From idozsa at communio.hcbc.hu  Sun May  1 23:45:01 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sun,  1 May 2005 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 05. 02.
Message-ID: <20050501214501.9A64B29060@communio.hcbc.hu>



2005. május 2.

Természetesen ezt a napot Szent Atanáz tiszteletében és annyira fontos teológia történeti és lelkiségi irodalomhoz tartozó írásainak tanulmányozásában tölthetjük.

Mégis, úgy tűnik, egy korunknak, az egész mai emberiségnek adott nagy ajándék tudatosítására kell fordítanunk még inkább ezt a másodiki napot. Április 2-re emlékeztetünk, II. János Pál pápa hazahívásának, sokak szerint máris mennyei születésnapjának tényére. Bár az idősebb generáció lenyűgözőnek élte meg boldog XXIII. János pápa célbaérését is 1963. június 3-án, Pünkösd hétfőn este; akik az akkori „béketábor” elnyomásában éltek, meghökkenve tapasztalhatták, hogy a Pacem Internis, a II. Vatikáni Zsinat pápájának agóniája áttör minden hidegháborún, vasfüggönyön, mert azt a szépséges és derűs hazamenetelt nem lehetett nem észre venni, és ha mérsékelten is, de szóvá tenni.

Amit II. János Pál pápa utolsó tettei, chestochovai utolsó levele, derűt és közösséget kifejező utolsó szavai, és egyáltalán az élet ajándékát mindvégig megbecsülő magatartása jelentett a mai világnak, az megrázóan lekörözött minden euthanáziával, gyilkolással, élet lekezeléssel fertőzött szemléletet, és Kínától Kubáig valamiféle csodálatra, elismerésre, meditációra, néhány óráig tartó egyetemes világbékére késztette egész Földünket. Nem győzzük ezért Istent dicsőíteni, Neki hálát adni, a temetési misével is megerősített nagy jelét megbecsülni, megőrizni és tanúsítani. Szinte beláthatatlan az a tömeg mélységesen tisztelettudó, sőt hívő megnyilatkozás, ami ezen napok nyomán ezen túl a világörökséghez tartozik.

Ugyanakkor, április 19-én estétől ugyancsak elgondolkodtatóan áradt el valami béke és biztonságérzet köreinkben és messze azon túl is, hogy „Habemus papam!” Rangos baptista lelkész barátom is kifejezte velünk érző örömét.  

Érdemes XVI. Benedekért felajánlani a napokban ünnepelt Sienai Szent Katalin imáját a pápáért:

„Örök Isten, ma hozzád kiáltok, irgalmazz ennek a világnak: a te megvilágosító kegyelmeddel és tiszta hittel hadd ismerje el Helytartódat; öltöztesd őt is a tiszta hitbe, ó Istenem. Add meg világosságodat, hogy az egész világ figyeljen rá. Add meg neki a természetfeletti világosságot; adj Helytartódnak férfias szívet, díszítsd fel a te szent alázatoddal. Nem szűnök meg jóságod kapuján zörgetni, míg csak föl nem magasztalod. Nyilatkoztasd ki benne a te erődet, hogy szíve a te szent vágyad lángjában lobogjon és a te alázatodba öltözzék. Tetteiben kísérje őt a te jóságod, szereteted, tisztaságod és bölcsességed, és így vonzza magához az egész világot!

Brückner Ákos Előd O.Cist.


From idozsa at communio.hcbc.hu  Mon May  2 23:45:01 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Mon,  2 May 2005 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 05. 03.
Message-ID: <20050502214501.B75521ED60@communio.hcbc.hu>



1Kor 15,1-8
Zs 18A
Jn 14,6-14

Valaki egyszer nekem azt mondta, hogy „A ti Istenetek csak a fiát küldte nektek, de ő megtartotta a távolságot.” Valóban, aki nem hiszi, hogy Jézus teljesen ember és teljesen Isten is volt, az nem értheti meg: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.'' Mi talán azt mondjuk magunkban: „Mi ezt tudjuk, már régóta vagyunk keresztények”, de lehetséges, hogy beszédünkre, magatartásunkra Jézus nekünk is azt válaszolná, mint Fülöpnek: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is.”

Isten maga jött el az emberért. Szentlelkét adta, hogy erő töltsön el minket – a szeretetnek és az örömhír terjesztésének az ereje. Nem valami küldött van velünk, hanem maga Isten. Jézus azt mondta: „Veletek vagyok a világ végezetéig minden nap”. Úgy legyen!

- Marian -


From idozsa at communio.hcbc.hu  Mon May 16 23:45:02 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Mon, 16 May 2005 23:45:02 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 05. 17.
Message-ID: <20050516214502.0E48624E03@communio.hcbc.hu>



2005. május 17.

„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” (Mk 9, 36)
A mai evangélium az emberi hatalomvágyra hívja fel a figyelmet. Kafarnaumba menet a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Ki a nagyobb, ki a hatalmasabb, ki a „kedvenc”, ki áll a többiek felett. A hatalomvágy a keresztény ember állandó kihívása. Nem lehet megszabadulni tőle. Minden korban és minden időben jelen volt és jelen van. Eltereli a figyelmet a kereszténység lényegéről.
A hatalomvágy Krisztusnak sem volt ismeretlen. A sátán őt is megkísérti. Az abszolút hatalmat ajánlja fel az Ember Fiának. Ugyanezt ajánlja fel minden egyes kereszténynek: uralkodj a másikon, alázd meg, tipord porba a többi embert. Pápák, papok, püspökök, hívek, szerzetesek kísértése ez – senki sem kivétel.
„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” (Mk 9, 36)
A hatalomvágy előtt kevés kereszténynek sikerült bölcsnek maradnia. A történelem tele van a hatalomvágy negatív gyümölcseivel. A hatalom, a hatalmi visszaélések, a hatalom idealizálása és ideologizálása mélyen beégetődött az emberi történelem hasábjaira. Vér, halál és agresszió, kerékbetört emberi sorsok jelennek meg ott, ahol a kereszténység elvesztette lényegét és a hatalom vágya váltotta fel az evangéliumot. Elég, ha a keresztes háborúkra és a tébolyult középkori keresztény hatalmi harcokra gondolunk. De ne higgyük egyetlen percig sem, hogy ma mindez nem eleven. A hatalomvágynak számos keresztény áldozatául esik. Az értékek átértékelődnek: az álkereszténység maszkja alatt, számos esetben, a hatalom konzerválása válik a legfontosabb feladattá. Alázatosság és ima maszkja alatt a beteges és kicsinyes hatalmi harc válik számos vezető legfontosabb céljává. A hatalomvágy kísértése nem az evangéliumi múlté, nem a ködös jövőé, hanem a máé, a jelené. Állandó jelen jellemzi a sátán 
 egyik legkedvesebb vétkét, egyik legbiztosabb buktatóját. Nagyon kevesen tudnak ellenállni. Mindazok, akiknek ez nem sikerül, gyakran Isten nevével, az Ember Fiára hivatkozva ideologizálják hatalmi csörtetésüket.
„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” (Mk 9, 36)
Krisztus megadja a választ: aki az első, az legyen az utolsó, így szolgálja Isten alkotását. A kereszténység csak erről szólhat. Nem lehet Isten neve alatt gyilkolni és hódítani, rabolni és erőszakolni. A hatalomvágy, még akkor is, ha isteni hivatással próbáljuk tisztára mosni, destruktív és káros, egyáltalán nem evangéliumi értékek hordozója.
Nem lehet evangéliumi értékekről beszélni ott, ahol a kereszténységet csak a magánkarrier építésére használják, ott, ahol az életstílus egészen más értékekről árulkodik. Akinek szeme van, lásson, akinek füle van, halljon - olvassuk a Szentírásban. A hatalomvágy negatív gyümölcsei számos sebet ejtettek a kereszténységen évszázadokon keresztül. Ez a folyamat korunkban tovább folytatódik. A tanítványok nem csak „Kafarnaumba menet”, hanem mind a mai napig sikeresen vitatkoznak azon, hogy ki a nagyobb közöttük. És hogy könnyebben eldönthessék, pénzt pénzre, hatalmat hatalomra, befolyást befolyásra halmoznak. Így gyakran válik a vallás és mindaz, amit az evangélium képvisel egyéni üzérkedések célpontjává.
A business kereszténység párhuzamosan él és fejlődik az evangéliumi értékekre épülő kereszténységgel. Épp úgy, mint 2000 évvel ezelőtt, elválaszthatatlanok egymástól. Jelenleg globalizált méreteket ölt, sőt új keresztes háborúkat készül megfogalmazni.

Szakács Ferenc Sándor


From idozsa at communio.hcbc.hu  Tue May 17 23:45:01 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Tue, 17 May 2005 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 05. 18.
Message-ID: <20050517214501.987BE2A9E1@communio.hcbc.hu>



Sir 4,11-19
Zs 118,165-175
Mk 9,38-40

„Megtartom parancsaidat és rendeleteidet, mert színed előtt ismeretes minden utam.” Igen, elfogadom és megtartom parancsaidat. Nem elfogadom, de nem mert hiszékeny vagyok, hanem elfogadom, mert beláttam, hogy parancsaid nagyobbak nálam, és meggyőződtem arról, hogy Aki állítja, azaz Te Istenem, mindig az Igazságot állítod, mert Te magad vagy az Igazság. Nem mint kívülről érkező, engem meghaladó igazságként fogadom el parancsaidat és rendeleteidet, hanem ez az elfogadás  belülről való meggyőződés eredménye. Épp ezért kereshetjük a minél teljesebb igazságot a minket meghaladó területeken is... de tudnunk kell, hogy elérni nem tudjuk. A szakadék áthidalhatatlan. Felőlünk... Viszont az Igazság elérhet minket. Mint ahogy közénk is jött. És Önmagát adta nekünk. Őmiatta nem elérhetetlen számunkra. Áldott legyen ezért az Isten! Kérjük a Szentlelket, hogy szívünkből értsük meg és tartsuk meg Isten parancsait és rendeleteit.

- Marian -


From idozsa at communio.hcbc.hu  Mon May 23 23:45:01 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Mon, 23 May 2005 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 05. 24.
Message-ID: <20050523214501.E6C8E2B50A@communio.hcbc.hu>



2005. 05. 24.
Szűz Mária, a keresztények segítsége

Sir 35,1-15 "Üdvösséges áldozattal ér fel ugyanis megtartani a parancsokat."
Mk 10,28-31 "...mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."

A Májusi litániák sok szép megszólítása közül talán ez az egyik leginkább szívünkhöz közelálló invokáció, hisz nem csak dicséri Szűz Máriát, hanem alázatosan megvallja, hogy a keresztény ember segítségre szorul, hogy a parancsokat megtartva üdvösséges áldozatot mutathasson be az Istennek, és minden feleslegeset elhagyva teljes szívvel kövesse az Urat.
Mária segítségét sokan és sokféle módon tapasztalátk meg a történelem folyamán. Legyen buzgó máriatiszteletünk eredménye, hogy saját életünkben is megtapasztalhassuk az ő hathatós, anyai segítségét.

Seidl Ambrus


From idozsa at communio.hcbc.hu  Tue May 31 23:45:01 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Tue, 31 May 2005 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 06. 01.
Message-ID: <20050531214501.01A012CF71@communio.hcbc.hu>



2005. jŁnius 1.

T˘b 3, 1-11a.16-17 Isten meghallgatta Tobit ‚s S ra k”ny”rg‚s‚t. 
Mk 12, 18-27 Isten az ‚l‹k Istene. 
˙
T˘bi s k”nyv‚nek t”rt‚nete azt mutatja be, hogy az Istenben bĄz˘ ember megkapja a segĄts‚get. 
Tobit a fogs g idej‚n ‚l, a szem‚be hull˘ mad rrl‚kt‹l megvakul, b r az irgalmass g tetteit gyakorolja, tartja n‚pe hit‚t. 
Im ja bűnb nati ima, melyben eg‚sz n‚pe bűnei‚rt k”ny”r”g bocs nat‚rt. 
S ra sikertelen h zass gk”t‚sei miatt kesereg, ‚s fordul Istenhez. Isten pedig meghallgatja az im jukat, ‚s elkldi Rafael angyalt, a gy˘gyĄt˘t. 
A ma embere is megtapasztalja a rossz jelenl‚t‚t a vil gban. De a ma embere nem tud mit kezdeni a rosszal. Ink bb letagadja l‚tez‚s‚t, vagy valami sorsszerűnek, befoly solhatatlannak tartja. ˙De sokaknak nem jut esz‚be, hogy Istenhez forduljon, nem tal lja a megfelel‹ sz˘t, megfelel‹ alkalmat az im ra. 
A SzentĄr si szakasz pillanatfelv‚tel, ha csak ezt olvasom, nem ‚rtem, mit is akar az Isten. Mi‚rt "bnteti" hű szolg j t. Ha az eg‚sz k”nyvet elolvasom, meg‚rtem Isten akarat t. H nyszor van ‚letnkben, hogy az esem‚ny pillanatfelv‚tel‚ben nem ‚rthet‹, hogy mi‚rt Ągy t”rt‚nt. Ha viszont visszatekintnk hosszabb t vra, megl thatjuk, hogyan teljesedett Isten akarata ‚letnkben. 
ľlljunk h t bizalommal Isten el‚, k‚rjk bizalommal segĄts‚g‚t, ‚s tartsunk ki im ds gunkban, ir nta val˘ szeretetnkben, akkor is, ha nem ‚rtjk azonnal, mit akar velem, rajtam keresztl tenni. 

Fulop Akos RM