From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 1 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 1 Jun 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 06. 02. Message-ID: <20050601214501.ACB492D1E1@communio.hcbc.hu> 2005. június 2. Ahogyan a mai evangélium szerint az írástudó nagy elismerés mellett felmondta a leckét Urunknak a főparancsolatról, ugyanúgy mi is megkísérelhetjük összegezni a közelmúlt napok, hetek kegyelmét, hogy Jézus Krisztus nekünk is azt mondhassa: Nem jársz messze Isten Országától. A közelmúlt idő ugyanis beteljesítette az eucharisztikus évet nekünk ajándékba felkínáló boldogult II. János Pál pápa szándékát: „Azt kívánom, hogy az Eucharisztia legyen az az élő középpont, amely köré összegyűlnek a fiatalok, erősíteni hitüket és lelkesedésüket” (Mane Nobiscum Domine 4.) • „Ma még inkább meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség távolabbi jövője érdekében dolgozunk.2 (I.m. 6.) „Az Eucharisztia évében egész különleges ünnepélyességgel tartsuk meg az Úrnapját, hagyományos körmenetével együtt. Hirdessük mindenütt, még utcáinkon, házainkon belül is, hitünket Istenben, aki megtestesült, s útitársunk és az áldások kimeríthetetlen forrása lett, és ezzel fejezzük ki hálás szeretetünket.” (I. m. 18.) Valóban csak hálával rögzíthetjük magunkban, egymásban és metszetjük termőre mindazt, ami május 21-én Nagymaroson történt. Az „Íme hitünk szent titka!” felkiáltásban foglalhatjuk össze, mit jelent elidőzni személyesen és közösségben, az Eucharisztiájában köztünk lévő Úr előtt, hiteles háttérből kaptunk biztatást arra, hogy szeressük elmúlatni időnket Urunkkal, kiszakítani a találkozási lehetőségre önmagunkat, sütkérezni a Világ Világosságának fényében. • Alig felmérhető az az eucharisztikus felpezsdülés, amiről számos plébániánk, közösségünk fejezi ki Egyházunk, Hazánk távolabbi jövőjébe vetett reményét a szinte járványosan megszeretett szentség-imádások, virrasztások, eucharisztikus találkozók kapcsán. • Az pedig, ami a nagybudapesti közös úrnapi körmeneten történt főpásztorunk hívására és vezetésével, pontosan visszatükrözi XVI. Benedek pápa napokban mondott kijelentését: „Az úrnapi körmenet olyan, mint egy nagy és nyilvános áldás erre a mi városunkra: mert a személyese n velünk élő Krisztus isteni áldása, világa és áldásának sugara megvilágít mindannyiunkat.” (Róma 2005. május 27.) Időszerű a Bátorság Lelkének erejében, hogy a misszióra hivatott Egyház vállalja olykor a „kikerülést” is, a templom, a sekrestye zártságából való kilépést is, ahogyan Csíkszeredán mondják az ünnepi körmenetet. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jun 2 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 2 Jun 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 06. 03. Message-ID: <20050602214501.56158265BE@communio.hcbc.hu> Mt 11,25-30 1Jn 4,7-16 Zs 102 MTörv 7,6-11 „Isten a szeretet”. Hajlamosak vagyunk a Szentírás szavait különböző lélekállapotokon keresztül értelmezni. Mérgesen olvassuk föl azt a szakaszt, amikor Jézus elűzi a templomból az árusokat; patetikusan a Hegyi beszédet; szomorú-melankólikusan a búcsúbeszédet – pedig ezek is mind a szeretet nyelvén szóló üzenetek a számunkra. A mai szentírási szakaszokat olvassuk föl magunknak, egymásnak, mintha gyermekünknek olvasnánk a legnagyobb és legodaadóbb, komoly és egyben örömteli szeretet nyelvén – úgy hagyjuk, hogy Isten is szóljon hozzánk ezeken a szavakon keresztül. - Marian - From fr.jozsef at freemail.hu Thu Jun 2 22:22:13 2005 From: fr.jozsef at freemail.hu (Virth Jozsef) Date: Thu, 2 Jun 2005 22:22:13 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] julius 2. Message-ID: Július 2. A mai evangéliumi történetben feltűnt, hogy Jézus azt mondja a jó feleletet adó írástudónak: Nem jársz messze, Isten országától. Az írástudó pontosan azt mondja, amit Jézus tanít; pontosan azt tükrözi vissza, amit Jézus felragyogtat. Igaz, de ha más szavakkal is egészen arról beszél, amiről Jézus szólt. Mégis, csak ennyit kap: …nem jársz messze! Miért nem mondott Jézus többet neki? Mi, akik tanítunk, ha beszélünk valamiről, és a következő órán szépen visszahalljuk a tanulótól, ötöst szoktunk adni, nem pedig egy biztató közepest vagy egy majdnem ötöst: négyest. Mi az, ami itt hiányzik?... Aztán a szentmise utolsó könyörgésében egészen megértettem: „…hogy téged ne csak szóval és nyelvvel, hanem igaz szívvel és tetteinkkel is megvalljunk, és így eljussunk a mennyek országába…” Jól mondtad, írástudó, a parancsolatot, ezért hát nem jársz messze a mennyek országától - de csak ha majd tettekre is váltod a szeretet e két nagy parancsát, akkor juthatsz el abba az országba. Éppen úgy, ahogyan én is... Virth József OCist From babos at communio.hcbc.hu Sun Jun 5 10:53:07 2005 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 05 Jun 2005 10:53:07 +0200 Subject: [Magveto] 2005. 06. 05. Message-ID: <42A2BD73.60305@communio.hcbc.hu> 2005. június 5. Évközi 10.Vasárnap Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre. Látogatásának napján, amikor eljő megszólít, ahogy megszólította Mátét a vám mellett ülőt: Megszólította: Kövess engem! Minden ember a maga életében találkozik valamiképpen az istenivel. Emberi körülmények között, emberi módon, ember által szólít meg legtöbbünket. Talán éppen leghétköznapibb dolgaink közben érinti meg lelkünket, és szól: Kövess engem! S aztán döntünk. Dönt az ember arról, hogy folytatja-e életét úgy, mint ahogy addig élte, vagy változtat rajta. Változtat-e rajta Isten szava szerint és elindul-e követni Hívót, ahogy Máté tette, a vámos: aki felkelt és követte Őt. Vajon van-e bátorságom az igent kimondani, amikor Isten szól: kövess engem! Sőt, inkább tetteimmel felelni, mint szavaimmal, ahogyan az evangéliumi történetben Máté példáján láttunk: aki Jézus szavára: Kövess engem! - nem szólt, nem keresett kifogásokat, nem próbált időt nyerni, nem alkudozott, hanem fölkelt és követte őt. Virth József OCist From babos at communio.hcbc.hu Mon Jun 20 19:48:17 2005 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 20 Jun 2005 19:48:17 +0200 Subject: [Magveto] 2005. 06. 18. Message-ID: <42B70161.2050808@communio.hcbc.hu> 2 Kor 12,1-10 Zs 33 Mt 6,24-34 Minden pillanatban ránk köszön az Isten; a múltra emlékezhetünk, de nem találjuk meg Őt ott; a jövőről elképzelhetünk csodás dolgokat, de Istennel a jövőben sem lehet találkozni. Vele ott lehet találkozni, ahol vagyunk: az itt és most-ban. Ne akarjunk máshol lenni, ne akarjunk máskor lenni, és ne akarjunk mások lenni, mint amik vagyunk: csak akarjunk bízni Isten irántunk és mások iránti jóságában. "Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!" - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jun 23 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 23 Jun 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 06. 24. Message-ID: <20050623214501.91C9E2B346@communio.hcbc.hu> 2005. 06. 24. Keresztekő Szent János születése Lk 1,57-66.80 "A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött..." "Mi lesz ebből a gyermekből?" - teszik fel a kérdést ma is minden gyerek szülei, ismerősei. Oly sok hatás ér egy gyermeket szülei akarata ellenére is, és oly sok félelmet is ébreszt a szülőkben ez. A legegyszerűbb reakció erre: "Majd felnő! Úgysem tudjuk ellensúlyozni a külső hatásokat..." A gyermek pedig növekszik... - de lélekben nem erősödik! A keresztény szülő válasza inkább ez lehet: "Tegyünk meg mindent a lelkéért, s a növekedést az Isten adja!" Az ártó, rossz hatások ellen nem lehet külső védelmi falakat felépíteni, de lehet olyan lelkületet adni egy gyermeknek, hogy arról a rossz hatás leperegjen. Isten kegyelme ilyenkor a "védelmi fal". Seidl Ambrus