From magveto at www.communio.hu Fri Aug 3 08:03:52 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 03 Aug 2007 08:03:52 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 08. 02. Message-ID: <46B2C548.4060703@communio.hcbc.hu> Augusztus 2. Mózes 2. könyvéből olvassuk ma a szent sátor építésének történetét. Vagy átfutjuk, mint régmúlt eseményt, vagy sokkal helyesebben benne látjuk mindazt a feladatot, nyűgöt, amit a ránk bízott templomokkal kapcsolatban átélünk és megszenvedünk. Templomot építeni sem könnyű, de karbantartani nem kevésbé zaklató. Most a tetőt lopták le vörösrézért a kisstílű bűnözők, máskor a csatorna dugul el, vagy a világítási hálózat zárlatos. Mégis áldásos, ha a ma idézett szöveg első bekezdése végét megszívleljük, hogy Mózes azért fáradozott, hogy ?így teljesítse az Úr parancsát? Megbolydult világunkban jó arra gondolni, amit egy megboldogult lelkipásztor társam így tanúsított: ebben a templomban, ebben a plébánia-épületben egyetlen vasárnapi munkanap sincs benne, szombati egyházközségi közmunkánkat úgy megáldotta az Úr, hogy még az eső is mindig jókor jött. A második bekezdés a Szent Sátort takaró felhő képében lenyűgözően fejezi ki Isten szentségét, hatalmas jelenlétét. Ha a két bekezdést egymásra vonatkoztatjuk, a gondot okozó munka istentiszteletté válhat. Jó időnként elidőznünk, megpihennünk a szent felhő alatt, pl. úgy, ahogy a német papoktól hallottam: ők azért alkalmaznak valódi olajmécsest, mert azt időnként gondozni kell ? nem olyan automatikus, mint az elektromos izzó ?, így oda kényszerülnek, hogy szívük vágya szerint egy kicsit elidőzhessenek az Úr szentségi közelségében. Lehet, hogy a ránk bízott templomban csak lopva, szokatlan időpontokat találva tudunk otthonra lelni, vagy az is lehet, hogy valamelyik szomszéd templomban éljük át igazán a válaszos zsoltár szavát, igazságát: ?Mily kedves a Te hajlékod, seregek Ura, Istene!? Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Tue Aug 7 17:54:44 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Tue, 07 Aug 2007 17:54:44 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 08. 03. Message-ID: <46B895C4.1050804@communio.hcbc.hu> Mt 13,54-58 Zs 80 Lev 23,1.4-11.15-16.27.34b-37 Értetlenkedve állunk a tény előtt; hazájában nem ismerik föl Jézust. Pedig hányszor vagyunk mi is így közeli embertársunkkal: ismerem már, legyintünk, tudom, mit gondol, mit akar, nekem már semmi újat nem tud nyújtani, megszoktam, hát így vagyunk? Pontosan, mint annak idején Názáretben. Így várjuk a csodát, kapcsolataink megújulását ? de az nem következik be. ?Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!? ? szól Isten. Embertársam, bárcsak meglátnál engem, bárcsak meglátnálak? és részünk lehetne a csodában. Jézus köztünk él. - Marian - From magveto at www.communio.hu Thu Aug 16 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Thu, 16 Aug 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 08. 17. Message-ID: <20070816214501.6DD834797E@communio.hcbc.hu> 2007. augusztus 17. „El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” (Mt. 19, 4) A mai evangéliumi részben a farizeusok újból jeleskednek. Csapdát állítanak az Emberfiának, hogy elérjék: beszéljen a törvények ellen. A cél csak az, hogy kicsavart szavakkal olyan helyzetbe hozzák ellenségüket, amelyben más nem tehet, mint hogy a törvény ellen beszéljen. És akkor lecsapnak rá. Az Emberfia korának haldokló társadalmára ugyanis az volt a jellemző, hogy a szavak fontosabbakká váltak az embereknél, és a hivatalos máz mögötti rothadásról senki nem akart tudomást venni. Sőt, aki mégis megpróbálta ezt a társadalmi rothadást kezelni, az ellenséggé vált, akit bármilyen eszközzel el kellett távolítani. Ez alkalommal a vita a nő és a férfi viszonya körül forog. El lehet vagy nem lehet elbocsátani a feleséget? Az Emberfia válasza világosan idézi a Teremtés könyvét: „az ember elhagyja atyját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz”. A válasz egyenes és nyílt: a feleség nem egy tárgy, amelytől bármelyik pillanatban, egy formális elbocsátó levél megí rása után meg lehet válni, hanem Isten teremtménye, akinek emberi méltósága van. A farizeusok Mózessel próbálnak visszavágni, hiszen a hagyományok szerint Mózes hagyta jóvá az elbocsátó levéllel történő válást. A házasságtörés ördögi logikáját sehogy sem akarják megérteni. Ha törvényben le van írva, akkor az járható út, tehát minden lelkiismeret-furdalás nélkül el lehet kergetni az asszonyt. „El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” (Mt. 19, 4) Az Emberfia felforgatja ezt az embertelen hagyományt. A törvény, amely nem segíti az embert, nem érvényes többé. „Aki meg tudja érteni, az értse meg” – mondja. Mert nem az a lényeg, hogy a törvény mit ír elő, hanem hogy használ-e az embernek vagy nem. Végül is a kicsinyes törvényeinek útvesztőibe belegabalyodott Izrael Kr.u. 79-ben teljesen megszűnik, mint állam. A törvények elavulnak, az emberi értékek viszont örökké megmaradnak. A férfi és nő kapcsolatának problémái azóta léteznek, amióta ember él a földön. Régi mitológiai elemként ismeretes, hogy az istenek az ember prototípusát, az Androgynoszt, kettéhasították, közel a felezővonal mentén, így leválasztva egymásról a férfit és a nőt. A két fél azóta is keresi egymást, és nem nyugszik meg egyik fél sem, míg a másikat meg nem találja. Ezt a mitológiai elemet megtalálhatjuk úgy Hamvas Bélánál, mint a frankfurti iskola egyik nagy alakjánál, Erich Frommnál. A férfi princípium keresi az elvesztett női felét, így a női-férfi pol aritás az emberi kreativitásnak az alapját képezi. A mögöttük lévő erőben, a szeretetben mindketten újraszületnek. A férfi-női polaritást a természetben gyakran megtaláljuk. Ez a kreatív polaritás jelentkezik a föld-eső, folyó-tenger, éjjel-nappal, sötétség-világosság, matéria-szellem képében. A szeretet és a szexualitás problémája így az emberiség egyik legfontosabb problémájává válik. Manapság ezt komolyabban kell vennünk, mint bármikor. A szexualitás, amelyet torz piedesztálra állítanak, a szeretetnek és a szeretet utáni sóvárgásnak csak az egyik fontos faktora. Olyan világban élünk, amelyben a sok megtévesztés mellett alig hallatszanak el az ember számára, pszichikai fejlődése érdekében elhanyagolhatatlanul fontos dolgok. A profitéhség kielégítésére összpontosított társadalmi mozgatóerők tudatosan elhallgatják a lényeges kérdéseket. Ilyen a férfi és nő problematikája is. A nő nemcsak egy szexuális objektum, melyben a férfi kedvét leli, aztán elhajtja, hanem olyan teremtmény, akinek pontos helye van a Teremtés nagy misztériumában. A média által elénk tárt szexuális-gépezet valójában nem létezik. Az érzelmileg elbutított és eltompított tömegek nagyon távol állnak az Androgynosz megértésétől. Az új mediatizált butaságok és mitológiapótló blöffök sajnos nem tudják helyettesíteni az ősi szimbólumokat és mitológiai elemeket. A fogyasztói piaci szegmensre redukált érzékiség annyira romboló tényezőként működik, hogy tömegekben okoz maradandó érzelmi károsodást. Pszichológiai érettség és megfelelő szocializáció nélkül sohasem fogjuk valójába n megérteni a férfi-női polarizáció lényegét. A szeretetnek, mint mozgatóerőnek semmi köze nincs a piaci profithoz, a „mű” szerelmekhez és „mű” szexualitáshoz. A pornóipar, a szex- és önkielégítés széles skáláját kínáló vállalkozások ezrei természetesen hallani sem akarnak mitológiáról, meg a férfi és nő teremtésben vállalt szerepéről. Az Androgynosz ugyanis nem a profitról szól. A szeretetet és a nemek közötti kreatív erőt törvényileg nem lehet leszögezni, a piaci eszközökkel nem lehet árusítani. Ezt csak megérteni lehet… „El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” (Mt. 19, 4) Nem szabad. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Sun Aug 19 08:44:59 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Sun, 19 Aug 2007 08:44:59 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 08. 18. Message-ID: <46C7E6EB.7060801@communio.hcbc.hu> Mt 19,13-15 Zs 15 Józs 24,14-29 Jézus idejében a kisgyermekekről másként gondolkodtak, mint a ma embere. A tanítványok nem az ártatlan, aranyos csöppségeket akarták távol tartani az Úrtól. Jézus idejében a gyermeket sokszor inkább tekintették tehernek, hiszen még nem nőtt föl, nem tud dolgozni, el kell tartani. A tanítványok Jézustól a kellemetlenségeket akarták távol tartani, mikor a kisgyermekeket nem akarták Hozzá engedni. Jézus azonban ebbe nem egyezik bele. Mindenkit magához vonz, és aki Hozzá akar menni, azt személyválogatás nélkül fogadja. - Marian - From magveto at www.communio.hu Wed Aug 22 20:20:04 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 22 Aug 2007 20:20:04 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 08. 19. Message-ID: <46CC7E54.8040305@communio.hcbc.hu> Augusztus 19. ?Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.? (Lk 12, 51) Az evangélium nem idealisztikus jövőképet tár elénk, ahol mindenki könnyes szemmel borul a másik nyakába, és a megbocsátás jegyében az egész világot a szívére öleli. Nem, a Szentírásban határozottan nem erről van szó. Az Emberfia jól ismerte az embert, és nem próbálta elhitetni korával, hogy a mennyország nyugalma a földön fog megvalósulni. A szellemileg és pszichikailag érett ember, akinek nem mindegy az, hogy mi történik benne és körülötte, mindig be fogja látni az emberi kicsinyesség torz és embertelen következményeit. Ha öten lesznek egy házban hárman kettő ellen és kettő három ellen fog támadni. Ez a kinyilatkoztatás végül is a kereszténység elmúlt két évezredét teljes egészében meghatározta. A széthúzások, a teológiai viták, a kegyetlenség, a másik véleményének tervszerű eltiprása, a pénzhajszolás és a dilettantizmus a kereszténység történelmébe szervesen beépültek. Az emberek egymással meghasonlottak, és a különböző tanításokat, evangéliumi mondásokat is csak azért szajkózták, hogy előnyökre, pénzre és hatalomra tegyenek szert, vagy csak éppen túléljék napjaikat. Az emberek közti kapcsolatok immár (kevés kivétellel) árujelleget öltöttek. Ezek a negatív hatások, melyeket az Emberfia már két évezreddel ezelőtt konkrétan említett, túlgyűrűznek téren és időn, és a mai napig éreztetik hatásukat. ?Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.? (Lk 12, 51) A széthúzás destruktív valóságát a magyarság erősen megtapasztalta történelmében, és jelenleg minden következményével szembe kell, hogy nézzen. A béke és a jólét egyelőre elkerüli nemzetünket. A hazugság virágkorát éljük, ahol a széthúzás összefonódik az új rabszolgatartó rendszer, vagyis a szabadpiaci vadkapitalizmus struktúráival. Eluralkodik a kilátástalanság. Mindezek ellenére a hatalomra emelt nagy plagizátorok minden lehetséges eszközzel próbálják elhitetni azt, hogy a reménytelenség egzisztenciális megtapasztalása csak rövid átmenet, hogy a ?reformok? az emberekért vannak, és az egyre elhatalmasodó szegénység is mind-mind a magyarság felemelkedését szolgálja. A nagy munkanélküliség, a bizonyítottan gyakori elhalálozás a nyugdíjkorhatár előtt a férfiak körében, a deszakralizált és demoralizált társadalmi állapotok, a nemzeti összetartozás élményének a megszüntetése, az ember ?fogyasztói minimál-énre? való redukálása a propaganda szerint mind-mind a magyarság értékeinek a konzerválásáért vannak, és csakis azt szolgálják, hogy a gyorsan elmúló állapot után felemeljék az embereket az őket megillető egzisztenciális magasságokba. A Hatalom így Hazugsággá alakul. Most már csakis a hazugsággépezet problémamentes működtetésére kell összpontosítani. A ?piszkos? munkát, vagyis a Nagy Plagizátor tanításának elfogadtatását a médiára bízzák, a média a felelős azért, hogy rövid időn belül mindenki elérje a butaságáról híres, modern fogyasztói idióta szintjét. Közben az irányító réteg hatalmas gyorsasággal teszi tönkre az emberek életterét, csökkenti a szociális szolgáltatásokat és kiadásokat egyetlen cél érdekében: hogy a nagytőkének juttatott kedvezményeket növelhesse, a sarcot behajthassa a modern birodalmi intézményeknek. Az ideológia közben még a csapból is folyik: liberalizálj, deregulálj, privatizálj, vagyis lopj és rabolj. Azt mondani nagy komolysággal, hogy ?az állam a legrosszabb tulajdonos? épp akkora butaság, mintha azt állítanánk, hogy az ?immunrendszer a szervezet legrosszabb tulajdonosa?. ?Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.? (Lk 12, 51) A modern széthúzás következményeképpen a lakosság legnagyobb része elszegényedik, eladósodik, míg egy szűk réteg határtalanul meggazdagodik. A modern növekedés és fejlődés így gyakorlatilag túlburjánzik, a szervezet nagy része pedig belátható időn belül megsemmisül. Az emberek elbutítása kifosztásuk érdekében immár két évtizede folyik. A közöny felélesztése és elmélyítése, a szimbólumok megsemmisítése mind-mind ezt szolgálják. Ilyen körülmények között az Emberfia jövendölése talán hihetőbb, mint bármikor. Mit lehet mindez ellen tenni? Legtöbben azt mondják, hogy semmit, és gyorsan homokba dugják a fejüket. Néhányan viszont ellenszegülnek az árnak. Talán onnan kellene kezdeni, hogy megszüntetjük a mesterségesen generált közönyt, és kikapcsoljuk a televíziót, ne adj Isten, eltávolítjuk a lakásból. Komoly elemzéseket és könyveket kezdünk el olvasni, és felhívjuk közvetlen környezetünk figyelmét arra, hogy milyen folyamatoknak vagyunk részesei. Minden egyes gondolatunk, minden egyes szavunk tovagyűrűzik a társadalomban, és soha ne feledjük: szavak és gondolatok megváltoztatják a világot. Frank Outlaw csodásan összegzi legfontosabb tennivalónkat: ?Ügyelj a gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat; ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet; ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat; ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet­ ?­ és végül ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat?. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Fri Aug 24 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Fri, 24 Aug 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 08. 25. Message-ID: <20070824214501.5E9C347EFC@communio.hcbc.hu> Augusztus 25. „Az írástudók és farizeusok… súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt, 23, 4) Az írástudók és farizeusok negatív szereplői az Emberfia beszédeinek. Ők azok, akik tudnak, de tudásukat csakis önmagukért, a tömegek butítására és az uralkodó elit hatalmának növelésére használják. A farizeusok és írástudók örökzöld kategória. Mindig léteztek és mindig létezni fognak. Negatív tulajdonságaikat őrzik és ápolják. Az Emberfia azt mondja róluk, hogy Mózes székében ülnek, súlyos és elviselhetetlen terheket tesznek az emberek vállára, minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek, szeretik a főhelyeket a lakomákon, szívesen veszik a köszöntéseket a főtéren és tetszik nekik, ha tanítónak nevezik őket. Tehát állandóan, professzionális szinten játsszák szerepüket, de feladatukat egyáltalán nem veszik komolyan. Az emberek nem lesznek bölcsebbek, a gyerekek nem lesznek okosabbak, a társadalom nem lesz jobb, az emberek terhei nem lesznek elviselhetőbbek. „Az írástudók és farizeusok… súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt, 23, 4) Kik is lehetnek manapság ezek az írástudók és farizeusok? Kik lehetnek a társadalom ezen negatív szereplői, akik tudnak, de tudásukkal nem segítenek, akik értik a folyamatokat, de semmit sem tesznek mindazért, hogy ezek a folyamatok megváltozzanak? Lehetnek továbbra is természetesen papok, Isten szolgái, de lehetnek politikusok, aktív társadalmi szereplők, lehetnek a média emberei, és természetesen lehetnek tanítók, tanárok, egyetemi docensek, akik a mai modern rendszerben a túlélésért küzdenek. Ami biztos: az emberek vállán, éppúgy mint kétezer évvel ezelőtt, elviselhetetlen terhek vannak. A modern reformokkal pedig ezek a terhek megnőttek. A terheket a politikusok és azon erők határozzák meg és teszik az emberek vállára, akiknek mindebből hatalmas profitjuk származik. A gazdasági élet és a média szereplői átvették az írástudók és a farizeusok negatív szentírási szerepét és professzionális szinten tovább is fejlesztik. A cél ugyanaz, mint annak idején: a terhek legyenek elvi selhetetlenek, az embereknek ne maradjon idejük a gondolkodásra, az elégedetlenségük kifejezésére. Hatalmas modern fegyver van a kezükben: az, amely emberek millióit éri el és semmisíti meg szellemüket, vagyis a média, a jelenlegi konjunktúra zsoldosa. Így az ördögi kör egyre inkább bezárul, és önmagát gerjeszti: a terhek nőnek, a média által lekötött tömegek pedig egyre kevésbé tudják kifejezni nemtetszésüket. „Az írástudók és farizeusok… súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.” (Mt, 23, 4) Hamvas Béla a Poeta Sacer című írásában a szavakat és gondolatokat formáló erők felhígulásáról ír. Végül is csak a Poeta Sacer marad a szent hegyen, aki az igazi tudást még őrzi és továbbadja. Talán Hamvas fogalmazza meg az igazi írástudók legfontosabb feladatát: ápolni kell a tudást, és továbbadni. Tanítónak, tanárnak, egyetemi docensnek és papnak egyaránt az a feladata, hogy a politikum és az agresszív, profithajhászó gazdasági körök, valamint a velük szövetséges média demoralizáló kommunikációja ellen egy új, szakrális elemekkel teli kommunikációt hozzon létre, melynek a célja nem a terhek növelése és az ember kizsákmányolása, hanem a tudás továbbadása, az emberi értékek ápolása és a dilettantizmus megsemmisítése lenne. Ez természetesen nagyon nehéz feladat egy olyan társadalomban, ahol a kulturális értékek, a tudás és a felemelkedés, valamint az emberi egészség a szemünk előtt válnak a profit függvényévé. A feladat viszont adott. Ugyanis nem elég bemenni Ninivébe, elmonda ni a problémákat, aztán gyorsan behúzódni a tök levele alá. A tök levele nem hoz megoldást. Modern korunkban korlátlan fogyasztásról szónokolnak, miközben az ember szabadsága elvész a szupermarketek falai között. Befolyásolják az embereket, miközben meghagyják őket abban a hitben, hogy szabadok. A reklámokról ránk zúduló tökéletes világban az emberi problémákat újabb és újabb termékek oldják meg. Az áldozatok, vagyis az emberek feje ötletek lerakodóhelye: egyes gondolatokat beletáplálnak, másokat elzárolnak. Hogy ez milyen kritériumok szerint történik, azt azok határozzák meg, akik embereket arra tanítanak, hogyan legyenek úrrá mások felett. A modern farizeusok és írástudók elsajátították a tudat kizsigerelésének művészetét. Napi 6-15000 reklámimpulzus ér mindannyiunkat (plakátfalakról, rádióból, televízióból, szórólapokról, újságokból, fényreklámokról, csomagolásokról, stb.). Írott és kimondott üzenetek fertőzik tudatalattinkat. Ettől a céltudatos befolyásolástól senki sem menekülhet, viszont egy kis értelemmel felfoghatóak és legalább megérthetőek ezek a romboló folyamatok. Csakis közösségben sikerül az igazi írástudók szerepét újra felvállalni, mivel az ember közösségi lény, és önmagát, meg értékeit csakis közösségben tudja újrateremteni. A természetellenes, fogyasztói életformából ideje lenne kilépni, hogy szellemi energiáinkat hatásosan tudjuk a család és nemzet, a múlt, jelen és jövő felé fordítani. A hamvasi Poeta Sacer feladata nem áll messze tőlünk – és a közvetlen környezetünkkel való kommunikációval kezdődik. Szavak és gondolatok megváltoztathatják a világot. Ne feledjük el ezt az igazságot akkor sem, amikor emberekhez beszélünk, de akkor sem, amikor saját gyerekeink nevelését a kezünkbe vesszük. Szakács Ferenc Sándor From magveto at www.communio.hu Thu Aug 30 19:06:10 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Thu, 30 Aug 2007 19:06:10 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 08. 29. Message-ID: <46D6F902.20701@communio.hcbc.hu> 2007. augusztus 29. - Szerda, Keresztelő Szent János vértanúsága Mk 6,17-29 Meddig sántikálunk még kétfelé, mint Heródes király, aki "tudta, hogy igaz és szent ember" és "Valahányszor beszélt vele . . . szívesen meghallgatta." - de mégsem követte a szavát?! Mennyit ér az, ha csupán tudjuk, "hogy szent és igaz (isten-)ember", ha csak "szívesen meghallgatjuk" a szavát, de nem követjük? Nem félünk-e, hogy ha meg nem térünk, ugyanúgy járunk majd, mint ez a Heródes, aki végül azt a bűnt is elkövette, amelyet nem kívánt; és gyilkosa lett annak, akit valójában félt és tisztelt? Gábor