[Magveto] 2005. 06. 02.

[Dozsa Istvan]

2005. június 2.

Ahogyan a mai evangélium szerint az írástudó nagy elismerés mellett felmondta a leckét Urunknak a főparancsolatról, ugyanúgy mi is megkísérelhetjük összegezni a közelmúlt napok, hetek kegyelmét, hogy Jézus Krisztus nekünk is azt mondhassa: Nem jársz messze Isten Országától.

A közelmúlt idő ugyanis beteljesítette az eucharisztikus évet nekünk ajándékba felkínáló boldogult II. János Pál pápa szándékát: „Azt kívánom, hogy az Eucharisztia legyen az az élő középpont, amely köré összegyűlnek a fiatalok, erősíteni hitüket és lelkesedésüket” (Mane Nobiscum Domine 4.) • „Ma még inkább meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség távolabbi jövője érdekében dolgozunk.2 (I.m. 6.) „Az Eucharisztia évében egész különleges ünnepélyességgel tartsuk meg az Úrnapját, hagyományos körmenetével együtt. Hirdessük mindenütt, még utcáinkon, házainkon belül is, hitünket Istenben, aki megtestesült, s útitársunk és az áldások kimeríthetetlen forrása lett, és ezzel fejezzük ki hálás szeretetünket.” (I. m. 18.)

Valóban csak hálával rögzíthetjük magunkban, egymásban és metszetjük termőre mindazt, ami május 21-én Nagymaroson történt. Az „Íme hitünk szent titka!” felkiáltásban foglalhatjuk össze, mit jelent elidőzni személyesen és közösségben, az Eucharisztiájában köztünk lévő Úr előtt, hiteles háttérből kaptunk biztatást arra, hogy szeressük elmúlatni időnket Urunkkal, kiszakítani a találkozási lehetőségre önmagunkat, sütkérezni a Világ Világosságának fényében.  •  Alig felmérhető az az eucharisztikus felpezsdülés, amiről számos plébániánk, közösségünk fejezi ki Egyházunk, Hazánk távolabbi jövőjébe vetett reményét a szinte járványosan megszeretett szentség-imádások, virrasztások, eucharisztikus találkozók kapcsán.  •  Az pedig, ami a nagybudapesti közös úrnapi körmeneten történt főpásztorunk hívására és vezetésével, pontosan visszatükrözi XVI. Benedek pápa napokban mondott kijelentését: „Az úrnapi körmenet olyan, mint egy nagy és nyilvános áldás erre a mi városunkra: mert a személyese
 n velünk élő Krisztus isteni áldása, világa és áldásának sugara megvilágít mindannyiunkat.” (Róma 2005. május 27.) Időszerű a Bátorság Lelkének erejében, hogy a misszióra hivatott Egyház vállalja olykor a „kikerülést” is, a templom, a sekrestye zártságából való kilépést is, ahogyan Csíkszeredán mondják az ünnepi körmenetet.

Brückner Ákos Előd O.Cist.