért elmélkedtünk ebben a pár sorban, pár percben Advent 1. vasárnapja válaszos zsoltáráról. 

Brückner Ákos Előd O.Cist.