[Magveto] 2005. 03. 02.

[Dozsa Istvan]

2005. március 2.

Ez alkalommal elmélkedjünk a napi Olvasmányról: Mózes 5. könyvéből a 2. Törvénykönyvből vett 4. fej. 1. 5-9 versről

1. „Most halld, Izrael azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek megtartására tanítalak, hogy éljetek …”
Tudjuk, hogy a séma szó ebből ered, és hogy jelképesen a választott nép fiai szó szerint a szemük elé helyezett tekercsen át „szemmel tartották” az ószövetségi törvényeket. Abból, hogy az élet útját jelöli ki, és abból, hogy az Úr „az én Istenem parancsolta nekem”, látható, hogy nem holmi paragrafusokról, rendeletekről, szabályokról van szó, hanem a felénk hajló jóságos és gondviselő Isten velünk törődéséről, hogy az élet útját járjuk, és ne tévedjünk a halál – akár magunk által is ásott – szakadékaiba.
2. „Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről….”
Az Istenre figyelő istenes élet tehát bölccsé és okossá tesz, de nem csak a magunk hasznára, hanem, hogy tanúságot tudjunk tenni azok előtt, akik az Istenre csodálkozás ezen bensőségét ma még nélkülözik. Hadd tűnődjenek el ők is, a mi mai reális környezetünk is, már amennyire mi hitelesek vagyunk, hogy  – „hát hol van olyan nagy nép, amelyhez isteneik olyan közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk?”
3. Amikor „mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd”, akkor ne csak ne hagyjuk feledésbe veszni azt, amit megtapasztaltunk Istenről, hanem úgy „őrizd meg emlékezetedben életed minden napján”, hogy arra is képes légy, hogy „add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is”. Lám, egész sajátos tanúságtétel a miénknek szóló örökítés.
Micsoda látás, erő, jövőépítés van ebben a néhány sorban, ha Krisztusban felhangoltan merjük ezek jelentését vállalni, és a Lélek erejében teljesíteni.

Brückner Ákos Előd O.Cist.