[Magveto] 2006. 06. 03.

[Dozsa Istvan]

ApCsel 28,16-20.30-31
Zs 10
Jn 21,20-25

Megragadott egy részlet: János az Úr keblére borult… micsoda kiváltság! Ilyen közel lenni az Úrhoz, hallani a szívdobbanásait. Annak a Szeretetnek a lüktetését, mely életre hívta ezt a teremtett világot, amely minket is akart, a semmiből életre keltett, és amely önmagát adta az örök boldogságunkért. Olykor talán nehéz észrevenni a Szentlélek jelenlétét a világban, a mindennapokban, a tragédiákban… de amikor miénk a kiváltságos pillanat, és halljuk az Úr szívdobbanásait, akkor engedjük, hogy átjárjon minket ritmusa, hogy lüktetése bekapcsoljon minket az Életbe. Emlékezzünk erre akkor is, amikor a teremtett világ árnyéka olykor eltakarja előlünk az éltető Napot. 

- Marian -