From magveto at www.communio.hu Mon Apr 2 20:26:09 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Mon, 02 Apr 2007 20:26:09 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 04. 02. Message-ID: <46114AC1.7040404@communio.hcbc.hu> 2007. ápr. 2. ?Mindenható Istenünk! Add, hogy mi, akik gyöngék és fáradtak vagyunk, új erőre kapjunk egyszülött Fiad szenvedésének érdeméből.? Hat nappal Húsvét előtt így könyörög Egyházunk mindnyájunk nevében. Máris új erőre kap, ha együtt megy Bethániába az új életet nyert Lázár házába, Jézus baráti családjához. Ennek a bensőséges estének a története már előre jelzi a nagycsütörtök esti eseményt és Jézus Húsvét vasárnap esti emmausi gesztusát, azt, hogy milyen szenvedélyesen keresi velünk áldozata erejében az asztalközösséget. A liturgia, az Egyház hivatalos, nyilvános istentisztelete, Isten népének szent műve. Lehetővé teszi, hogy aki abba belekapcsolódik, ne csak visszagondoljon Jézus megváltó gesztusára, hanem a jelenbe hozó megemlékezés erejében éppen ma is, éppen itt is belekapcsolódhassunk Isten ingyenes kegyelmi ajándékaiba, átéljük Krisztus misztériumait, és a mai élet küzdelmeihez isteni erőt, kegyelmet meríthessünk azokból. Ettől kezdve az Egyház sohasem mulasztotta el, hogy amikor gyermekei a húsvéti misztérium megünneplésére összejönnek, először fölolvassa mind, ?amik róla állnak az egész Szentírásban?, utána bemutassa az Eucharisztiát, amelyben ?halálának győzelme és diadala újra megjelenül? és egyúttal hálát adjon ?Istennek szóval ki nem fejezhető nagy ajándékáért?, Krisztus Jézusban, ?az ő dicsőségének dicséretére? ? mégpedig a Szentlélek ereje által. (A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései a Szent Liturgiáról, Szt. István Társulat 1964) Ezért egyszeri, kihagyhatatlan és közösségben átélni való mindaz, amit 2007-ben, éppen ezekben a napokban, nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton a liturgia elénk ad. Brückner Ákos Előd O.Cist. From magveto at www.communio.hu Wed Apr 4 19:18:10 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 04 Apr 2007 19:18:10 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 04. 03. Message-ID: <4613DDD2.7040503@communio.hcbc.hu> Jn 13,21-33.36-38 Zs 70 Iz 49,1-6 A sötétség órája közeledik. A hozzánk legközelebb állók árulása, a vágy meghiúsulása, a csalódás önmagamban is... mi jöhet még? A teljes megfosztottság: emberi ígéretek és beteljesületlenség, asztalközösség és magárahagytatottság ? olyan sokszor együttjárói ezek földi létünknek. A halál közelsége levetkőztet mindenünkből. Jézus hagyta magát a kereszten lemezteleníteni... nyilvánvaló módon volt előttünk a Szeretet és mégsem láttuk. Jézus nem félt takaratlanul állni a világ előtt, előttünk és az Atya előtt. Vállalta, mert hite, hogy mindaz, amit átad az Atyának, átlényegül és Szeretetté válik. Mindenünket még nem vették el, az életünket még talán nem adtuk oda teljesen, de a kifosztottság, a takaratlanság pillanatai minket is elérnek... mekkora a hitem? Tudom-e jó szívvel fogadni ezeket a pillanatokat, a sebezhetőséget, a takaratlanságot, a megfosztottságot, az elárultságot...? Hiszem-e, hogy ha mindezt átadom az élő Istennek, akkor a halál ezen pillanataiból Élet fakad? "Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél." (...) "Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem.? És az Úr így szól hozzánk: "a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig." - Marian - From magveto at www.communio.hu Wed Apr 18 20:54:52 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 18 Apr 2007 20:54:52 +0200 Subject: [Magveto] 2007. 04. 17. Message-ID: <4626697C.9060304@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20070417.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20070418/82831807/attachment.txt From magveto at www.communio.hu Wed Apr 18 20:55:31 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 18 Apr 2007 20:55:31 +0200 Subject: [Magveto] 2007.04.18. Message-ID: <462669A3.5030201@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20070418.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20070418/4beedabd/attachment.txt From magveto at www.communio.hu Wed Apr 18 23:45:01 2007 From: magveto at www.communio.hu (magveto at www.communio.hu) Date: Wed, 18 Apr 2007 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2007. 04. 19. Message-ID: <20070418214501.981BC4085E@communio.hcbc.hu> Április 19. „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi. És a földről beszél.” (Jn 3, 31-32) Aki földről való, az földi. Nagyon találó megfogalmazás. A kicsinyesség, mohóság, irigység, istentelenség birodalma csakis a földről, vagyis az embert „boldogabbá” tevő adalékok széles skálájáról szól. Az a valós, amit megfoghatok, amit elkölthetek, amit magamnak felhalmozhatok. Semmi mással nem kell törődnöm, elvégre „mindenki” így csinálja. Az újonnan hazánkba is betörő mainstream (=uralkodó a szerk.) ideológia szerint a fogyasztás határozza meg az ember értékét. Az ember annyit ér, amennyit birtokol (ennek az embertelen fogyasztói modellnek a kialakulására Erich Fromm már 40 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet – l. „Vom Haben zum Sein”). Élenjárók jelennek meg a fogyasztásban, és ezt a média olyan professzionálisan tárja a társadalom elé, hogy rövid időn belül mindenki ezen modellek mintájára szeretné formálni fogyasztási szokásait. Az élenjárók házai, jachtjai, luxusautói arra ösztönzik a társadalom nagy részét, hogy fogyasszon, fogyasszon és fogyasszon. „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi. És a földről beszél.” (Jn 3, 31-32) A valóság viszont teljesen más. Míg néhányan úsznak a gazdagságban, addig az emberiség többsége megfullad a szegénységben, erőszakban és környezetszennyezésben (The West And The Rest). Elég, ha arra gondolunk, hogy planétánkon naponta 24 ezer ember adja fel a küzdelmet és hal meg éhhalálban, mert nem sikerül előteremtenie a biológiai fennmaradásához szükséges táplálékot. A körülöttünk levő új világrend fékevesztett rendszer. Egyre többször nyilvánosságra kerülnek olyan információk az eddig nagy tiszteletben álló vállalatokról, miszerint világszerte munkatáborként működő üzemekben, rabszolgabérért és embertelen körülmények között dolgoztatnak embereket azért, hogy profitjukat minél jobban tudják maximalizálni. Olajtársaságok teszik tönkre az őserdők folyóit, tudatosan gyilkolnak meg embereket, irtanak ki kultúrákat, állatfajokat és növényeket. Miközben a nyugati világban a gyógyszeripar hajhullás elleni- és potencianövelő szereket állít elő és ad el hatalmas pénzekért, addig a HIV-fertőzött afrikaiak millióitól tagadják meg az életmentő orvosságot. „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi. És a földről beszél.” (Jn 3, 31-32) Társadalmunkban is tombol az új mainstream ideológia: adósodj el, fogyassz, vállald a kockázatot, meglátod, jobban fogsz élni… Hiszen úgyis az vagy, amid van, mindegy, hogy mit tanultál és mit tudsz. Az agresszív reklámkampányok, a banki hitelek óriási tömegek eladósodását idézik elő. A média pedig hallgat arról, hogy tömegek váltak új rabszolgatartó rendszerek foglyaivá. Sztárokká lépnek elő butaságukról híres médiaszereplők, miközben a stressz, félelem, tudatlanság, fogyasztási őrület eluralkodik az embereken. A nemzeti összetartozás élményét évtizedek politikája gyengítette meg. Ezek a faktorok egyre növelik az elhalálozók számát. Modern világunkban viszont ez természetes: akinek nem sikerül gyorsan meggazdagodnia, az elpusztulhat. Akinek nem sikerül annyi pénzt felmutatnia, hogy kifizesse az egészségügyi szolgáltatásait, az szintén elpusztulhat. Csak az ér valamit, aki sokat dolgozik (profittermelő automataként növelve mások nyereségét), sokat fogyaszt… ha pedig kidől, jö n helyette a következő. „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi. És a földről beszél.” (Jn 3, 31-32) Az értékek negatív átértékelődése megállíthatatlan folyamatnak látszik. Mégis vannak még biztos pontok, melyekbe fogózkodva legalább saját életünkben változást idézhetünk elő. Fromm azt tanácsolja, hogy a mohósághoz és illúziókhoz láncolt értelemmel való megelégedés helyett (amely koholt szükségleteink kielégítését szolgálja) próbáljuk értelmünket fejleszteni (Entwicklung der Vernunft), és a körülöttünk zajló folyamatokat megérteni. Aki a mesterségesen gerjesztett szükségletek rabja, az elveszíti azon képességét, hogy objektíven szemlélje a világot és teljesen kiszolgáltatott lesz. Szakács Ferenc Sándor 2