From idozsa at communio.hcbc.hu  Sat Jul  1 23:45:02 2006
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sat,  1 Jul 2006 23:45:02 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2006. 07. 02.
Message-ID: <20060701214502.242604192A@communio.hcbc.hu>



2006. július 2.

Egy Tanítóképző tanév-záró ünnepén, a diplomaosztás hosszú sorozatát elnézegetve, társam odasúgta, mi minden van egy diploma mögött! Hányan tanítottak engem is…! Közülük talán az elsőosztályos tanítónéni emléke maradt meg legjobban, aki olyan személyesen tanítgatott bennünket. Hányan és hányan foglalkoztak velünk a gimnáziumban, az egyetemi oktatás során, míg érvényes szakemberré nem lettünk, hogy mi is viszont-szolgáljunk sokakat. Sarlós Boldogasszony napján, idén az évközi 13. vasárnapot ülvén, elgondolkodhatunk azon, milyen törődés környezetében mondta ki Jézus a „Talita kum”-ot, Kislány, mondom neked, kelj föl! Az Üdvözítő kézfogását hosszú láncolatú gondoskodás vette körül, mert amivel Jézus közénk jött, annak a megmentő szeretetnek a szolgálatát egy kicsit ránk is bízta. Egyházközségünkben kedvesen öröklődött ennek a jelenetnek a megbecsülése. Egyik közösségünk már több, mint egy évtizede a Talita kum nevet viseli. Hány, a közösséghez tartozó fiatal sorsát emelte, gyógy
 ította ez a szeretet-lánc, és mennyi társunknak vált javára már egyszerűen az a tény is, hogy hallottak erről az összetartozásról. 

Sík Sándor Sarlós Boldogasszony c. verse kezdődik így: „Nyár és hajnal, Sarlós Boldogasszony, most indul az aratók eleven koszorúja a táblán.” Mennyi erőt adhat mindnyájunknak annak az aratásnak a begyűjtése, legyen az bizonyítvány, diploma, gyógyítás, vagy bármi névtelen szolgálat, amely mögött Istennek bennünket érlelő, kévébe kötő szeretete van.

Brückner Ákos Előd O.Cist.


From idozsa at communio.hcbc.hu  Sun Jul  2 23:45:02 2006
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sun,  2 Jul 2006 23:45:02 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2006. 07. 03.
Message-ID: <20060702214502.3B6594193D@communio.hcbc.hu>



Ef 2,19-22
Zs 116
Jn 20,24-29

Isten az, Akiben a helyükre kerülnek a dolgok. Darabokra hullott világunk, gyakran szétesett életünk is a Szentlélekben válik egésszé, Őbenne nyer értelmet. Nélküle pusztán kövek vagyunk, Őáltala templommá válunk. Tamás elkülönülő „építőkő” hite - majd hiszem, ha így meg úgy látom – Jézus szavaira templomkővé vált: „Én Uram és én Istenem!'' Tamás nem a tapasztalat miatt változott meg, hiszen nem arról volt szó, hogy teljesült az elképzelése, hanem Jézus szavára. Ez a szó ugyanaz, mint az Atya szava: teremtő szó. És ugyanaz, mint a Lélek szava: éltető szó. Ő volt ott a teremtés kezdetén, és Ő van itt velünk ma is.

- Marian -