From idozsa at communio.hcbc.hu  Tue Aug  1 23:45:02 2006
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Tue,  1 Aug 2006 23:45:02 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2006. 08. 02.
Message-ID: <20060801214502.06B7A40FEC@communio.hcbc.hu>



2006. augusztus 2.

Jeremiás próféta jajgatására az Úr azzal válaszol: „Ha előhozod az értékest az értéktelenből, akkor mintegy az én szám leszel. Meddig kell hozzád visszaérniük? Te ne térj az ő útjukra semmiképp!” A mai evangélium szerint az jár jól, aki megtalálja, és örömében megvásárolja a kincset rejtő földet. Hasonlóképpen, aki megtalálja az igazgyöngyöt, és meg is szerzi azt. Végső fokon a kincs, az igazgyöngy a mennyek országa képe ebben a két példabeszédben. Verczelli Szent Özséb püspök száműzetéséből azt írta híveinek: hiszen csupa örömet jelent számomra mindaz, amiről olvasok: a szilárd hithűség”… A hívei értékes hithűségét úgy éli át kényszerű távollétében is, mintha csak köztük lenne.

Ez a három, egybehangzó, mai napra szóló tanítás abban erősíthet meg bennünket, hogy nem kincseinket, értékeinket eltakartan, nem engedhetünk a „damnatio memoriae”, az elfelejttetés óriási társadalmi kényszerének. Durva kísértés rejlik az önbecsmérlésnek, az értékek aránytalan elhallgatásának taktikája mögött. Csak egyetlen tényként idézném a „Cseppek a tengerben” c. napokban megjelent kiváló könyvben (Semmelweis Egyetem Mentalhygienes Intézet, Budapest, 2006. másik két egyetemmel karöltve) a 34. oldalról „Hogy a magyar társadalom európai viszonylatban az egyik leginkább család- és gyermekbarát társadalom, rendkívül pozitív a gyermek fontosságának megítélése. Tóth Olga nemzetközi összehasonlító elemzése szerint a bolgárok után leginkább a magyarok tartják igaznak azt az állítást, hogy a házas emberek általában boldogabbak, mint a nem házasok. Ebben a tekintetben … valamennyi környező és nyugateurópai ország és az Egyesült Államok” is utánunk következik. „A házasság és a gyerm
 ek megítélésének pozitivitása a magyar társadalom nagyon fontos tartaléka.”

Bár a család és gyermekáldás kérdésében tetteink, tényleges helyzetünk messze nem éri föl látásunkat, szándékvilágunkat, akkor is nem lehet eléggé felfedeznünk és tudatosítanunk azt és örülnünk annak, hogy a szemünk, a szívünk még nem romlott  el annak a negatív jövőellenes kampánynak és manipulációnak hatása ellenére sem, amely  oda szeretne hatni, hogy teljesen dezimmunizáljon minket a reményünket és jövőnket illetően. Ezért is áldás a budapesti Városmisszió jelszava: „Reményt és jövőt mutatok nektek.” 

Brückner Ákos Előd O.Cist.


From idozsa at communio.hcbc.hu  Wed Aug  2 23:45:01 2006
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Wed,  2 Aug 2006 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2006. 08. 03.
Message-ID: <20060802214501.6E15241174@communio.hcbc.hu>



Mt 13,47-53
Zs 145
Jer 18,1-6

Isten a semmiből teremtett, a legnagyobb formátlanságból hívta elő a földet, megforgatta tengelye körül, mint az agyagos a korongot, és porából ujjaival megalkotta az embert.  „Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!” Majd Isten többet is tett, mint a fazekas: életet lehelt az emberbe. Neki adta a teremtett világot minden szépségével együtt és neki adta a szabadságot is ajándékba.

Jeremiás jó agyag a fazekas kezében. Isten szól hozzá, hogy menjen és Jeremiás megy, szól hozzá, hogy lásson és lát, küldi Izraelhez és ő viszi az üzenetet. A próféta elé táruló kép egyszerű és egyértelmű: a formátlan agyagkupac az agyagos kezében önmagában nem jó semmire, azonban az agyagos munkája során ujjai között hasznossá, széppé alakul. Talán félünk agyagnak lenni Isten kezében? Nem hallgattuk-e Dávidot? „Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.” 

- Marian -


From idozsa at communio.hcbc.hu  Thu Aug 17 23:45:01 2006
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Thu, 17 Aug 2006 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2006. 08. 18.
Message-ID: <20060817214501.145DD41174@communio.hcbc.hu>



Ez 16,1-15.60.63
Iz 12, 2-6
Mt 19,3-12

Az Írás egyértelmű, a hozzánk intézett Ige világos. Isten megteremtette az embert, majd látta, hogy nem jó neki egyedül lennie, ezért megteremtette a társát, az asszonyt. A férfi és az asszony elhagyja apját és anyját, és egy testté lesznek. „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” Világos, egyértelmű minden írástudónak; mégis nem mindegyik érti meg, amit Jézus erről és ennek kapcsán mond. Nem elég a tudás; Isten Lelke szükséges ahhoz, hogy értsük is, mint mond nekünk Isten. Az élő Isten szól hozzánk mindennap. Őt hallgassuk.

- Marian -