From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Dec 1 23:45:01 2006 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 1 Dec 2006 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2006. 12. 02. Message-ID: <20061201224501.EB72944EF2@communio.hcbc.hu> 2006. december 2. „Mindenható örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé…” Ma, első szombaton, Advent vigíliáján, Jézus Édesanyjának a lelkületével figyelünk a következő időszakra, és az azt kifejező Advent I. vasárnapi könyörgésre, amelyet bevezetésként idéztünk. Valóban, miféle jótettekkel siessünk Urunk születésnapjának megünneplésére? Ebben a Szent Erzsébet örökségével áthatott új liturgikus évben ajánlható az a karácsonyi oratórium-játék, amelyet annak idején a szombathelyi egyházmegyés Nagy József atya írt, és amely számos változatban Szent Erzsébet három karácsonyát mutatja be: a gyermekkoráét, a házas időszakának ünnepét és özvegysége nehéz idejének Te Deum-os karácsonyát. Ahogyan Hazánkban szokás a három bölcs szerepében Szent Istvánt, Lászlót és Imrét ábrázolni, úgy lehetne az idei Karácsonyt Szent Erzsébet lelkületével megközelíteni. Ugyanerre szolgálhat plébániánk karácsonyi köszöntője is „Beszéljünk most Istenről és a Gyermek Jézusról, mert küszöbön az éjfél, amikor Jézus született és a jászolban pihent, és a maga óriási hatalmával olyan csillagot teremtett, melyet korábban még nem látott soha senki.” Ezt örökítette ránk Árpád-házi Szent Erzsébet az örökkévalóságba távozása küszöbén. A megváltás csillagzata alatt vállaljuk másik üzenetét is: „íme megmondtam nektek, hogy boldoggá kell tennünk az embereket!” Ha nem is Szent Erzsébet személyével, de találékony, kreatív szeretetének ötletességével áldott az idei Országos Betlehemes Kiállítás a városligeti Vajdahunyad-várban. 2006. december 7-től 2007. január 14-ig. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Dec 16 23:45:02 2006 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 16 Dec 2006 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2006. 12. 17. Message-ID: <20061216224502.79C1845218@communio.hcbc.hu> 2006. december 17. „A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.“ (Jn. 3, 17) Nagy feladatra vállalkozik, aki manapság tollat ragad a kezébe és megpróbál valami okosat írni. Olyan világban élünk, ahol a szó teljesen elveszítette az értelmét és az írás a szentségét. Az agyonmediatizált világban mindaz, ami eddig gondolkodásra sarkallta az egyént, ami tartást adott az embernek és értékeket kodifikált a társadalomban, felhígult és agresszív tolvajok játékszerévé degradálódott. A társadalmi igazságosság régen tovatűnt, a jog csak „kiskapu” a felelősség előli elmenekülés számára. Mert a felelősségteljes lét a szavak felhígulásával, a hazugságok mindennapossá válásával teljesen eltűnni látszik. Az „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” tanácsa átalakul „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra!” felszólítássá. Ugyanis a média által lebutított társadalom már annyira képtelen a védekezésre, hogy bármire felhasználható, bármilyen cél érdekében manipulálható. Kemény munka volt degradálni a társadalmat – ez a tevékenység az emberiség ellenségeinek itt néhány é vtizedébe került. De végül is megérte: a szavak sikeresen felhígultak, tartalmuk, erkölcsi töltetük eltűnt, és mindazok, akik eddig sikeresen használták egy emberibb világ megteremtésének érdekében, bénulva szemlélik, hogy új világunkban mindez semmit nem ér. Az, ami valamit ér: a pillanat. Göbbels doktor új kommunikációs világában nem az igazmondás a lényeg, hanem a hazugság. A pillanat hevében, komoly arccal, sokat hazudni. Hazugsággal kell eltakarni az embereket végsőkig kizsákmányoló agresszív realitást, és agressziót kell alkalmazni, hogy ezt a hazugságözönt folyamatosan el lehessen hitetni. Az új világrend egyik legfontosabb alappillérévé így, a szemünk láttára, a hazugság vált. A tömegek pedig kénytelenek asszisztálni ehhez a társadalmi szövetet megsemmisítő új játszmához. A politika a „polisz” ügyének előre viteléből a „polisz” megsemmisítésének gyakorlatává vált. „A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.“ (Jn. 3, 17) Abból kell kiindulni, hogy mindaz, ami a szemünk előtt a média világában lejátszódik, nem más, mint blöff. Pontosabban: színház. Ennek a színháznak pedig az a célja, hogy néhányan egyre gazdagabbak legyenek, a többiek sorsa viszont ezáltal megpecsételődik. A szociális szolgáltatásokat teljesen ki kell iktatni, hogy a tömegek ne csak buták legyenek, hanem betegek és éhesek is. Így nem lesz több idejük gondolkodni, cselekedni, szervezkedni. Ezek ugyanis fölösleges tevékenységek, amikor csak kevesen szeretnének gondolkodni sokak helyett. A modern önkényuralom elkerülhetetlen velejárója az irigység, a ravaszság, a színlelés, a szeretetlenség. A hatalmas blöffök korszakában élünk. Demokráciát építünk, vagyis népi uralmat, józan Ítélőképességétől és emberiességétől megfosztott tömegeknek; emberi jogokat importálunk leginkább olyan országokba, ahol a föld alatt néhány méterre óriási olajmezők vannak; elhitetjük az emberekkel, hogy saját érdekükben elégedjenek meg kevesebb fizetéssel , nagyobb adóterhekkel, kevesebb kórházzal és mondjanak le azon intézményekről, amelyek eddig segítették társadalmi, fizikai és pszichikai regenerálódásukat. A Szentírás ma nem a Biblia, hanem a bulvárlap. Ingyenes és tele van szeméttel. Modern világunk újabb tartópillére. A Biblia sok hivő számára sem jelent már mást, mint régi idők nosztalgikus olvasmányát. Pedig a Biblia, akár tetszik, akár nem, nem a passzív beletörődésre szólít fel, hanem az aktív cselekedetre. A Templomban nem csak az Emberfia idejében volt sok a tolvaj és a gazember. De csak az Emberfia volt az, aki korbáccsal kiűzte őket. A hazugság kultúrájában is érvényes az örök igazság, hogy senki sem veszíthet el más életet, csak amit él, és nem élhet mást, csak amit elveszít. A dolgok megértése és a világ megfigyelése nagyon fontos feladat. A média hatalmas zűrzavarában talán fontosabb, mint valaha. Ahhoz, hogy „búzává” váljon az ember, nem fecsérelheti idejét képzelgésekre és elérhetetlen ábrándok hajszolására . A szónak vissza kell adni az értelmét, az írásnak pedig a szentségét. Istentől értelmet kaptunk ajándékba. Ne habozzunk használni. Szakács Ferenc Sándor From babos at communio.hcbc.hu Mon Dec 18 20:19:24 2006 From: babos at communio.hcbc.hu (=?UTF-8?B?QmFib3MgVGFtw6Fz?=) Date: Mon, 18 Dec 2006 20:19:24 +0100 Subject: [Magveto] 2006. 12. 18. Message-ID: <4586E9BC.7010608@communio.hcbc.hu> Jer 23,5-8 Zs 71 Mt 1,18-24 Három hete új egyházi évet kezdtünk. Az elmúlt egyházi év Krisztus király ünnepével zárult, de nem lezárult, hanem egyben nyitánya lett annak az örömhírnek, hogy ?Velünk az Isten.? Krisztus király ünnepén olvashattuk: ?Az én országom nem e világból való.? Ezt a köztünk élő Jézus mondja. Jelenlétével a lehető legközelebb hozta egymáshoz a két világot, átlényegíti az ?itt és most?-ot lehetőséggé, mely Isten országába vezet át minket. Az Ige megtestesülésével Jézus személyében ajtó nyílott Istenhez, olyan ajtó melyet magunk erejéből meg sem találhatnánk, nemhogy kinyithatnánk. A gyermek Jézus - Isten országának jele miköztünk. ?Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet!? - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Dec 18 23:45:02 2006 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 18 Dec 2006 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2006. 12. 19. Message-ID: <20061218224502.26EE0455AF@communio.hcbc.hu> 2006. december 19. ,,Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.” (Lk 1, 19) Karácsonyhoz közeledvén egyre gyakrabban gondolunk Istenre, aki örömhírt közölt velünk. Az örömhír arról szólt, hogy Isten belép az emberi történelembe, eggyé válik az emberi sorssal, osztozik velünk minden jóban és rosszban. Az inkarnáció konkrét időben és helyen történt, s talán örökre elárult „valamit” Istenről. Leginkább azt, hogy Isten nem önkényes úr, nem irigy, nem ravasz, nem színlel és nem szeretetlen. Az inkarnáció központi üzenete világos: az embert gondolatainak, szavainak és tetteinek az egysége teszi „emberré”. Nem lehet egyet gondolni, mást mondani és megint mást cselekedni, hiszen ez megbomlott egzisztenciához vezet, és az ember elsüllyed a hazugságok és a csalások útvesztőjében. Az Isten által kommunikált egzisztencia mentes modern világunk arrogáns hazugságaitól, cselszövéseitől, irigységétől, ravaszságától, színleléseitől. Az örömhír nem más, mint egy forradalom: csak akkor tudsz emberré válni, ha gondolataidat, szavaidat és cselekedeteidet összhangba hozod . Az Emberfia halála viszont azt is megmutatta 33 évvel később, hogy hogyan viszonyultak kora vezetői ehhez az isteni üzenethez. ,,Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.” (Lk 1, 19) Az isteni üzenet viszont elhangzott és vissza nem fordítható, sőt ma jobban érezteti hatását, mint valaha. A vízválasztó ember és ember között a hitelesség. A hitelesség pedig nem más, mint a gondolatok, szavak és cselekedetek összhangja. A körülöttünk levő média- és politikaipar viszont ennek teljesen ellentmond. A leggyorsabb út a sikerhez – állítják és bizonyítják – a hazugság, a csalás. Isten üzenete butaság, ne hallgassatok rá, közlik közvetlen módon. Az ember nem a teremtés koronája, hanem csak profittermelő gépezet. Joga van szavazni, joga van elhinni mindazt, amit mondunk, joga van magas adóterheket fizetni és ahhoz is joga van – ha már elviselhetetlenek a terhei –, hogy meghaljon. Csak ne nagy csinnadrattával tegye mindezt, hanem alázatos állampolgárként. A kiabálás csakis a média- és politikaiparnak engedélyezett. A mély társadalmi kapcsolataitól megfosztott emberek felületes információdömpinget kapnak. A társadalmi gyökerek szétroncsolása – úgy tűnik – a globalizál t világ urainak legfontosabb feladata. A politikaipar új társadalomfilozófiai alapokat fektet le és ezeket a médián keresztül tömegfogyasztásra is alkalmassá teszi. A cél, hogy a társadalom kifosztása maradjon homályban. Hogy ez hogyan következzék be, az csakis a médiaguruk találékonyságán múlik. Az embertelen kifosztáshoz, az erőforrások zavartalan kizsákmányoláshoz szükséges a kifosztandók aktív közreműködése. A gondolatok, szavak és cselekedetek egységéről kommunikáló Istent pedig a legtávolabbra kell űzni, hogy nehogy megzavarja felesleges moralitásával a degradált embereket. ,,Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.” (Lk 1, 19) Az örömhírt modern világunkban nem Gábriel hozza, hanem a pénz: a profit maximalizálása. Ennek az eléréséért a gondolatoknak nem szabad fedniük a szavakat, a szavak még kevésbé kell, hogy megfeleljenek a tetteknek. A cél a profit, minden mást ennek alá kell rendelni. Istent is az inkarnációjával együtt. Még az sem számít, ha közben éghajlati katasztrófát idézünk elő, ha elolvadnak a sarkok, ha emberek tömegei merülnek alá a kevesek által létrehozott anarchiába, melyet a szegénység és gyűlölet határoz meg. De mindezek ellenére az örömhírt elhozták, és tanúságot tettek mellette. Ez olyan igazság, melyet a reality show-k, betelefonálós műsorok, virtuális barátok, videojátékok tompíthatnak ugyan, de nem tudják meg nem történtté tenni. Mivel emberi tömegek töltik idejük felét médiumok fogságában, míg másik felét átalusszák tökéletes hipnózis állapotában, olyan emberek özönlik el a történelem színpadát, akiknek szavuk ugyan van, de önálló gondolatuk már kevesebb. A vízválasztó viszont tovább is megmarad ember és ember között: a gondolatok, szavak és cselekedetek egysége. És ez az örömhír. Szakács Ferenc Sándor