From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Nov 2 23:45:02 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 2 Nov 2005 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 11. 03. Message-ID: <20051102224502.2900932306@communio.hcbc.hu> Róm 14,7-12 Zs 26 Lk 15,1-10 Kívánhatunk-e másnak és magunknak is többet, mint az igazi boldogságot, mint azt, hogy megtaláljuk Azt, ’akit keres a tekintetünk’; mint azt, hogy az ’Úr házában lakhassunk életünk minden napján’? Mindannyian ugyanoda tartunk… „mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében”… Jézus sebeinek hasadéka nyújtja a menedéket mindannyiunknak. Miért ítélnénk meg hát testvérünket? Miért vetnénk meg bárkit is? Keressük a módját, hogy ezt más se tegye, és segítsünk mindenkit abban, hogy a valódi Boldogság nyomába eredjen – ne elégedjünk meg a látszat-boldogságokkal se magunk, se mások számára, nehogy homályukban elveszítsük szemünk elől a valódi Boldogságot, a világ Világosságát. - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Nov 16 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 16 Nov 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 11. 17. Message-ID: <20051116224501.777843273F@communio.hcbc.hu> 2005. november 17. A Lukács evangélium 19. fejezetének a végén Krisztus Jeruzsálemi bevonulása van leírva. Az Emberfia közeledik ahhoz a városhoz, amely a zsidóság központja immár évszázadok óta. Jeruzsálemben van a Templom is, mely a monoteista kultusz központja, ahol az élő Isten törvényeit őrzik. A főpapok és írástudók, akik betű szerint ismerik a törvényt, innen irányítják a nép sorsát a politikai vezetőkkel karöltve. A Szentírás szavai szerint hatalmas terheket tesznek az emberek vállára, de az ujjukat sem mozdítják, hogy ezeket a terheket elviselhetővé tegyék. Krisztus szomorúan közeledik a főváros felé. Lelke nyugtalan. Megsiratja Jeruzsálemet, mielőtt belépne kapuin. Érdekes kép tárul az olvasó szeme elé: az Emberfia túllát a pompán és a képmutatáson. Látja Jeruzsálem vesztét, mert nem ismeri fel azt „ami békességére szolgál”. Ebben a városban, ahol a törvények fontosabbakká váltak, mint maga az ember, a képmutatás mindennapos, a csalás és ámítás hatalmas méreteket öltött. A törvények napi mormolása és görcsös betartása nem teszi jobbá az emberek lelkét, hanem hozzájárul ahhoz, hogy a törvényesség és istenfélelem maszkja alatt képmutató, falánk, mohó és józan emberi bölcsességükből teljesen kivetkőzött generációkat hozzon létre. A képmutatás és mohóság karöltve terebélyesedik el az emberek lelkében. Ünnepélyes bevonulása után az Emberfia kiűzi a kereskedőket a templomból. Ők a szakrális teret „latrok barlangjává” degradálták. Mindennek megvan az ára: hány galambot kell az újszülöttért feláldozni, mi az ára az isteni kiengesztelés nek, mennyit kell fizetni azért, hogy eredményesen meggyógyulhasson az ember, és így tovább. A Templomban a profit hajszolása átvette a főszerepet – minden más csak másodlagos. Az utolsó szakrális terüktől is megfosztott emberek csüngnek az Emberfia szavain, míg a főpapok keresik a kedvező alkalmat, hogy ezt a rendbontót elveszejtsék. A kereskedelem, a profit maximalizálása betört az Istennek fenntartott szakrális térbe. Jeruzsálembe érkezve az Emberfia első dolga az, hogy visszaállítja a Templom rendjét. Ez végzetes hiba. Halála már csak idő kérdése. A profit útjába állni, a nyereséget veszélyeztetni nem tanácsos. Ez nem csak Jézus korában volt így, hanem így van ez napjainkban is. A mohóság, a gátlástalan kapzsiság átgyűrűzik téren és időn. Egyetlen rendszer, egyetlen ember sem kivétel. A törvény maszkja, a vallási köntösök, a politikai ideológiák, a fogyasztói társadalom „demokratikus” eszméi mindörökké táptalajul szolgálnak a nyereségvágynak. A nyereségvágy viszont nem fér össze az emberi értékekkel, a transzcendens gondolatokkal. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség, az emberi jogok hangoztatása közben a lényeg mindig eltolódik. A háttérben zajlik mindaz, ami a rendszert működteti: a profit maximalizálása. Ennek következtében viszont az elszegényedés egyre drasztikusabb méreteket ölt. Az emberisé g egy kis része arra használja az emberiség nagyobbik részét, hogy – a fejlődés jelszava alatt – módszeresen kizsákmányolja, tönkre tegye és szemétdombbá tegye életterét. A csodálatos, szépen hangzó szlogenek mögött ott húzódik a számokkal mérhető realitás. Soha az emberiség történelmében nem volt ekkora különbség a szegények és gazdagok között, mint ma. A hatalmas gazdasági különbségek, a szegény országok folyamatos kizsákmányolása, a táplálék és az ivóvíz gyakori hiánya, az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliség rohamosan növeli a társadalmak perifériájára szorult emberek tömegeit. Az Emberfia megjövendöli Jeruzsálem pusztulását, hisz egy kultúra sem maradhat fenn, ha önmagával meghasonlik. A tradicionális értékek halála, Isten végleges kiszorítása a vég előjelei. Titus Vespasianus alig 46 esztendővel a jeruzsálemi történések után megsemmisíti a zsidó államot és leromboltatja a Második Templomot. Kultúránk tradicionális értékei lassan eltűnnek, Isten szakrális tere nem érték többé. A profit maximalizálása nálunk is átvette a legfőbb szerepet. Civilizációnk úgy olvad, mint az álatalunk okozott globális felmelegedés következtében az Északi és Déli sark jégtömbjei. Jeruzsálem pusztulása és “fejlődésünk” fenntarthatatlanságának jelei legjobb bizonyítékai annak, hogy rossz irányba haladunk. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Nov 17 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 17 Nov 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 11. 18. Message-ID: <20051117224501.6893B32CFE@communio.hcbc.hu> 1Mak 4,36-37.52-59 1Krón 29,10-12 Lk 19,45-48 Meghívottak vagyunk, amint a nép is meghívott volt az oltárszentelés ünnepére. Szent helyre vagyunk meghívva – hagyjuk ezért, hogy az Úr megtisztítson minket, ahogy annak idején is helyére tette a dolgokat, mikor kiűzte a kereskedőket a templomból: van, ami összefér a Szenttel és van, ami nem. Így van ez bennünk is. Ha hagyjuk, hogy Isten belépjen életünkbe, akkor tanúi lehetünk tetteinek önmagunkban és másokon. Engedjük, hogy küldjön minket és Dávid szavaival hirdessük: „Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene mindörökkön-örökké…” - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Nov 23 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 23 Nov 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 11. 24. Message-ID: <20051123224501.170EB330E3@communio.hcbc.hu> 2005. 11. 24. Dán 6,12-28 "A te Istened, akit mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!" Lk 21,20-28 "...emeljétek föl fejeteket..." Hihetünk-e a világnak? Ambivalens világunkban a gonosz király halálba küld a hitünk miatt, s közben hitvallás számba menő szép mondatot (jókívánságot) mond. A rettentő jelek sajnos a mindennapok hír-eseményei közé tartoznak, s közben se híre se hamva a világvégének. Hihetünk-e ambivalens világunknak? A Világ Fejedelme megpróbál elkápráztatni ambivalens jelekkel: megpróbál összezavarni. Pedig "kilóg a lóláb" a próbálkozása alól, ha Krisztusra nyitott szemmel és szívvel figyelünk. Vasárnap Krisztust, mint Királyunkat ünnepeltük: - minden vasárnap, és minden nap Királyunknak kell tartanunk. Vagyis elfogadni uralmát felettünk, és szolgálni uralmát. Nem a világot szolgálni, hanem a világban Krisztust szolgálni. Mint Árpádházi Szent Erzsébet a saját ambivalens világában. Ebben az ambivalens világban is lehet szentté lenni. Sőt, csak így lehet ellensúlyozni a Viág Fejedelme mesterkedését. "...emeljétek fel fejeteket...", mert a jónak győznie kell a rossz felett: "elérkezett már megváltástok!" Seidl Ambrus _____________ NOD32 1.1291 (20051118) Információ _____________ Az üzenetet a NOD32 antivirus system megvizsgálta. http://www.nod32.hu From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Nov 30 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 30 Nov 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 12. 01. Message-ID: <20051130224501.CDC0E2CC02@communio.hcbc.hu> Iz 26, 1-6 Erős városunk van nekünk! Mt 7, 21.24-27 A bölcs ember sziklára építette házát. Moha bácsi meséi között van egy, amelyben Moha és az egyik társa együtt építenek házat. A munka metódusa, hogy Moha reggel megmutatja az aznapi elvégzendő részt. A másik törpe az elején még lazán veszi a dolgot. Hol itt bukkan fel, hol ott. Később ráhajt, és egyszerre fejezik be a házat. A másik törpe házavatót rendez, majd miután mindenki hazatér, jönnek a hírrel: gyertek segíteni, összedőlt a ház. Kiderült, azért, mert nem volt alapja. Advent első hetében a sziklára épített ház példázatát olvassuk az evangéliumban. Fontos, hogy ünnepi előkészületünk és egész életünk sziklára épüljön. A kőszikla számunkra Jézus Krisztus, aki Péterre, a sziklára építette egyházát. Ebben az egyházban biztosan járhatom életem útját, adventi utamat. Ha ünnepi előkészületemben első helyre kerül a belső előkészület, akkor helyre kerül a külső dolgok előkészítése is. Ha így tudok készülni, akkor valóban örömteli, valóban szeretettel megélt ünnepem lehet. Fülöp Ákos